Ewan McGregor: Ha hibázol, az benne lesz a filmben

Ewan McGregorral tavaly szeptemberben, a velencei filmfesztiválon ültünk le beszélgetni a magyar mozikban most futó Kasszandra álma című filmje kapcsán. A Trainspotting és a Star Wars-filmek jókisfiús sztárja mesélt a Woody Allennel közös munkáról, szidta a paparazzikat, mint a bokrot, elárulta, hogy miért frusztráló jedilovagot játszani, valamint egy fontos üzenetet is rábízott az [origo] filmklub riporterére. (Az interjú egy kerekasztalos beszélgetés keretében zajlott, ahol tíz másik újságíróval közösen faggattam McGregort, *-al jelöltem azokat a kérdéseket, amiket én tettem fel)

- Hogy csöppentél bele a Kasszandra álmá-ba?

- Felhívtak, hogy menjek New Yorkba Woodyval találkozni. Már régóta szerettem volna vele dolgozni, és aztán egyszer csak, mint derült égből villámcsapás... Minden nagyon gyorsan történt, találkoztunk és aztán már kezdődött is a munka Londonban.

- Van személyes tapasztalatod is arról a furcsa családi dinamikáról, amikor az ember valamelyik rokona előrukkol azzal, hogy "tégy meg nekem egy szívességet..."?

- Tapasztaltam már furcsa családi történéseket, hiszen ilyenek mindenhol akadnak, de hál' istennek eddig még egyik rokonom sem kérte tőlem, hogy öljek meg valakit. Szerintem az az izgalmas, hogy az ember akár kijön a családjával, akár nem, nincs senki más a világon, akikkel kapcsolatban ugyanilyen érzéseket táplálna. Ez egy teljesen egyedi viszonyrendszer, úgyhogy ennek vizsgálata már önmagában is érdekes. Ráadásul kevés olyan történet van, ami két fivérről szól, a sztorik többsége egy férfi és egy nő körül bonyolódik.

- Van testvéred?

- Van egy bátyám, aki két évvel idősebb nálam. Ebben a filmben én voltam az idősebb, de a korkülönbség nagyjából ugyanekkora volt.

- Fivérek esetében az egyik általában megfontoltabb, mint a másik. Te melyik testvér voltál, inkább az, aki folyton pénzt kér kölcsön vagy az, aki kölcsönad?

- A testvérem és én nemigen bonyolódtunk pénzügyi tranzakciókba, de az biztos, hogy a suliban ő volt a megfontoltabb, én meg a szertelenebb. Mióta viszont felnőttünk, mintha szerepet cseréltünk volna.

- Mondtad, hogy mindig is szerettél volna Woody Allennel dolgozni. Milyen lépéseket tettél azért, hogy ez megvalósuljon?*

- Korábban még sosem tettem ilyet, de most felhívtam az ügynökömet, és megmondtam neki, hogy szeretnék Woodyval dolgozni. Általában nem úgy megy, hogy választok magamnak egy rendezőt a listámról, hanem kapok forgatókönyveket, és eldöntöm, hogy melyiket szeretném közülük, de Woodyval most más volt a helyzet. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy sok elsőfilmessel dolgozhattam, amit nagyon kedvelek. Manapság irtó nehéz összehozni egy filmet, és nagyon izgalmas, amikor valaki olyannal dolgozhatok, aki életében először forgat. Viszont egymás után két vagy három elsőfilmessel is dolgoztam, úgyhogy vágytam már arra, hogy egy idős mesterrel forgassak, valakivel, aki tökéletesen érti a dolgát. És amúgy is szerettem volna Woody Allennel dolgozni, és pár év elteltével tényleg befutott az a bizonyos hívás.

- Meglepődtél, esetleg csalódtál amiatt, hogy nem vígjátékról volt szó?

- Nem, mert amikor találkoztunk, nem is árult el semmit a filmről. Kábé kétperces késéssel érkezett. Már egy ideje ott cseverésztem az asszisztensével, amikor belépett az ajtón és közölte, hogy "akármilyen gyorsan is szedem a lábam, mindig elkések, elnézést" - és én máris egy Woody Allen-filmben éreztem magam. Rajta volt a sapkája és annyit mondott, hogy látta a filmjeim egy részét, Londonban fog forgatni és van egy szerep a filmben, ami szerinte jó lenne nekem, csak személyesen is találkozni akart velem és köszöni, hogy eljöttem, és ennyi volt. Körülbelül 45 másodpercig tartott az egész, a világ legrövidebb találkozója volt. Aztán elküldte a forgatókönyvet, én pedig csodásnak találtam a történetet. Az első elolvasás után elkezdtem mesélni a feleségemnek a sztorit, és úgy fél óráig tartott, mert annyira beleragadt a fejembe, hogy minden kis lépést, minden fordulatot elmondtam neki. Igazából akkor jöttem rá, hogy milyen remek a forgatókönyv, tényleg azt gondolom, hogy ez egy gyönyörűen felépített történet.

