Titanic: Fekete turmix

Ole Bordenal dán rendező nevét több mint tíz éve megjegyeztem az Éjféli játszma című hátborzongatóan félelmetes horror kapcsán. Azóta Hollywoodban Ewan McGregor főszereplésével felejthetőre remakelte a filmet, visszatérése Európába (Dina vagyok) pedig sajnos nagyrészt észrevétlen maradt. Mindegy, az Éjféli játszma iránti nosztalgia miatt maximális jóindulattal közelítettem a hasonlóan bizarr mókának ígérkező Csak egy szerelmesfilm című krimihez. Azazhogy film noir-hoz, mert az első pillanatokban kiderül, hogy a legendás műfaj dán változatával van dolgunk. Kicsit sincitys, kicsit dexteres az első öt perc, ami nem is rossz felütés.   Sajnos a folyamatos déja-vu érzéstől azonban később sem szabadulok. Egyrészt Bordenal honfitársnője, Susanne Bier már három filmet is csinált abban a témában, hogy egy férfi eltűnik, egy másik pedig átveszi a helyét, másrészt pedig a film noir műfajnak elengedhetetlen eszköze ugyan a hommage, de az nem egyenlő azzal, hogy fogod az összes kedvenc sötét krimidet és összeturmixolod őket. Pedig van itt minden, ami szem-szájnak ingere: amnéziás végzet asszonya, távol-keleti gyémántügylet, milliárdos após, holtnak hitt szadista szerető és trashfilmbe illő erőszak. Szórakoztató, viszonylag izgalmas, de végeredményben mégiscsak egy értelmetlen katyvasz.A Csak egy szerelmesfilm-et április 10-én 18 órakor vetítik az Uránia Nemzeti Filmszínházban.