Stex és New York

Mindenkinek volt már olyan nyomasztó álma, ami soha nem akart befejeződni; bénult izmú, verejtékes, émelygős rémálmok, amikből szinte lehetetlen felébredni. Nem jó. A megszeppent tehetetlenség, a hitetlenkedő iszonyat fonja be az embert, és nem ereszti. A majdnem két és fél órás Szex és New York-film valami ehhez hasonló, riasztóan szürreális élmény.

Így kezdődik: a tévém, ami egyébként nincs, zűrzavaros, fülsiketítő fúvószenére megmoccan a sarokban, hatalmasra nő, és ráborul az agyamra. Egy félórás, helyenként vicces, sőt, önironikus tévéműsorból kinő egy krokodilmosolyú, bután hömpölygő mozifilm, amiben punciba ékelt szusifalatok, maszturbáló kiskutyák és elképesztően ronda kézitáskák kergetik egymást. A színes vurstli legközepén, 135 perces trónján ott dorombol/kacag/szomorkodik Carrie Bradshaw, a szerelmi ügyek divatőrült újságírónője. Körötte felsorakozik a három barátnő: a frigid, a gyagya meg a kurva. Azoknak, akik nem tudják, miről beszélek, mindegy is, mert az életben nem ülnének be erre a filmre, és ez így van jól.

De tovább, a többiek kedvéért. A négy nő beszambázik, és megtudjuk, mi történt velük, miután levették őket a műsorról: Carrie írt két-három könyvet, és most már írónő, Samantha Hollywoodban napozik, Charlotte örökbe fogadott egy kínai gyermeket, Miranda pedig, na ő aztán a legegzotikusabb mind közül: a pasija kedvéért kiköltözött Manhattanből, és Brooklynban telepedett le, egy barnás tónusú (értsd: szegényszagú) kertesházban, ahol gyereket nevel. A legfontosabb, hogy Carrie és Mr. Big közös lakást keresnek és Mr. Big tényleg teljesen sci-fi, mert besétál egy felmérhetetlen értékű tetőteraszos lakásba az Ötödik sugárúton, és bár eredetileg tizedannyiért akart lakást venni, ránéz Carrie boldog kis arcára, és azt mondja, jól van, megveszem. Innen már csak egy lépés a lánykérés, és helló, békével jöttem, mit esztek a bolygódon.

Mert ez tényleg más bolygó. Big szerelmi záloga egy akkora gardróbszobácska, amennyi négyzetméteren annak idején harmadmagammal felnőttem, és igen, Carrie ebben a pillanatban tudja, hogy megtalálta az igazit. Osztunk, szorzunk, így jön ki a puha szőnyeges négyzetméter-boldogság. A bugyuta "Két dolog miatt jöttem New Yorkba: a márkás cuccokért és a szerelemért"-szöveg a tévében halványan szórakoztató volt, itt nyomasztó. A lánykérést negyedórás menyasszonyiruha-tobzódás követi, nem sietik el az ilyesmit, hiszen ez a lényeg. Az 525 dolláros cipők, a Starbucks-papírpoharak, a divatbemutatók és a kitartott szeretők ékszereinek árverése között van azért egy kis szerelem is, de szigorúan csak a felszínen siklunk. Még a testiség is csúszós, sima, megfoghatatlan; lélek meg nincs, a lélek altatásban.

Kristin Davis és Sarah Jessica Parker a Szex és New York-ban

Mert mit tudunk Mr. Bigről, ki ez az ember, akiért Carrie kereken tíz éve sóhajtozik? Halk és szelíd ingatlanos, lassú és bizonytalan, nem szeret leveleket írni, viszont sci-fi gazdag, ez igaz. Nem tudni, miért szereti Carrie-t, miért csináltat neki gardróbszobát (amiért ugye Carrie viszontszereti őt, így áll össze az álompár), és akkor már az sem világos, miért futamodik meg az esküvő elől. Mert kétszáz ember előtt azt kell mondania, hogy igen, veszek neked gardróbszobát? És mi lett a többiekkel? Miranda, a hűvösfejű, érző szívű ügyvédnő, a kis aranyborjú-csapat agya ebben a filmben érzéketlen, tahó rasszista (Segítség, fehér ember létemre a kínai negyedbe kell költöznöm, valamint elhangzik a "ferde szemmel néznek ránk" poén is), egykori kedvencem, Samantha pedig ötvenéves korára eljut az érettség olyan fokára, hogy hát szép dolog a szerelem, de a legjobb, ha az ember magába szerelmes. Charlotte alig van színen, de ha igen, sokat sikoltozik, és egyszer teliszarja a gatyáját, ami azért érdekes, mert a jelenet úgy van felvezetve, hogy ez valami igazán vicces dolog lesz, hiszen ezen még a súlyosan depressziós Carrie is elkacagja magát. A filmben van egy ukrán és egy fekete rabszolga is, utóbbi az Oscar-díjas Jennifer Hudson, aki Carrie asszisztensét játssza, mert Carrie lehet, hogy jól mutat laptoppal az ölében, de e-maileket nem tud írni. Hudson csodálatos feketeasszonyság-sztereotípia, és egyben szépen belesimul a Szex és New York-univerzumba is: márkás táskákat kölcsönöz a netről, és ezzel egy perc alatt belopja magát az írónő szívébe.

Cynthia Nixon és Kim Cattrall a Szex és New York-ban

Nem vagyok egy különösebben hippi-típus, de a Szex és New York-film után hirtelen vágyni kezdtem egy kis sárban fetrengésre, ruhaszaggatásra vagy legalábbis valamilyen csendes, mély megvilágosodásra. De legalább arra, hogy betegyek egy kis Smithst. A tévésorozat egyetlen használható mentsége a búvópatakként itt-ott megcsillanó önirónia volt, de a film már zabolátlan, vad lendülettel adja át magát az aranyrudak nyalogatásának, más nem marad. Amikor Carrie drágám úgy dönt, hogy a New York-i közkönyvtár veretes falai között megy férjhez, már nevetni sincs erőm, mert egy korábbi jelenetben már gondosan bemutatták, mennyire szereti a régi könyvek ódon szagát - értik, ő egy valódi New York-i értelmiségi.

Aztán eszembe jutott, lehet, hogy csak tünet ez is. Egy iszamos, fásult háborúban vergődő, zuhanó dollárral küszködő társadalom dacos hattyúdala. Költsünk, viseljünk, együnk, szarjunk, forgassunk csillogó semmi-filmeket, most már minden mindegy. Ha minden kötél szakad, még mindig itt vannak a barátnőink, akikkel elmehetünk a New York-i divathétre sóhajtozni.