Filmek, amelyek túl jók a magyar mozikba

Válság idején a forgalmazók is biztosra mennek, ezért gyakran csak a lehető legidiótább filmeket mutatják be a mozikban. Mi azonban még nem hagytunk fel minden reménnyel, inkább bemutatunk tizenhét izgalmas alkotást az elmúlt időszak terméséből, amelyekkel bátran színesíthetnék a palettát. Trágár vígjáték, kíméletlen horror, okos csajfilm, akrobatikus akció, agybakólintós dráma és monumentális háborús film is került az ajánlataink közé.

La belle personne (2008)
Rendezte: Christophe Honoré
Szereplők: Louis Garrel, Léa Seydoux, Grégoire Leprince-Ringuet, Esteban Carvajal Alegria, Anais Demoustier, Agathe Bonitzer

Mundruczó Kornél mondta egyszer, hogy nem baj, ha az ember úgy néz filmet, hogy egy mukkot sem ért a dialógusokból, mert olyankor még inkább szabadjára tudja engedni a fantáziáját. Ezt a teóriát gyorsan át is ültettük a gyakorlatba, amikor észrevettük, hogy a La belle personne francia kiadású DVD-jére nem raktak angol feliratot. Katasztrófálisan hiányos nyelvtudásunk ellenére is könnyedén kihámoztuk a sztorit, és megmosolyogtuk a filmbéli diákokat, akik a GTalk és a Facebook helyett kézzel írt (!) szerelmeslevelekkel kommunikálnak egymással, valamint kerítések mögött elbújva hallgatják ki osztálytársaik intim beszélgetéseit (ezekre az anakronizmusokra az a magyarázat, hogy a forgatókönyv alapjául egy 1678-ban írt regényt szolgált). Teljesen szükségtelen érteni, hogy pontosan mi hangzik el például abban a csodálatos jelenetben, amelyben Louis Garrel a vágyakozó szemeivel falja fel Léa Seydoux-t.

Nem muszáj megállni: A kortárs francia filmművészet egyik legtehetségesebb rendezőjének tartjuk Christophe Honorét, úgyhogy tőle bármit nyugodt szívvel ajánlunk. Már az anya és fia közti vérfertőző viszonnyal sokkoló 2003-as Ma mere is meglepően tartalmas volt, de mesterművének a Dans Paris-t tartjuk, amiről pár éve hosszasan lelkendeztünk.

+ + +

Bottle Shock (2008)
Rendező: Randall Miller
Szereplők: Alan Rickman, Bill Pullman, Chris Pine, Rachael Taylor, Freddy Rodríguez

Akit a bor kicsit is érdekel azon túl, hogy "mindegy, mi az, csak üssön", élvezni fogja ezt a filmet. Talán elsőre nem mindenki számára hangzik izgalmasan, hogy a kaliforniai borok 70-es évekbeli felfutásáról szól, de ehhez még hozzá kell képzelni a Párizsban szerencsétlenkedő angol borkereskedőt játszó Alan Rickmant, a csökönyös amerikai borász Bill Pullmant, a csábító kaliforniai nyár hangulatát és a könnyed vígjátéki tálalást. A dögös Rachael Taylor jóvoltából kis romantikát, aztán egy apa-fia konfliktust is kapunk, de rendes borfilmhez méltóan a drámai csúcspont a borok összecsapásánál jön el: a legendássá vált 1976-os párizsi borversenyen, ahol a kaliforniai Chateau Montelena chardonnay-je a helyiek legnagyobb rémületére lenyomta francia vetélytársait.

Werkfilm a Bottle Shock forgatásáról, amelyben találkozik Jim Barrett borász az őt játszó Bill Pullmannal

Nem muszáj megállni: Ahogy az alábbi videóban is elhangzik, a filmet jegyző alkotópáros, Randall Miller és Jody Savin szeretnek ugyanazokkal az emberekkel dolgozni. Előző filmjük a 2007-es Nobel Son volt, amiben Alan Rickman egy Nobel-díjas, kibírhatatlan frátert alakított, akinek egyszer csak elrabolják a fiát (Bryan Greenberg), Bill Pullman pedig az ügyben nyomozó rendőrt játszotta.