- Szerinted összefügg ez a film és a Match Point? Látsz hasonlóságot a kettő közt?

- Persze. Egy csomó olyan téma van, amit Woody több filmjében is körbejár. Nyilvánvaló, hogy izgatja a gyilkosság, az, hogy az emberek hogyan dolgozzák fel a bűntudatot, illetve hogyan élnek együtt vele. Ez a Bűnök és vétkek-ben és a Match Point-ban is visszatérő téma. És ahogy ezt ő maga is elmondta, egyszerűen a fejében volt a történet, és papírra vetette. Tetszik benne ez az egyszerűség, nem akarja túlbonyolítani a dolgokat, és tudom, hogy nagyon gyorsan írja a forgatókönyveit.

Ewan McGregor és Colin Farrell a Kasszandra álmá-ban

- Woody Allen hogyan instruál?

- Nagyon pontos instrukciókat ad. Woodyról elég sok legenda kering ahhoz, hogy az ember ideges legyen, amikor találkozni vagy dolgozni készül vele. Például, hogy nem beszél az emberhez, nem szólítja a nevén az embert, nem ad semmilyen instrukciót. Ezek egyike sem bizonyult igaznak. Nagyon konkrét utasításokat ad, néha mondatról mondatra megmondja, hogy mit kér. Máskor hagyja, hogy az ember végigjátssza a jelenetet, aztán azt mondja, hogy "rendben, ismételjük meg még egyszer ugyanígy, mert ösztönösen így játszod, és lehet, hogy igazad van". Utána pedig pont, hogy megfordítja, a feje tetejére állítja az egészet, és ezt nagyon bírtam. Gyakori, hogy a rendezők nem sarkallják arra az embert, hogy kísérletezzen, hanem az első próbán megcsinálod valahogyan a jelenetet, és ha nagyjából rendben van, akkor úgy is marad. Woody ellenben megpróbálja csiszolgatni, alakítgatni a dolgot.

- Woody Allen azt állította, hogy Colin Farrell és te mindent magatok csináltatok, hogy ti rendeztétek őt.

- Ez nagyon nagyvonalú tőle, de nem igaz. Igaz, Colin és én nagyon keményen dolgoztunk a jeleneteken. Woody roppant gyorsan dolgozik, a legtöbb jelenetet egy beállításból veszi fel, úgyhogy az ember elejétől végéig eljátssza ezeket a nagyon-nagyon hosszú jeleneteket, és ennyi az egész. Nem csinál közelképeket, nem vesz fel mindent több beállításból, abban az egy beállításban kell sikerülnie. Ebből következik, hogy az egész nagyon életszerű. Amikor egy jelenetet több beállításból is felvesznek, ez a realizmus elvész. A színész próbálja megismételni azt, amit korábban csinált, néha egész nap, néha két napon keresztül, és ez kurva unalmas, ráadásul nehéz is, mert ugyanazt a realitást kell megteremteni újra és újra. Úgyhogy óhatatlanul is elkopik a dolog. De Woodyval az embernek nincs több esélye, kétszer-háromszor felvesszük a jelenetet, aztán annyi. Ha elkúrja az ember, Woody felkiált: "Ez szuper, ezt megtartjuk!". Komolyan mondom, ahányszor csak hibázol, biztos lehetsz benne, hogy az benne lesz a filmben.

- Mintha Colinnal hasonlítanátok abban, hogy mindketten kerülitek a nyilvánosságot, és mindketten elmentetek Hollywoodba, ahol sztárt akartak faragni belőletek. Beszélgettetek erről?

