A szemeivel mesélő ember

Amikor a cannes-i filmfesztiválon elkezdtem nézni A szkafander és a pillangó című filmet, körülbelül fél óráig meg voltam győződve róla, hogy az év legfantasztikusabb és legkülönlegesebb filmjét látom. Jean-Dominique Bauby, a francia Elle egykori főszerkesztője teljes testére lebénult és kizárólag a bal szemét tudta mozgatni - a magát elsősorban festőnek tartó Julian Schnabel (Mielőtt leszáll az éj) pedig hosszú ideig csak az ő épen maradt szemén keresztül láttatja a világot a nézővel. Zavarbaejtően lenyűgöző élmény ez a fél óra, de sajnos nem volt annyi kurázsi az alkotókban, hogy végigvigyék a koncepciót. A film fennmaradó része hagyományos életrajzi történet remek alakításokkal és lenyűgöző képekkel, de sokkal kevesebb fantáziával.Mathieu Amalric és Emmanuelle Seigner A szkafander és a pillangó-ban Schnabel abban még bátor volt, hogy nem amerikanizálta a történetet és franciául, francia nyelvű színészekkel forgatta le a filmet. A főszerepben egy igazi színészóriást láthatunk (Mathieu Amalric), hölgykoszorúját pedig olyan kiváló színésznők alkotják, mint Emmanuelle Seigner (Keserű méz, Piaf), Marie-Josée Croze (Barbárok a kapuknál, München) vagy Marina Hands (Lady Chatterlay, Barbárok a kapuknál). A filmet az Egyesült Államokban forgalmazó Miramax kemény Oscar-kampányra készül fittyet hányva arra, hogy a film a legjobb külföldi film kategóriában nem versenyezhet (mert ott Franciaország a Persepolis-t indította) és próbál kisajtolni egy jelölést Amalricnak illetve a mellékszerepben feltűnő Max von Sydow-nak. A magyar bemutató időpontját még nem tudjuk, de addig is öt jelenet és az előzetes megtekinthetők itt.