A románokban még mindig bízhatunk

Minden idők legjobb berlini versenyprogramja? - kérdezgetjük egyre gyakrabban egymástól, mikor időnként fél óráig vitatkozunk hevesen egy-egy filmről Berlin fagyos utcáin. Bár remekműből még alig egy-kettő akadt, a középmezőnyben sok erős, felkavaró alkotás található, amelyek legnagyobb erénye, hogy ellentmondásosságuk miatt rengeteg kérdést vetnek fel, vitákat gerjesztenek, és rendszeresen bizonytalanságban tartanak. És hát menthetetlenül beleszerettem Nina Hossba.

Egyelőre nem kérdés, hogy a németek viszik a pálmát, Christian Petzold kelet-német drámája, a Barbara szinte mindenki kedvence lett. Precízen, de nagyon takarékosan adagolt információkkal felvázolt történet, visszafogott, szinte szótlan, de parádés alakítások, kimondások helyett csak sejtetések. A kivándorlási kérvény beadása miatt vidékre száműzött orvosnőnek egyszerre kell elviselnie korábbi karrierje elvesztését, a zaklatásával megbízott Stasi ügynök állandó megfigyelését és az ugyancsak besúgóként dolgozó okos, kedves és sármos főorvos finom közeledését. Személyes sorsa, a rábízott betegek iránti felelősség és szökését szervező nyugatnémet kedvese közt vergődve a fantasztikus, gyönyörű Nina Hoss az első pillanattól elvarázsol eszköztelen játékával. Ha bármit meg akarunk érteni karakteréből, feszülten kell figyelnünk arcának rezdüléseit, szemét, időnként megránduló állának vonalait, ajkainak szigorú ívét. És bevallom, bármeddig elnézegetném.

Barbara | Nina Hoss | Nézd meg a film előzetesét!

Korábban Cannes-ban találkoztunk a Fülöp-szigeteki Brillante Mendozával: a családi fenntartású pornómozivá vedlett régi filmszínházról szóló Serbis (kritikánk) vagy a zsigerekig hatolóan kegyetlen Kinatay beleégett emlékezetünkbe. Sikerei lehetővé tették, hogy a Captive című új filmjének főszerepét az ismét remek Isabelle Huppert-rel játszassa el. Négyszáz nap folyamatos menekülés a dzsungelben még edzett helyieknek is komoly erőpróbát jelent, a Fülöp-szigeteki muzulmán terrorista csoport által elrabolt körülbelül tizenöt ember számára azonban az elviselhetetlen határát súrolja. Jóindulat és kegyetlenség, Allah és Krisztus, politikai elkötelezettség és személyes önzés csap össze az áthatolhatatlan növényrengetegben. Nem ez Mendoza legjobb filmje, kicsit harsány lett, túl nagy a felháborító történet, de a rendkívül ellentmondásos társadalmi problémák komplex tárgyalása sokáig nem hagy nyugodni.

Captive | Isabelle Huppert | Nézz meg egy részletet a filmből!

És persze megint a románok. Igaz, ezúttal csak a Forum mellékszekcióban látni tőlük filmet, no de milyet! Radu Jude, A legboldogabb lány a világon (kritikánk) rendezője második filmjével jelentkezett, és talán az elsőnél is jobban lebilincselt. Pedig a recept hasonló: a zárt helyzetbe került szereplők komédia és dráma határán billegnek ide-oda, és miközben időnként felnevetünk, véresen komoly és súlyos dolgok történnek a vásznon. Az elvált apa volt feleségétől szeretné elvinni a tengerre a neki járó hétvégén ötéves kislányát, azonban az új pasi, majd a hazakerülő asszony különböző (vélt vagy valós, nem derül ki biztosan) ürügyekkel megpróbálják ezt megakadályozni. Az elszabaduló indulatok néha nevetségesek, máskor viszont az érzelmi és fizikai erőszak kínos és kényelmetlen pillanatait nézni sem bírjuk. Pszichikai és testi erő, megalázkodás és fenyegetés, racionalitás és őrület viaskodik egymással a Toata lumea din familia noastra-ban (A családunkból mindenki).

Toata lumea din familia noastra | Nézd meg a film előzetesét!

A minden idők jelző talán túlzás, de az biztos, hogy nagy esély van az utóbbi tíz év legjobb Berlinaléjára. Csupán egyetlen versenyprogramba egyáltalán nem való alkotást találtunk, és még mindig nagyon ígéretes nevek és filmek vannak hátra, köztük Fliegauf Csak a szél-je.