- Jól érzem magam színészként, nem zavar, hogy felismernek. Persze mindennek megvan a jó és a rossz oldala is, de én kibékültem ezzel. Nem beszélgettünk erről igazán, de persze a paparazzifotósok a nyomunkban voltak a londoni forgatás alatt. Nagyon rég nem dolgoztam Londonban, és megdöbbentem azon, hogy az embernek a paparazzik folyamatos jelenlétében kell dolgoznia. Először New Yorkban tapasztaltam a Maradj! című filmnél, hogy ez a munkánk részévé vált, hogy úgy kell dolgoznom, hogy ezek a seggfejek közben fotóznak. Ezt egyáltalán nem bírom. Ha egy jelenetben megyek az utcán, akkor tényleg végig kell mennem az utcán, amit megnehezít, ha a háztetőkről fotósok lógnak.

- Londonban a legrosszabb?

- Nem tudom, hogy hol a legrosszabb, de Londonban rossz. New Yorkban is elég rossz a helyzet, ott különösen fel vannak bátorodva, mert már több pert megnyertek producerek ellen. New Yorkban van egy ilyen állat, egy furcsa, kígyószerű, rémes alak, akit mindenki ismer, mert beperelt egy producert, aki kidobatta egy filmforgatásról, és megnyerte a pert. Úgyhogy a producerek most már nagyon óvatosak és sokszor a paparazzikat védik a színészek helyett. Megkérdezik, hogy nem lehetne-e, hogy legalább a próbát lefotózzanak? Basszák meg, már miért fotózhatnák le a próbát?! Majd, ha nekünk adják a fizetésük egy részét, akkor jöhetnek a próbát fotózni, de addig is menjenek a francba.

Ewan McGregor és Colin Farrell a Kasszandra álmá-ban

- Azt hallottam, Woody Allen az életben is nagyon vicces. Milyen igazából? Vicces? Csendes?

- Pontosan olyan, amilyennek elképzeli az ember. Nem állítanám, hogy nagyon jól ismerem, hiszen csak egy filmet forgattam vele, de imádom. Nagyon csendes, visszahúzódó ember, de szerintem pont az a Woody Allen ül itt, akit a filmjeiből megismertünk. A figurái neurotikus oldala azonos az ő neurotikus oldalával, csak éppen ő sokkal kevesebbet beszél róla, mint a figurái. Amikor a jachton forgattunk, ő nem jött fel a fedélzetre, hanem egy monitoron és egy recsegős rádión követte az eseményeket a partról, mert nem hajlandó hajóra szállni. Nemrég keresztülutaztam Afrikán motorral, és meséltem neki arról, hogy milyen volt a sivatagban, és erre azt kérdezte, hogy "nem féltél, hogy meghalsz a sivatagban? Hogy mondjuk vakbélgyulladást kapsz és ott állsz vele a sivatag közepén?" Egyszerűen így működik az agya.

- Amikor olyan emberrel dolgozol, akit ennyire tisztelsz, nem nehéz megállni, hogy ne adj ennek hangot? Nem érzel késztetést, hogy áradozz neki a filmjeiről, meg ilyenek?*

- A forgatás előtt úgy döntöttem, nem lesznek nagy elvárásaim, mert nem akartam csalódni, ha esetleg szóba sem áll velem. Aztán persze beszélgetésbe bonyolódtunk, de úgy éreztem, nem akar semmiféle dicséretet hallani a munkájával kapcsolatban. Nem hinném, hogy túlzottan értékelt volna bármiféle fanatikus megnyilvánulást részemről. A legnagyobb érték, amit elhoztam erről a forgatásról, hogy olyan dolgokat hozott ki belőlem, amikre egyáltalán nem számítottam, amikor nekikezdtünk, meg a beszélgetések emléke. Mindig emlékezni fogok a vicces dolgokra, amiket a forgatás során mondott, mert nagyon-nagyon vicces ember. Száraz, de vicces.

- Van kedvenc Woody Allen-filmed? *

- Sokat szeretek közülük, mert mind tele van ötlettel. Az egyik filmjében egy mozihős lejön a vászonról és kapcsolatba lép egy nővel a közönség soraiból (Ewan McGregor a Kairó bíbor rózsája című filmre utalt itt - a szerk.) A Zelig is nagy kedvencem, mert egy teljesen őrült ötletre épül, de annyira szépen van megírva. Aztán fogja magát és megcsinálja a Bűnök és vétkek-et, ami pedig egészen naturalista. Tetszik, hogy nincsenek korlátai a művészetének. El akarom olvasni a novelláit is, most jelentetett meg egy új kötetet.

- És van kedvenc mondásod tőle?

