Tarr Béla: Esernyő voltam

Szerda este az Uránia Nemzeti Filmszínházban Maár Gyula Töredék című filmjének díszbemutatóján csupa olyan híresség vonult fel, akiket még a nagymamám is felismert volna: Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Makk Károly, Kupa Mihály, Mécs Imre, hogy csak néhányuk nevét említsem. Az [origo] filmklub riportere azonban csak egyetlen emberre volt igazán kíváncsi, mégpedig Tarr Bélára, aki a Töredék elkészültében produceri minőségben vett részt. A Sátántangó és a Werckmeister harmóniák rendezője a vetítés előtt egy varázslatosan rezignált beszédben köszöntötte a nézőket, a film utáni fogadáson pedig  - habár megjegyezte, hogy nem dolgozni jött - volt szíves rendelkezésünkre állni egy miniinterjú erejéig.Tarr Béla és Tilda Swinton A london férfi cannes-i sajtótájékoztatója előtt- Miért érzi közel magához a Töredék-et?Tarr Béla: Minden olyan filmet közel érzek magamhoz, amelynek a létrejötte veszélyben van. Azt gondoltam, hogy ha nem dobom be magamat, akkor ez a film esetleg nem jöhetett volna létre. Meg volt ennek az esélye. Becsületbeli dolog, hogy az ember esernyő módjára védjen bizonyos védtelen, kiszolgáltatott alkotókat. Esélye nincs ma már a normális filmnek, ezért állok minden ilyen kezdeményezés mellé.- Elég nehezen definiálható a producer tevékenységi köre. Ön ebben a filmben milyen módon vett részt az alkotói folyamatban?- Esernyő voltam. Ahol lehetett, próbáltam védeni a rendezőt. Hogy végre normális körülmények között dolgozhasson, és ne legyen kitéve a szabadpiac sakáljai kénye-kedvének. Ennyit tettem, nem többet és nem kevesebbet.- Azt beszélik, hogy A londoni férfi az utolsó filmje volt. Igaz ez? Nem készül többet rendezni?- Ki mondta ezt a hülyeséget? Dumálni lehet össze-vissza, az mindig jól hangzik. Nem igaz. Én maradok filmrendező.