AIDS a vásznon

Az AIDS már több mint húsz éve a mozik vásznain is velünk van, ahol legtöbbször a homoszexuális, ritkábban a drogos szubkultúrához kapcsolódva jelenik meg. Cikkünkben áttekintjük a legemlékezetesebb filmeket, amelyek mertek a nehezen kimondhatóról is beszélni, és DVD-nyerési lehetőséget is kínálunk.

Huszonöt éve, 1981 nyarán adott hírt a média először az AIDS-ről, és 1985-ben már bemutatták az első játékfilmet, amely foglalkozott a témával. A filmgyártásra általában jellemző, hogy viszonylag gyorsan reagál a társadalmi eseményekre, és ez ebben az esetben is így volt, de az AIDS mégis olyan tabu maradt, amivel azóta is inkább a függetlenfilmek foglalkoznak, az amerikai stúdiók még más rázós témáknál is jobban kerülik ezt az egyet.

Szívszorító végignézni a korai "AIDS-filmek" rendezőinek listáját: nem meglepő módon azok voltak az úttörők, akik személyesen érintettek voltak a kérdésben, és többségüket pár évvel filmjük elkészítése után legyűrte a gyilkos kór. Arthur J. Bressan Jr., akinek Buddies című filmjét '85-ben mutatták be, '87-ben hunyt el, Bill Sherwood, a '86-os Parting Glances (Búcsúpillantások) alkotója filmje befejezése után tudta meg, hogy HIV-pozitív, és '90-ben halt meg. Az ő filmje vált az első meghatározó alkotássá a témában, valószínűleg azért, mert hitelesen mutatja be a fiatal New York-i melegek életét, és túldramatizálás nélkül kezeli a betegséget. A film egy meleg pár, Robert és Michael életéből mutatja be az azt megelőző huszonnégy órát, hogy Robert Afrikába utazik hosszú időre. Miközben az elválással küzdenek, Michael találkozik volt barátjával, az AIDS-es Nickkel is, akibe tulajdonképpen még mindig szerelmes. Az alkotás hagyatéka a Nick megformálásával ismertté vált Steve Buscemi, aki korábban komikusként és tűzoltóként dolgozott, és ez volt az első filmszerepe.

A Parting Glances-nál valamivel korábban született az An Early Frost című, Golden Globe-díjas tévéfilm, amely többek között azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ismert színészek vállaltak benne szerepet: a HIV-pozitív főhőst Aidan Quinn alakította, szüleit pedig Gena Rowlands és Ben Gazarra formálta meg. Pár évvel később, '90-ben mutatták be a Longtime Companion-t, amelynek tizenhat év távlatából elsősorban a címe tűnik érdekes korlenyomatnak: a nyolcvanas évek végén, amikor - ahogy arról Christine Vachon, az egyik legnagyobb függetlenfilmes producer is megemlékezik könyvében - a New York-i művészkörökben mozgók szinte hetente jártak temetésekre, a The New York Times a gyászjelentéseiben az AIDS-ben meghalt homoszexuális férfiak párjára a "longtime companion" formulával hivatkozott.

Woody Harrelson és Courtney Love a Larry Flynt, a provokátor-ban

A '93-ban született két nagyhatású AIDS-szel foglalkozó filmre visszatekintve érdekes, hogy mennyire különböznek, és végeredményben mégis mennyire hasonló, amit mondanak. A főképp kísérleti filmjeiről ismert Derek Jarman az egyik első angol művész volt, aki nyíltan beszélt homoszexualitásáról és arról, hogy '86-ban HIV-pozitívnak diagnosztizálták. '93-ban már vak volt és haldoklott, és ekkor készítette el utolsó egész estés filmjét, a Blue-t, amelyben 79 percen át egy kék felületet lehet látni, miközben Jarman és barátai - köztük Tilda Swinton - elmélkednek az életről, a halálról és az AIDS-ről. Ahogy Jarman is az emberek hozzáállását szerette volna megváltoztatni, valami ilyesmire tett kísérletet Jonathan Demme is az óceán túloldalán a Philadelphiá-val, a mai napig egyetlen jól ismert hollywoodi filmmel, amely a témával foglalkozik.

