Afrika-sikk

Az egzotikus állatfajok, délibábos sivatagok és izgalmas kultúrák helyett Hollywood valami egészen mást lát Afrikában. A sztárok cuki csokigyerekeket vásárolhatnak, filmjeikben pedig a diktátoroktól, polgárháborúktól, gyémántcsempészektől, fegyvercsempészektől és népirtástól csak fehér ember mentheti meg a kontinenst. Összeállításunk elkalauzol a lenyűgöző, ám sokszor rémisztő tájakra, és leleplezi, hogy az új filmes divathullámban melyik gyémánt fénylik igazán.

Last King of Scotland

A sötét Afrika: Uganda, 1970-es évek - Idi Amin, a joviális, ám vérengző despota portréja egy idealista skót orvos szemein keresztül.

Kommentár: "Ide jöttél Afrikába játszani a fehér embert. De mi nem játék vagyunk. Valódiak vagyunk, és a halálod lesz az első valódi dolog, ami veled történik." - Idi Amin (Forest Whitaker)

Gonoszok: Népe ünnepli, gyermekeivel kedélyesen focizgat, a nyugati diplomatákkal pompás fogadásokon pacsizik, és nagy rajongója Skóciának - a kalandvágyó friss diplomás orvost azonnal lenyűgözi a nyájas szörnyeteg karizmája. A fergeteges alakítást nyújtó (pár hét múlva remélhetőleg övé az Oscar-díj is) Forest Whitaker emberi arcot mutat, mégis hátborzongatóan félelmetes, és a film utolsó harmada után, amikor igazán kimutatja a foga fehérjét, százszor meggondoljuk majd, hogy becsukott szemmel a földgömbre bökve válasszunk nyárigyakorlat-helyszínt.

Jók: A Last King of Scotland-nak már ott nyert ügye van, hogy a közhelyes alaphelyzethez cseppet sem közhelyes főhőst választott, Dr. Nicholas Garrigan, avagy "az elnök fehér majma" (James McAvoy - jegyezzük meg ezt a nevet!) ugyanis nem a világot akarja megváltani, esendő, lekenyerezhető, és azt lát (vagy inkább nem lát), amit akar. A néző pedig vele tart, ezért összeállításunk többi darabjávával ellentétben érhetik meglepetések, hogy ki is a jó, illetve a gonosz Afrikában.

Onozó Róbert