Tom Cruise nem is gáz

A bulvármédia két-három éve tele van Tom Cruise gázos megnyilvánulásaival, ezért mi úgy döntöttünk, új filmje, a Gyávák és hősök kapcsán nem lovagolunk tovább a színész mindenki által jól ismert cikiségein, hanem felidézzük már több, mint negyedszázados karrierjének tíz olyan emlékezetes pillanatát, amelyre méltán lehet büszke. A lista szubjektív válogatásunk eredménye, de ez nem jelenti azt, hogy szerintünk csak ennyi jó pontja van a színésznek - terjedelmi okokból több remek Cruise-filmet kénytelenek voltunk kihagyni.

Tágra zárt szemek / Eyes Wide Shut (1999)
Rendező: Stanley Kubrick

Stanley Kubrick utolsó filmje megosztotta a nézőket és kritikusokat, de szerintem ez nem csak Cruise eddigi legjobb filmje, hanem Kubrick életművének is méltó megkoronázása. (A karácsonyi díszbe öltözött New York éjszakai, rémálom-hangulatú utcái már önmagukban zseniális, felejthetetlen képekkel ajándékozzák meg a nézőt.) A film mintha a Túl az Óperencián ellentétpárja lenne: Cruise és Kidman házasságának szétmállását dokumentálja fájdalmas gyönyörűséggel. Cruise remekül, érzékeny gesztusokkal formálja meg a gonddal megteremtett látszatbiztonságából kizökkenő, saját tudatalattijával először, rettegve szembenéző férfit - bár a film több éven keresztül készült, nem lehet nem gondolni arra, hogy a színész magánéleti válsága hozzájárulhatott a hiteles alakításhoz.

+ + +

Magnólia / Magnolia (1999)
Rendező: Paul Thomas Anderson

Ha valaki csak egy dologra emlékszik ebből a monumentális, sokszereplős, sok szálon futó filmből, az minden bizonnyal Tom Cruise figurája, Frank T. J. Mackey, a hímsoviniszta szexguru, aki egy teleshophoz hasonló tévéműsorban népszerűsíti nők elcsábítására okító kézikönyvét és ismételgeti jelmondatát: "Tiszteld a faszt! Puhítsd a pinát!". Cruise ezzel a szerepválasztással bizonyította, hogy nincs híján az öniróniának, bár az is lehet, hogy nem gondolt rá, hogy az antipatikus agymosóról sokan a különböző alternatív egyházak prédikátoraira és így persze Cruise megkérdőjelezhető vallására is asszociálnak majd.

+ + +

Mission: Improbable (2000)
Rendező: Joel Gallen

Sokszor ajánlottuk már, de most sem maradhat ki: ha bárkinek még kétsége lenne afelől, hogy Cruise-nak jó a humora és hajlandó még saját magán is élcelődni, az nézze meg ezt a kisfilmet, amely a Mission: Impossible 2 promóciója részeként készült. Cruise az akciósztárt, azaz saját magát alakítja, Ben Stiller pedig Tom Crooze-t, az állítólag ártalmatlan, de teljesen Cruise hatása alatt álló dublőrt. Még John Woo, az M:I 2 rendezője is felbukkan, aki koránt sem olyan türelmes az idióta kaszkadőrrel, mint a nagyvonalú sztár.

+ + +

Más világ, Mission: Impossible és társaik

Paula Wagner és Tom Cruise a Mission: Impossible 3 forgatásán

Akiket csak egy kicsit is foglalkoztat Hollywood üzleti oldala, azok tudják, hogy Cruise nem csak színészként virítja a lóvét, hanem producerként is. A Más világ, amelynek elkészülését executive producerként segítette (ez a poszt általában arról szól, hogy egy sztár a nevével tesz eladhatóbbá egy projektet, konkrét munkát nemigen takar) csak egy példa a sok közül. Cruise Paula Wagnerrel az oldalán '96-ban, az első Mission: Impossible-nél kezdett bele a producerkedésbe, hogy ripsz-ropsz Hollywood egyik legnagyobb hatalmú producerévé váljon - mivel neve gyakorlatilag garantálta a rekordbevételeket, olyan kedvező feltételeket tudott kikönyökölni magának az M:I filmeken, mint szinte soha senki más. Tavaly nyár végén aztán elváltak útjaik a Paramounttal, és a Wagner-Cruise duó felélesztette a United Artists stúdiót. Első projektjük, a Gyávák és hősök ugyan befuccsolt, de könnyen lehet, hogy Bryan Singer Valkyrie-jével fordul majd a kocka. (Ha részletesebben is érdekel a téma, olvasd el a Slate cikkét, amely még a Paramounttal való szakítás előtt íródott.)

+ + +

Vanília égbolt / Vanilla Sky (2001)
Rendező: Cameron Crowe

A Filmklub csapata 2:1 arányban azt az álláspontot képviseli, hogy a Cameron Crowe-féle remake élvezetesebb, mint az Amenábar-féle eredeti, és mivel én a kétfős párthoz tartozom, természetesen ez a film is helyet kapott összeállításunkban. Cruise szépfiúként és eltorzult arcú áldozatként is hiteles, és képes úgy elvinni a hátán a kissé hosszú és szándékosan zavaros filmet, hogy a sztori követhetetlensége ellenére sem kívánjuk pokolba az alkotókat. És persze sokat dob az összhatáson, hogy (nyilván a zenebuzi Crowe-nak köszönhetően) zseniális és önálló hallgatásra is tökéletesen alkalmas a film soundtrackje.

Bujdosó Bori