- Szerettem, ahogy a forgatáson mindig mondta, hogy "még megcsináljuk ezt az egy felvételt, aztán húzunk innen a francba". (nevet)

Ewan McGregor és Woody Allen

- Nehezebb jedilovagot játszani egy nagy hollywoodi produkcióban, mint egy ilyen filmben színészkedni?

- Nagyon nehéznek találom a kék vászonnal való munkát. Persze minden feladatnak megvan a maga nehézsége, de az egy másfajta környezet, amit én frusztrálónak találok. Ha például ebben a teremben csinálnánk egy filmet, akkor felraknák a lámpákat, mindenki csendben lenne, elkezdenének forogni a kamerák, és lenne az a varázslatos pillanat, amikor megy a felvétel. Éreznénk, hogy közben a levegő is megváltozik egy picit. De a kék vászonnal ez nem így van. Ott semmi sem változik. Valaki bekiáltja, hogy felvétel, elkezdjük a jelenetet, de emberek ott mászkálnak a telefonjukkal miközben mondjuk a párbeszédeket. Aztán vége, és a légkör egyáltalán nem változott meg. Ez furcsa.

- Visszatekintve az eddigi karrieredre, van olyan filmed, amit megbántál?

- Nincs. Minden, amit csináltam ahhoz kellett, hogy ide jussak. Nem a bevételi számok alapján ítélem meg a sikerességüket. Számomra attól sikeres egy film, hogy bármi jó származott belőle, és mindegyiktől kaptam valamit, tehát mindet érdemes volt megcsinálni. Mást jelent egy film annak, aki csak nézi, mint annak, aki csinálja.

- Van azért kedvenced közülük?

- Nem igazán. Annyi tényező közrejátszik egy film elkészítésénél: problémázik a producer, gond van a pénzzel, a rendezőt szivatják, felhúzod magad a gyártásvezetőn, stb., de ha néha minden olyan tökéletesen összejön, mint mondjuk a Trainspotting-nál, akkor az fantasztikus. Annak a filmnek a forgatása ment a legsimábban eddig.

-Azt olvastam, hogy A sziget bukása után az egyik producer a színészeket okolta a film sikertelensége miatt. Ez hogy esett neked?

- Igazságtalan és buta húzásnak tartottam. Úgy érezte, valakit hibáztatnia kell a bukásért, de nagy hülyeség volt a részéről, mert ki is rúgták nem sokkal később.

- Van még Woody Allenen kívül olyan mester, akivel szívesen dolgoznál együtt?

- Például Peter Greenaway-jel szívesen dolgoznék újra. Vele csináltam a második filmemet.

- Ő azt tartja, hogy ő fedezett fel téged...

- Helytelenül, ugyanis ez a cím Danny Boyle-t illeti meg. Érdekes lenne filmet csinálni Mike Leigh-vel is, végigmenni azon az egész folyamaton, ahogy ő dolgozik. Vagy még Ken Loach, az angolok közül. Nagyon szeretem a stílusát Wes Andersonnak is. Az új filmjét még nem láttam, de imádom az Édes vízi élet-et, pedig az senkinek sem tetszett. Általában nem keresem meg a rendezőket, akikkel dolgozni szeretnék, hanem csak megvárom, hogy kapjak egy forgatókönyvet és a történet alapján döntök. Ha a történet jó és látom magamat a szerepben, annyi elég nekem, igazából nem is számít ki rendezi.

- Pedig tegnap a sajtótájékoztatón Wes Anderson pont azt mondta, hogy új színésszel általában csak akkor kerül kapcsolatba, ha őt keresik meg...*

- Francba! Várjatok, azonnal fel kell hívnom West! (nevet) Úgy tudom Wes csak egy bizonyos New York-i étteremben hajlandó bárkivel találkozni. Bizarr figura lehet.

- De most itt van a városban és nemsokára interjúzom vele. Üzensz neki valamit?*

- Feltétlen mondd meg neki, hogy szeretnék vele dolgozni!

(Ha bárki kíváncsi rá, elmesélem, hogy a Wes Anderson-interjún végül egy olyan túlbuzgó kolléga adta át az üzenetet, aki mindkét beszélgetésen részt vett és még volt képe úgy kezdeni, hogy "nem tudom, hogy itt van-e az a srác, akinek ezt mondta Ewan McGregor, de...", pedig ott ültem pont vele szembe. Teljesen mindegy. Ha egyszer valaha összejön a közös McGregor/Anderson-film, azt nekem kell megköszönni és kész!)

Varga Ferenc
Velence, Olaszország

Hálás köszönet Bujdosó Borinak a segítségért.