Szakítani vicces

Igazságtalan dolog, de a Lepattintva című romantikus vígjátékot nehéz a Felkoppintva, a Superbad és a többi Judd Apatow istállójából kikerült komédiától függetlenül megítélni, hiszen írója és főszereplője, Jason Segel már a '99-es Freaks and Geeks tévésorozattól kezdve a bandával van, és le sem tagadhatná, hogy első nagy dobása (bár a rendezői székbe nem ő, hanem Nicholas Stoller ült) is erőteljesen magán viseli Apatow hatását. A Lepattintva egy kedves-kellemes komédia egy srácról (Segel), aki a tévésztár csajával (Kristen Bell - Veronica Mars) történt fájdalmas szakítást Hawaiira megy kiheverni. A hotelben pechjére volt csajába és annak új popzenlsz csávójába (Russell Brand) botlik, szerencséjére azonban a szexis recepciós csajjal (Mila Kunis) is hamar megtalálja a közös hangot. Az események innentől kezdve a lehető legkiszámíthatóbb mederben folynak, de szerencsére Segelre ragadt sok minden az Apatow mellett töltött évek alatt, ügyesen alkalmazza a helyzetkomikumot és rendelkezésére állnak az összeszokottan mókázó haverok, Jonah Hill, aki ezúttal szállodai alkalmazott, valamint Bill Hader a tanácsokból soha ki nem fogyó legjobb haver és Paul Rudd a szétszívott agyú szörfedző szerepében.Hill, Kunis, Segel, Brand és Bell a Lepattintva című filmbenValami azért mégis hiányzik. Úgy tűnik, Segelben nincs meg Seth Rogen eredetisége és Apatow emberismerete, inkább csak alkalmazza a csapat által kidolgozott, kissé felhígított formulákat, újat nem ad hozzá. Néha a lendületet fölöslegesen lelkizős párbeszédekkel akasztja meg, amelyek koránt sem ülnek olyan jól, mint mondjuk a Superbad-ben a két srác meghitt hálózsákos pillanata, néhol bárgyúba megy át (indáról csimpaszkodik a szakadék szélén, mindjárt beleesik a vízbe - hű, de vicces!) és a szakítójelenetben ki-kivillanó pénisz is szükségtelen, de úgy látszik, Segel úgy gondolta, ha meglóbálja a nemi szervét a kamera előtt, az automatikusan nevetést vált ki. A szereplők viszont a nekik kijelölt kereteken belül végig jól működnek, Segel átlagfiús karizmája passzol a sztorihoz, Bell jeges szépsége és Kunis forró tekintete nyilvánvalóan, de remekül ellenpontozzák egymást. Ennél több viszont nem rejlik az abszolút sematikus figurákban, biztosak lehetünk benne, hogy egyikük sem fog szembejönni velünk az utcán. A Lepattintva megállja a helyét mint kikapcsolós film, teljesíti azt a komédiákkal szemben támasztott alapvető elvárást, hogy elszórakoztasson másfél (sőt, jelen esetben inkább kettő) órán át, de a zsenialitás szikráját aligha lehet benne felfedezni.