Az ajtó A könyv - Írta: Szabó Magda (1987)
Olvasd el, mert: Az írónő és titokzatos bejárónője ellentmondásos viszonya a regény első lapjaitól kezdve lebilincselő, és a megrázó, rejtélyes felvezetés miatt végig furdalja az ember oldalát az ijedt kíváncsiság, hogy mi fog történni. A két nő finom lélektani rezdülései mellett különösen érdekesek azok az elszórt megjegyzések, amikből kibontakoznak az íróházaspár és a vidéki parasztasszony életmód- és értékrendbeli jellegzetességei, különbözőségei. Jó ötlet-e a filmadaptáció? Viszonylag kis költségvetésből kihozható és nagyon erőteljes film lehet, ha sikerül hozzá megtalálni a kellően érzékeny, ugyanakkor szikár rendezőt és azt a két főszereplőnőt, akik nem csak önmagukban hitelesek, hanem kémia is van köztük. Milyen lesz a film? Szabó István adaptációja még meglehetősen kezdeti fázisban tart, és egyelőre nem tudni semmit a szereposztásáról, még azt sem, hogy magyar színésznők játsszák-e a két főszerepet a nemzetközi koprodukcióban (az IMDb szerint angol nyelvű lesz a film). Ha magyar művésznőket kell választani, akkor Bánsági Ildikó (ő színpadon is játszotta már az írónő szerepét) és Máthé Erzsi párosát el tudnánk képzelni esetleg, ha szabadon ereszthetjük a fantáziánkat, akkor Julianne Moore lenne az írónő és Vanessa Redgrave játszaná Emerencet. + + + A felolvasó A könyv - Írta: Bernhard Schlink (1995, Der Vorleser), magyarul megjelent.
Olvasd el, mert: A kortárs német irodalom apró, pár óra alatt kiolvasható gyöngyszeme, amelyről még nem döntötte el az utókor, hogy a ponyvaregények vagy az iskolai kötelező olvasmányok között a helye. Utóbbira persze nem azért van esélye, mert naplószerű kendőzetlenséggel ír a kamaszkori szexuális ébredésről (pedig ez is fontos erénye), hanem mert bátran és intelligensen vakargatja meg a német történelmi bűntudat huszadik századi sebhelyeit. Jó ötlet-e a filmadaptáció? Egy német megfilmesítésnek talán jobban örültünk volna, hiszen az angolul beszélő nácikat Charlie Chaplintől Tom Cruise-ig sose lehetett komolyan venni. Ráadásul kifejezetten nehéz volt elképzelni, hogy az arisztokratikus Nicole Kidman (terhessége miatt mondta le a szerepet) bújjon a katonásan egyszerű Hanna Schmitz bőrébe, arról nem is beszélve, hogy hány embernek fordul fel a gyomra egy szexi náci filmhősnő gondolatára. Milyen lett a film? Pár megkérdőjelezhető kihagyástól és hangsúly-eltolástól eltekintve egy kivételesen jól sikerült filmadaptáció. A siker kulcsa Stephen Daldry minden buktatót (pl. szerencsére nincsenek flashbackek a háborúra és a narrációt is kordában tartották) ügyesen kikerülő rendezése és példás színészvezetése, ami nem csak Kate Winsletből hozott ki Oscarra érdemes teljesítményt. + + + Gomorra A könyv - Írta: Roberto Saviano (2006, Gomorra - Utazás a nápolyi maffia, a Camorra birodalmába), magyarul megjelent Olvasd el, mert: A 29 éves újságírót, Roberto Savianot rendszeresen életveszélyes fenyegetésekkel halmozza el a Nápoly környéki maffia, a Camorra, amiért leleplezte szerteágazó tevékenységük mindennapjait. Olaszországban nem mondhatni, hogy meglepetéssel fogadták volna mondanivalóját (sőt, sokan túlzónak is tartják), külföldön azonban díjak kíséretében próbálták felhívni a figyelmet arra a döbbenetes tényre, hogy bizony ez is Európa. Jó ötlet-e a filmadaptáció? A tényirodalom kategóriájába tartozó könyv pontosan arról rántotta le a leplet, amit a filmvilág nem akart tudomásul venni; hogy a gengszterek nem karizmatikus glamúr-ikonok, hanem alávaló, elvetemült, erkölcstelen emberek, akik minden szinten megkeserítik becsületes embertársaik életét. A filmadaptáció sikere azon állt vagy bukott, hogy ezt az alaptézist sikerül-e megtartani. Milyen lett a film? Matteo Garronénak teljes mértékben sikerült megfelelni a fentebb említett elvárásoknak és ezért a Gomorra sok szempontból az antitézise A sebhelyesarcú-nak, A Keresztapá-nak és a többi legendás maffia-eposznak. A szenvtelen, nem éppen a szórakoztatásra összpontosító megközelítés persze sokakat elrettenthet, de higgyünk a cannes-i filmfesztivál és az Európa Filmdíj zsűrijének: a Gomorra valóban napjaink egyik legkiemelkedőbb európai filmje. + + + Az időutazó felesége A könyv - Írta: Audrey Niffenegger (2003, The Time Traveler's Wife), magyarul megjelent.
Olvasd el, mert: Szuperhős-história vagy sci-fi is lehetne az időutazás képességétől szenvedő könyvtáros letehetetlen története, de helyette az utóbbi évek talán legszebb szerelmi történetét kapjuk. Az összekuszált idősíkoknak köszönhetően az olvasó gyakran jóval többet tud a szerelmesek sorsáról, mint ők maguk, de ez egy percre sem tántorítja el attól, hogy szorítson nekik, hogy összejöjjön az egy dolog, amire igazán vágynak: szuperképességek nélküli, tartós boldogság a jelenben. Jó ötlet-e a filmadaptáció? A könyvben gyakran egy fejezeten belül is váltakozik az idő és a nézőpont (hol Henry, hol Clare a mesélő) - előbbi idétlen lehet filmen, utóbbi pedig kivitelezhetetlen vagy erőltetett. Óriási a giccskockázat és félő, hogy a regényben kulcsfontosságú szexualitás sem vihető át vászonra. A megoldás egy Ang Lee-kaliberű bátor rendező személye lehetett volna, de a német Robert Schwentkétől (Légcsavar) egyelőre nem várunk csodát. Milyen lesz a film? Eric Bana és Rachel McAdams egyaránt sokadik választásnak tűnik, bár mindkettőben van potenciál - csak azt reméljük, hogy Bana nem szenvedő szuperhősként (á la Hulk) közelít majd a főszerephez. Azt előre borítékoljuk, hogy hasonló témája miatt rengetegen a Benjamin Button különös életé-hez fogják hasonlítani, és talán pont a konkurencia elkerülése volt az oka annak, hogy a bemutató egy évet csúszott, idén őszre. |