Mások adják a végszót

Vasárnap este a Kinóban újra összejön az egykori Krétakör, hogy A Nibelung-lakópark című darabjukból készült film vetítését követően élőben adják elő a kimaradt jeleneteket, majd a kávézóban a capella koncerttel szórakoztassák azt a kisszámú szerencsés nézőt, aki befér a Kino előterébe. A Nibelung-lakópark mozi- és DVD-premierje alkalmából felhívtuk azokat az ex-Krétakörösöket*, akik benne voltak az előadásban, hogy meséljenek a filmváltozat forgatásáról, arról, hogy a Krétakör feloszlása óta mi minden történt velük és hogy mostanában mire pörögnek a leginkább.

Scherer Péter

- Hogyan emlékszel vissza A Nibelung-lakópark forgatására, milyen élmény volt filmen is megcsinálni a darabot?

- Sűrű volt, hiszen egy kb. négyórás darabot kellett feldolgozni, de mindannyian jól ismertük az anyagot, és tíz-tizenöt perces blokkokat vettünk fel egyben, így elég jól tudtunk haladni, egy-egy részt nem kellett sokszor felvenni. Kornél nagyon tudta, hogy mit akar, precíz és hatékony volt.

- Hogy tetszik a film, milyen érzés most látni?

- Már a forgatáson nagyon tetszett, hogy Kornél bizonyos jeleneteket nem egy az egyben emelt át. Amiről tudta, hogy színházban működött, de filmen nem fog, azt nem erőltette. Nem élethűen lemásolta, reprodukálta az előadást, hanem adaptálta. Egy másik mű lett, aminek a belső ritmusai nincsenek vágással lassítva, ettől izgalmas.

- Mi az, ami nem került bele a filmbe és sajnálod, hogy kimaradt?

- Volt egy jelenetünk Somody Kálmánnal, amikor a nézők a folyosón állnak, mi kilépünk közülük és lövöldözünk egymásra. Sajnálom, hogy ez kimaradt, mert nekem eleve nem volt nagyon sok jelenetem, de gondolom, hogy dramaturgiailag nem volt annyira fontos.

- Saját megítélésed szerint szakmailag hogyan változott a helyzeted a Krétakör feloszlása óta?

- Most szabadúszó vagyok, ami egy másik élet. A Krétakör csodálatos időszak volt nekem, és azt gondolom mindannyiunknak, de a kihívásokat tekintve nem vagyok most rosszabb helyzetben, sőt. Szerintem mindenki visszasírja azt a magas színvonalon működő közösségi munkát, ami a Krétakörben megvolt, és vitathatatlan, hogy most ennél vegyesebb történetekbe kerül bele az ember, de nekem személy szerint két évvel a Krétakör vége előtt el kellett volna már jönnöm, mert nem kaptam olyan kihívást, ami előrevitt volna úgy, ahogy pl. a Klamm háborúja című monodráma most a Kolibri színházban. Ezt nem rovom fel senkinek, tény, hogy nehezen hozok meg az életemet befolyásoló döntéseket, lehet, hogy sosem jöttem volna el, ha Süsü nem dönt úgy, hogy vége. Más hozott helyettem döntést, és így megtörtént egy csomó minden, ami amúgy nem történhetett volna meg.

- Mi a legnagyobb változás az életedben 2008 nyara, a Krétakör feloszlása óta?

- A magam lábára álltam valamilyen szinten. Katona Lacival, Kapával és Gyulai Eszterrel csináltunk egy nonprofit céget, szeretnénk saját produkciókat csinálni. Tasnádi Istvánnal csinálunk egy háromszereplős, Darwin című darabot az évad végén és a jövő évadra is van már két-három tervünk.

- Mire pörögsz mostanában?

- A Fédra Fitness kapcsán elkezdtem squasholni, karácsonyra kaptam is egy ütőt. Felszabadító érzés, kombinációs készséget igényel és közben fizikailag megerőltető. Egy másik dolog, hogy megint tartani fogok egy kurzust elsősöknek a Keleti István Művészeti Iskolában, ami nagyon tanulságos, nagyon szeretem.

- Miben láthatunk legközelebb?

- Nyáron három filmben forgattam, az Oda az igazság!-ban, az Igazából apá-ban és a Szinglik éjszakájá-ban, mindhárom hamarosan mozikba kerül. Más jellegű munka, hogy a Honfoglaló játék szervezői kitaláltak egy színházi Honfoglalót, amiben huszonhét társulat méri majd össze az erejét, és én leszek a műsorvezető. Havonta egyszer lesz a Trafóban, a döntőre pedig a POSZT-on kerül sor. Emellett Lévai Balázs Dob+basszus-ában Mucsi Zolival csinálunk kétperces blokkokat, amikben az utca emberét kérdezzük az aktuális együttesről.

- Milyen - Krétakörös vagy más - darabra lennél a legkíváncsibb megfilmesített formában?

- Az Arvisura társulatnak, ami az én színházi kamaszkoromat jelentette, volt egy Mester és Margarita-előadása, ami csak VHS-en van meg. Ebből egy megfelelő rendező csodálatos filmet csinálhatott volna.