Tilo Werner - Hogyan emlékszel vissza A Nibelung-lakópark forgatására, milyen élmény volt filmen is megcsinálni a darabot? - Nem nagyon emlékszem, nyár volt és hosszú volt. Es mindenütt ott voltak ezek a bábok mint nézők, ez picit morbid volt. - Hogy tetszik a film, milyen érzés most látni? - Még nem láttam, úgyhogy nem tudom, de a képek amiket láttam, tetszettek. Biztos picit szentimentális leszek, amikor megnézem. - Mi az, ami nem került bele a filmbe és sajnálod, hogy kimaradt? - Nem tudom, még nem láttam. - Saját megítélésed szerint szakmailag hogyan változott a helyzeted a Krétakör feloszlása óta? - Hát, egyelőre véget ért a k. u. k. színészi életem. - Mi a legnagyobb változás az életedben 2008 nyara, a Krétakör feloszlása óta? - Hogy egyre kevesebb időt töltök Budapesten, és életem központja inkább német területre került vissza. Egy csomó emberrel nem találkozom rendszeresen. - Mire pörögsz mostanában? - Újra megtalálni a helyemet Németországban, anélkül, hogy elfelejteném, ami Magyarországon történt velem. Továbbra is több mint egy világban élni. Itt Hamburgban felfedezni a várost, mintha külföldi lennék. - Miben láthatunk legközelebb? - Színházban mostanában csak Hamburgban a Thalia Theaterben, TV-ben lesz majd egy kis sorozat, amiben játszom. Tavaly nyáron forgattam Mátyássy Aronnal az Átok című tévéfilmet, amit a Filmszemlén is vetítenek majd. - Milyen - Krétakörös vagy más - darabra lennél a legkíváncsibb megfilmesített formában? - A Siráj-ra, amiből készült egy tévéfelvétel, de nem sikerült elég jól. Úgy lehetne rögzíteni, mint egy dogma-filmet, nagyon közelről. |