Los Angeles-i pszichó light

Az Informátorok Bret Easton Ellis regényének kissé szájbarágós változata remek színészekkel, sok meztelenséggel és pár nagyon vicces jelenettel. Kár, hogy az alkotók kiherélték a regényt. Jon Foster és Amber Heard az Informátorok-ban | ElőzetesHa egy srác - aki szexelt azzal a sráccal, akivel az anyja és a barátnője is kefél - arról nyavalyog, hogy valaki mondja meg neki, mi a jó és mi a rossz, rendes esetben idegesen kezdenék kaparászni a stop gomb után, mielőtt megakadna a torkomon a letuszkolt erkölcsi tanulság. Bret Easton Ellisszel viszont elfogult vagyok, és miután ő írta a forgatókönyvet az Informátorok-hoz, akkor is végignézném, ha helyes négytagú családok sétálnának benne kézenfogva a naplemente felé. Szerencsére nem ez van. Van helyette: több szálon futó film klassz szereposztással, vicces zakók és hajak a nyolcvanas évekből, egy rakás gazdag és gyönyörű szereplő, akik iszonyúan unatkoznak és kikészítik egymást anélkül, hogy ténylegesen csinálnának lényegében bármit is, és egyáltalán direktbe szemetek lennének. A kikészítés fokozataiból sajnos annyira visszavettek a filmesek, hogy szinte semmi sem maradt a regény zseniális brutalitásából. A könyv pont attól erős, hogy ezek a nem gonosz, inkább semmilyen figurák meddig mennek el két buli és Spagóban elköltött vacsora között tét és következmény nélküli, napsütéses városukban, ahová a szomszédos sivatagból ördögszekereket görget be a szél. A filmben gyakorlatilag semeddig. Az elhülyült rocksztár nem veri péppé a hotelszobában rá váró kiskorúakat, beéri egy kis fojtogatással. A portásfiú egy alapvetően kedves, idegbajos balfasz, nem pedig egy beteg állat, aki orális szexet próbál összehozni egy eszméletlenségig bedrogozott lánnyal, aztán megöli a kádjában összekötözve hánykolódó gyereket. A filmben ehelyett a saját kezét vágja meg, hogy a vérrel átverje a kissrác halálát akaró Mickey Rourke-ot.Mickey Rourke az Informátorok-ban | ElőzetesAz Informátorok-at négy dolog miatt érdemes mégis megnézni: Amber Heard melle (meztelenül minden szögből, legalább öt jelenetben); komoly arccal bólogatós tárgyalás egy gigantikus paradicsomról szóló forgatókönyvről; Mel Raido feneke; ahogy a részeg sármőrt játszó Chris Isaak kimondja azt a szót, hogy pohoho.