Afrika-sikk

Az egzotikus állatfajok, délibábos sivatagok és izgalmas kultúrák helyett Hollywood valami egészen mást lát Afrikában. A sztárok cuki csokigyerekeket vásárolhatnak, filmjeikben pedig a diktátoroktól, polgárháborúktól, gyémántcsempészektől, fegyvercsempészektől és népirtástól csak fehér ember mentheti meg a kontinenst. Összeállításunk elkalauzol a lenyűgöző, ám sokszor rémisztő tájakra, és leleplezi, hogy az új filmes divathullámban melyik gyémánt fénylik igazán.

A kutyákat lelövik, ugye? (Shooting Dogs)

A sötét Afrika: Ruanda - 1994: a pár hónap alatt lemészárolt 800 000 tuszi tragédiája ezúttal egy idealista brit tanár szemein keresztül.

Kommentár: "A kutyák megeszik a hullákat a kapunál. Egy egészségügyi problémával állunk szemben. Le fogjuk lőni a kutyákat." - Charles Delon kapitány, ENSZ-rendfenntartó

Gonoszok: Az alaphelyzet ismerős a Hotel Ruandá-ból, melynek sikere alaposan el is homályosította ezt a némileg sablonosabb, ám mégis rendkívül megindító drámát. Nálunk még nem is került hivatalos moziforgalmazásba, de az igazán szomorú háttérinformáció az, hogy Michael Caton-Jones rendezőnek az eleve halálra ítélt Elemi ösztön 2-t kellett ahhoz elvállalnia, hogy finanszírozhassa évek óta dédelgetett szívügyét.

Jók: Az angyalarcú Hugh Dancyért mentek be sokan a moziba, az ő döbbenettel vegyes jóakaratával tud azonosulni a néző, ám John Hurté a látványos, hős mártírszerep. A menekülttáborból Marie-t (Claire-Hope Ashitey - őt időközben már láthattuk Az ember gyermeke kismamájaként is) emeli ki a forgatókönyv, sorsa a befejezésben igencsak hasonlít a Véres gyémánt Solomonjáéhoz, sőt, azt is állíthatnánk, hogy jó pár dolgot a Shooting Dogs-ból nyúltak a gyémántos kaland készítői, ám a sok séma eléggé adja magát a "fehér ember borzalmakat lát Afrikában" filmek sorában.