A Philadelphia szabályos tanmese a meleg jogászról, akit kirúgnak az állásából, amikor kiderül, hogy HIV-pozitív, és az előítéletes ügyvédről, aki végül vállalja, hogy képviseli a főhőst az egykori munkaadói ellen indított perben, és a film végére rájön, hogy "a meleg is ember". A téma szentimentális feldolgozása az egyik legkeresettebb hollywoodi színésszé tette a főszerepet játszó Tom Hankst, aki mellesleg első Oscar-díját is besöpörte a szerepért. Habár a Philadelphiá-t csak erős túlzással lehetne életszerűnek nevezni, az alkotók népnevelésre irányuló jó szándékát nehéz lenne kétségbe vonni.

Emma Thompson az Angyalok Amerikában c. sorozatban

A "meleg AIDS-film"-ként beskatulyázható alkotások mellett persze "drogos AIDS-filmek" is születnek. A Larry Flynt, a provokátor-ban még csak mellékszál volt Flynt intravénás droghasználó, HIV-pozitív felesége, akit Courtney Love olyan meggyőzően alakított - nyilván saját tapasztalatait felhasználva a szerephez. A Kifutó a semmibe (Gia) című '98-as filmben viszont már főszerepet játszott a drog és az AIDS, amely a leszbikus szupermodell, Gia Carangi halálához vezetett. A túlfűtött Giát alakító Angelina Jolie ezzel a szereppel futott be, és még ugyanabban az évben újra kapcsolatba került a vásznon a betegséggel: az amúgy kedves Szeress, ha tudsz!-ban bújt ágyba a HIV-pozitív fiút alakító Ryan Phillippe-pel - úgy, hogy el kellett hinnünk, egy-két ártatlan csókon kívül semmi sem történik közöttük.

Sokkal kevesebb ismert európai film van, amelyik a témához nyúl: közéjük tartozik a '92-es francia Vad éjszakák, a főszerepet is alakító rendező, Cyril Collard részben önéletrajzi filmje, amelynek hírnevéhez a biszexualitás hatásos ábrázolása mellett az is hozzájárult, hogy a rendező a César-díj átvétele előtt néhány nappal hunyt el AIDS-ben. Az utóbbi években pedig Ferzan Ozpetek a témához képest túlzottan is édeskés Tudatlan tündérek című alkotásában szembesülhettünk a betegségben haldokló figurával.

Angelina Jolie a Giá-ban, Jolie és Ryan Phillippe a Szeress, ha tudsz!-ban

A legfrissebb említésre méltó alkotás, amelynek cselekménye kifejezetten az AIDS körül bonyolódik, nem mozifilm, hanem az HBO 2003-as, egy színdarabon alapuló hatrészes minisorozata, az Angyalok Amerikában. Az Al Pacinotól kezdve Meryl Streepen keresztül Emma Thompsonig számos sztárt és még több kevésbé ismert, de remek színészt felvonultató tévéfilm Mike Nichols rendező kezei között sok mozifilmet megszégyenítően színvonalas darabbá állt össze, amely a megrendítő sztori mellett szokatlanságával is felhívta magára a figyelmet - angyalok, látomások és egyszerre több különböző figurát is alakító színészek hemzsegnek a filmben.

Bujdosó Bori

* * *

Azok között, akik helyesen válaszolnak az alábbi kérdésre, három példányt sorsolunk ki a Philadelphia című film magyar szinkronos DVD-kiadásából. A helyes megfejtés betűjelét küldd el az [e-mail] email címre a neveddel és lakcímeddel együtt 2006. december 17-éig, az email tárgya "Philadelphia" legyen. Melyik előadóművész/zenekar kapott Oscar-díjat a Philadelphiá-ban felcsendülő betétdalért? A) Elton John B) Bruce Springsteen C) Népi papa és a haverok A játék egyfordulós, ideje: 2006. december 1-december 17. A sorsolásra 2006. december 18-án kerül sor. A játékban a T-Online Magyarország Zrt. munkatársai nem vehetnek részt, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben kérdés merült volna fel benned a játékkal kapcsolatban, azt itt felteheted.