+ + +

The Broken (2008)
Rendezte: Sean Ellis
Szereplők: Lena Headey, Richard Jenkins, Asier Newman, Michelle Duncan, Melvil Poupaud, Natasha Alderslade, Ulrich Thomsen

Ha mindenáron olyan horrorfilmet akarunk nézni, amiben a gonosz egy tükör túloldaláról támad, akkor a Kiefer Sutherland-féle förtelmes Tükrök helyett sokkal jobban járunk a The Broken című alkotással. Sean Ellis rendező olyan leharcolt klisékbe is képes új életet lehelni, mint a rémálmából kétszer is felébredő főhős, vagy a plafonról baljósan csöpögő víz, de itt még Melvil Poupaud francia akcentusa és Lena Headey bevérzett szeme is a paráztatást szolgálja. A Testrablók támadása egyértelműen inspirációként szolgálhatott, a metrós jelenetekről pedig nekünk a Be There zseniális klipje ugrott be.

Nem muszáj megállni: Ellis Cashback című korábbi filmje senkinek nem lesz a kedvence, viszont amiatt mindenképpen figyelmet érdemel, hogy eszméletlenül jómellű nők császkálnak benne anyaszült meztelenül egy szupermarketben.

+ + +

Broken English (2007)
Rendező: Zoe R. Cassavetes
Szereplők: Parkes Posey, Gena Rowlands, Drea de Matteo, Justin Theroux, Melvil Poupaud

John Cassavetes lányának, Zoe Cassavetesnek a rendezői debütálása nem biztos, hogy mindenkit egyformán megérint, de azt garantáljuk, hogy harmincas egyedülálló nők szétsírják és nevetik magukat rajta. A sztori ismerős: a harmincas, egyedülálló Norának (Parker Posey) csak egy utált munkája, totálisan megbízhatatlan udvarlói és évek óta házasságban élő legjobb barátnője van ahelyett az idilli család és kielégítő hivatás helyett, amit kislánykorában álmodott magának. A férfiak használhatatlanok, a választék pedig egyre kisebb - figyelmezteti erre Norát édesanyja, akit a rendezőnő anyja, a mindig magával ragadó Gena Rowlands formál meg. Az életszerű bizonytalansággal előresodródó sztori és Posey remek játéka teszik ezt a filmet sokkal többé, mint átlagos csajfilmmé, még akkor is, ha a befejezésben csak jó lenne hinni.

Nem muszáj megállni: Ha ez a film és Parker Posey bejön, akkor nézd meg a DVD-n kölcsönözhető Óh, óh, Ohió-t is, ami hasonló problémával foglalkozik (ott férj éppenséggel akad Paul Rudd személyében, csak orgazmus nincs), szintén Parker Posey főszereplésével. Hangulatban azért ne ugyanarra számíts, ellentétben Cassavetes filmjével, ez színtiszta komédia.

+ + +

Crashing (2007)
Rendezte: Gary Walkow
Szereplők: Campbell Scott, Lizzy Caplan, Izabella Miko, Alex Kingston, David Cross, Stephen Gyllenhaal

Campbell Scottot elévülhetetlen érdemei (Facérok!) mellett azért is lehet szeretni, mert húszéves karrierje alatt egyszer sem hódolt be Hollywoodnak, hanem direkt sportot űz abból, hogy a függetlenebbnél is függetlenebb, gyakran érdekes projektekben vállal szerepeket. Ilyen a Crashing is, ami annak ellenére, hogy láthatóan 14 forintból készült, annyira ötletes, hogy legszívesebben egymás után kétszer nézné meg az ember. A főhős a második regényével küszködő negyvenes író, akit kidobott a felesége és ezért kénytelen két csodaszép húszéves diáklánynál meghúzni magát. A lányok szintén írónak készülnek, ezért jó hasznát veszik a férfi tanácsainak, de ő is profitál a helyzetből, mert új lakótársai hatására neki is meglódul a fantáziája. A szexuális feszültség mellé kapunk még egy csomó elmés eszmefutattást is az írás szépségeiről és nehézségeiről.

Nem muszáj megállni: Ha igazán jó Dosztojevszkíj-adaptációra vágyunk, a legjobban Walkow 1995-ös rendezésével (Feljegyzések az egérlyukból) járunk. A DVD-kiadás érdekessége, hogy az egyik kommentárt Joseph Frank professzor szolgáltatja, aki konyít valamelyest a témához, tekintve, hogy öt kötetben dolgozta fel Dosztojevszkij életművét.