Meghívás egy gyilkos vacsorára (Murder by Death, 1976) A hazai tévécsatornák méltatlanul elhanyagolják ezt a filmet, csak az MTV vetíti le szökőévenként szilveszterkor, pedig a Meghívás egy gyilkos vacsorára fantasztikus krimiparódia. Minden szereplő egy ismert krimihőst parodizál, a fess Peter Falknak A máltai sólyom életunt Humphrey Bogartja jut. Annyi poént szórtak el a filmben, hogy végig figyelni kell, ha nem akarunk lemaradni semmiről, de közben klasszikus "zárt szoba" krimiként is jól működik: lehet izgulni, ki miért és hogyan halt meg. A forgatókönyvet a színpadi nevettetés szupersztárja, a Furcsa pár szerzője, Neil Simon írta.
+ + + Júlia néni és a tollnok (Aunt Julia and the Scriptwriter, 1990)
+ + + Férjek (Husbands, 1970) John Cassavetes először a Férjek-ben rendezte Peter Falkot, de nem ez volt az első együttműködésük: korábban már szerepeltek együtt a '69-es Gli intoccabili című gengszterfilmben. A filmben Falk, Cassavetes és Ben Gazzara három középkorú jó barátot alakítanak, akik negyedik haverjuk halálakor először szembesülnek saját halandóságukkal, és ezt úgy reagálják le, hogy többnapos ivászatba kezdenek, aztán Londonba utaznak tovább inni és csajozni. A forgatókönyv Cassavetes szokásos módszerével, a másik két színésszel folytatott improvizációkra épülve készült, de a Férjek sokkal vegyesebb fogadtatásban részesült, mint a rendező korábbi filmjei. + + + Pofozó pénzmosók (Made, 2001) Cassavetes hatása tettenérhető ezen a gengszerkomédián, amit Vince Vaughn és Jon Favreau öt évvel a Bárbarátok sikere után készített el. Az improvizáltnak tűnő dialógusok életszagúan esetlenek, minden második szó káromkodás, Christopher Doyle operatőr pedig alig használ lámpákat, noha a cselekmény nagy része este játszódik. A Pofozó pénzmosók több szempontból is minden idők egyik legsötétebb vígjátéka.
+ + + Egy hatás alatt álló nő (A Woman Under the Influence, 1974) John Cassavetes 1974-es mesterműve dokumentarista stílusban készült, hosszú, szabadon áramló jelenetekből áll. A rendező gyakran nem is szólt a színészeinek, hogy forog a kamera, anélkül, hogy megállította volna őket besétált a jelenetbe, beszélgetett velük, ők tették tovább a dolgukat és így születtek meg a Cassavetes védjegyévé vált fájdalmasan valósághű alakítások. Popper Péter így írt erről 1987-ben a Filmvilágban: "a teljes eszköztelenség, a figurák, a helyzetek és a reagálások magától értetődő hitelessége olyan szuggesztíven és észrevétlenül vonja be a nézőt ezeknek az embereknek a belső történéseibe, hogy csak utólag és röstelkedve próbál visszakapaszkodni a szemlélő kényelmesebb pozíciójába." Az életszerűség, Falk és Rowlands természetes játéka teszi igazán szívbemarkolóvá a filmet, ami ugyanolyan empátiával ábrázolja az egyre kevésbé beszámítható, vergődő nő lelkiállapotát, és a férjét is, aki egyre kétségbeesettebb és egyre tanácstalanabb, hogy mit kezdjen imádott feleségével. A legmeghatóbb a filmben talán ez a kitartó szeretet, amit Falk gyönyörűen ábrázol. Cassavetest és Rowlandst is Oscar-díjra is jelölték Egy hatás alatt álló nő-ért, Falkot nem, ő csak két nagyon korai alakításáért kapott jelölést még a hatvanas évek elején. Falk ezenkívül még háromszor játszott Cassavetes-filmben: főszerepet a már említett Férjek-ben és az 1986-os Egy kis gubanc-ban, valamint pár percre feltűnt a Premier-ben, amiért cserébe Cassavetes eljátszott egy gyilkost a Columbo egyik epizódjában. + + + A herceg menyasszonya (The Princess Bride, 1987) Ha már teljesen kikészültünk a Cassavetes-filmektől, ezzel a gyönyörű mesével könnyen rendbe rakhatjuk a lelkünket. A herceg menyasszonya Amerikában igazi családi klasszikusnak számít, de nálunk valahogy nem lépte át az ingerküszöböt (még DVD-n sem adták ki, csak VHS-en), pedig rendkívül élvezetes a gyerekek és a felnőttek számára is.
|