Il Divo (2008) Végre egy film, amit nem a hülyéknek szántak! Persze már-már a másik véglet, hogy a Giulio Andreotti egykori olasz miniszterelnök körül csoportosuló személyek listáját több országban is külön brosúrában foglalták össze a mozijegy mellé, hogy a nézők értsenek is valamit a történetből. Paolo Sorrentino "övön aluli virtuozitása", a film elképesztő látványvilága és Toni Servillo zseniális alakítása azonban bárkit beszippantanak az olasz politikai elit mocskos világába háttértudás nélkül is. A Gomorra után egy éven belül ez a második olasz film, amit mindenképpen látni kell. Nem muszáj megállni: Sorrentino korábbi filmjei közül A szerelem következményei nem hagyott mély nyomokat bennünk, de a kezdő jelenetsort érdemes megnézni belőle (remek zenehasználat!). Kötelező viszont a L'amico di famiglia (Családi barát) című opusz, amelyben nyakig elásnak a homokba egy apácát, gyönyörű lányok röplabdáznak lassított felvételeken, és a végére még rettentően ronda és hitvány főhőst is sikerül megkedvelnünk. + + + Eden Lake (2008) Kismillió variációt láthattunk már arra a horror-kiindulóhelyzetre, hogy "egy fiatal párocska kempingezni megy az erdőbe..." (még Lars Von Trier is ilyesmivel készül sokkolni Cannes-ban), de ez a kaland valóban üt. Félelemkeltésben egy másik brit horrorra, a Descent - A barlang-ra hajaz, de a gonosz ezúttal ijesztően emberi arcot ölt. Horror-fanatikusoknak kötelező, mindenki másnak valószínűleg túl erőszakos. Nem muszáj megállni: Aki még nem tudná, Michael Fassbender az új Brad Pitt és az új Christian Bale egy személyben; muszáj megnézni az Éhség-ben, majd hamarosan jön a Fish Tank-kel (Andrea Arnold, a Red Road rendezőnőjének új filmje), a Centurion-nal (ókori hajsza a Descent rendezőjétől) és persze a Becstelen brigantyk-ban is szerepel. + + + Genova (2008) Anya meghal autóbalesetben, a hátsó ülésen utazó két lány túléli a balesetet, apa a csonkává vált családot Amerikából Genovába költözteti a gyógyulás reményében. Ha nem Michael Winterbottom lenne a (társ)író és a rendező, máris érzelgős, vonósokkal aláfestett képsorok jelennének meg a lelki szemeink előtt, de mivel a magából legkülönfélébb stílusú, de mindig hiteles filmeket (Welcome to Sarajevo, 9 dal, Hatalmas szív) ontó angol mesterről van szó, ennek a szöges ellentétére kell gondolni. Az apát játszó Colin Firth és két lánya (az idősebbik, Willa Holland a Narancsvidék-sorozatból ismerős, Marissa húga volt) a hétköznapok poklában sínylődnek, anya nincs, és mégis tanítani kell, suliba kell menni, zongorázni kell tanulni, ismerkedni kell az olasz srácokkal. Szívszorító szépségű film a hatásvadászat árnyéka nélkül, amiben még a szellemek is reálisnak tűnnek.
+ + + LOL (2009) Akik a Házibuli-n nőttek fel és tízévesen iszonyú durvának találták a moziban popcornba dugott fütyis jelenetet, biztos azt gondolják, hogy a mai twitterezős-iPhonozós generációt egész más problémák foglalkoztatják. A kétezres évek Házibuli-jaként is elhíresült LOL tanulsága szerint ez egyáltalán nem igaz, és külön öröm, hogy Sophie Marceau ezúttal anyukaként aggódhat bimbózó szexualitású tinilányáért, de alkalomadtán azért ő is rádörrent egy füves cigire.
|