A szimpi diktátor ölében

Öblösen nevet, szeszélyes, nagyokat fingik, és imádja a skótokat. Mindez kiderül Idi Aminról, Uganda diktátoráról Az utolsó skót királyból, más nem nagyon. A fehér hős vak, de mi sem látunk többet.

Az utolsó skót király érdekes keveréke a véres huszadik századi történelemnek és a regényes fehér képzeletnek. Felemás történet. A háttér valódi: Uganda, a hetvenes évek eleje, és benne az ország friss elnöke, a jókedélyű Idi Amin (Forest Whitaker). Ide pottyan a fiktív hős: egy fiatal skót orvos, Dr. Nicholas Garrigan (James McAvoy) aki kalandvágyból érkezik Afrikába. A kamaszos, fiús vigyorú doktor teljesen véletlenül összefut Aminnal és rövid időn belül a barátságos elnök magánorvosa lesz. Amin is, Garrigan is viszolyognak az angoloktól, Amin rajong a skótokért, Garrigan meg ugye alapból skót. A pökhendi, de alapvetően jóindulatú orvos az elnök bizalmasa lesz, lelkes pincsiként fürdik a fényében.

Sírás lesz a vége, tudjuk persze. Az elnök valójában gyilkos diktátor, de az öntelt kis doktor az orráig se lát. Amikor végül kinyílik a szeme, nagyon késő lesz. Az elsőfilmes Kevin Macdonald Giles Foden regényét rendezte meg: a sztori a jóhiszemű fehérember lassú eszmélését mutatja be, aztán jönnek a kétségbeesett menekülési kísérletek a hirtelen felfogott pokolból. És a lassú azt jelenti, hogy ez az eszmélés a végletekig, a sci-fi határát súrolóan elnyújtott. A skót orvos hűen szolgálja az elnököt, miközben az százezreket ölet meg. A filmben Amint szinte senki nem szereti - a háttérben rémülten pislognak egymásra a helybeliek, Garrigan mégis kitart mellette. Sőt, a laza skót fickósan összefekszik Uganda urának egyik feleségével is, ami megint csak hihetetlen fordulat. Megalapozatlan ez a románc; értelme, súlya nincs, csak egy a forgatókönyv sokkoló, de erőltetett csavarai közül.

Az afrikai népírtót a tudatlan, hiszékeny fehérember buborékjából nézzük. Ez izgalmas lehet, ez a tragikus vakság. A baj csak annyi, hogy a hebrencs Garrigan nem túl érdekes hős a másik oldal súlya nélkül. Idi Amin kedélyes-szeszélyes, dörmögő alakja nem elég, ennél többről kellett, hogy szóljon ez a dolog. Macdonald úgy dönt, a valóságot inkább nem engedi be a filmjébe, az csak néha szivárog be a réseken. A végére marad a távoli borzongás, a hiányérzet, a kérdés: ki volt Idi Amin? Hogyan lett gyilkos diktátor a nagyokat fingó, kedélyes maciból? A hős vak, de mi sem látunk többet. Frusztráltan tapogatózunk a sötétben. "Gyerek vagy, egy szeszélyes gyerek" - sziszegi a meggyötört Garrigan még utoljára Aminnak. Ez a kép marad nekünk a diktátorról, mert a film tényleg csak egy szeszélyes gyereket mutat belőle. Még Forest Whitaker sem tud ebből az anyagból veszedelmes, hús-vér embert gyúrni; Amin kőarcú, néma testőrei minden pillanatban fenyegetőbbek, mint maga a rettegett úr.

James McAvoy és Kerry Washington

Az utolsó skót király

Mesterházy Lili