Egyensúlyozunk a rossz ízlés határán

Ő rendezte az Ádám almáit, és ő írta szinte valamennyi dán filmet, amelyet ismerünk. Véres fekete komédiái és megrázó társadalmi drámái után Anders Thomas Jensen most könnyed romantikus vígjátékkal jelentkezett, amely olyan, mintha a Mamma Mia! ironikus verziója lenne. A Pierce Brosnan főszereplésével készült Csak a szerelem számít című filmet pár hete vetítik a magyar mozik, az Oscar-díjas rendező-forgatókönyvíróval a velencei filmfesztiválon beszélgettünk.

Már többször dolgoztál együtt Susanne Bierrel, de most csináltatok először vígjátékot. Lehet mondani, hogy a film ötvözi a te sötétebb humorodat az ő humanista megközelítésével?

Igen, mindkét vonalat beépítettük a filmbe. A kifejezetten cinikus karakterektől a nagyon érzelmesig nyitottuk az ollót.

Nehéz volt?

Igen, elég nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az a jó, ha ez a két dolog erősíti egymást. Suzanne már néha olyan érzelmes, mint Barbara Cartland. Ezt az érzelmességet a cinikus felhang segít fogyaszthatóvá tenni.

Gondoltál Pierce Brosnanre, miközben a forgatókönyvet írtad?

Nem, ő később került képbe. Susannéval sosem dolgozunk együtt a castingon, mindig ő válogatja a szereplőket. Mikor készen van a könyv, és előrehaladtunk a munkával, kikéri a véleményem. Persze sosem hallgat rám, mert én eléggé konvencionális vagyok. Ő viszont szereti olyan helyzetekbe hozni a színészeket, amilyenekben addig nem voltak. Én először biztosan egy dán színészre gondolnék, mert ők magányosabbak, pedig miért is ne játszhatná azt a szerepet Pierce Brosnan. Susanne jó ebben.

A Csak a szerelem számít előzetese

A legtöbb kritika a Mamma Miá!-hoz hasonlította a filmet. Neked eszedbe jutott írás közben?

Nem láttam a Mamma Miá-t. De csomószor olvasok nagyon furcsa asszociációkat - például valami japán filmhez hasonlítják a filmemet, amelyről életemben nem hallottam. Szerintem a kritikusok sokkal több filmet látnak, mint én, ezért több dologhoz tudják hasonlítani a filmeket. Ráadásul a Mamma Miá-ban szerepel Pierce Brosnan, ha jól tudom.

Arra gondoltam, miközben néztem, hogy ez a film romantikus vígjáték és annak a paródiája is egyben.

Igen, ezt nagyon pontosan fogalmaztad meg. Ez valószínűleg az érzelmes és a cinikus vonal kettősségének köszönhető, amiről az előbb beszéltünk.

Egy kicsit a korai Almodóvarra is emlékeztetett a film. Ő inspirál téged?

Biztosan, ha nem is direkt módon. De én nem vagyok ennyire tudatos. Ha újságírókkal beszélek, és rákérdeznek ezekre a dolgokra, mindig úgy érzem magam, mintha pszichológusnál járnék.

Csak a szerelem számít | Pierce Brosnan és Trine Dyrholm

Nehezebb vígjátékot írni, mint drámát?

Igen, a vígjáték nehezebb. Nehéz beleírni a humoros részeket, és megtalálni a jó arányt.

A Csak a szerelem számít-ban melyik volt a legkockázatosabb rész?

Elég sok ilyen van, többször egyensúlyozunk a rossz ízlés határán. Nekem hatalmas kihívás Susannéval dolgozni, de nagyon bátor, hogy ezekkel a nagy érzelmekkel elő mer állni. Ahogy mondtam, én sokkal cinikusabb vagyok.

Jellemző rád, hogy meséket használsz alapnak, például ennél a filmednél a Hamupipőké-t. Miért szereted ennyire a meséket?

Az archetípusok miatt. Nagy stabilitást adnak. Például írtam most egy westernt, amelynél kipróbáltuk azt a megközelítést, hogy itt három istenről van szó, és teljesen kihagytuk belőle a pszichológiát. Egyszerűen működik, az archetípusok miatt - van mire hagyatkoznod. És az archetípusokkal játszani is nagyon szeretek.

Az utóbbi időben külföldön játszódnak a filmjeid. Kinőtted Dániát?

Ez sokkal inkább véletlen, mint tendencia. Ennél a filmnél azért döntöttünk Olaszország mellett, mert romantikus hely, ez pedig romantikus vígjáték. Az Egy jobb világ-nál szükség volt a kontrasztra. A külföldi helyszín segített megmutatni, hogy van a biztonságos otthon, és van a veszélyes külvilág. Igazából Susanne erőlteti rám a dolgot, mert szeret utazni.

Egy jobb világ | Mikael Persbrandt

Úgy érzed, hogy akár a humor, akár a dráma területén valamilyen dán hagyományba illeszkedik a munkád?

Igen is, meg nem is. De mindig meglep, hogy a humor milyen univerzális. Azt hiszed, hogy csináltál valami nagyon dán dolgot, amit csak a dánok fognak érteni, elmész egy fesztiválra, és kiderül, hogy nem így van.

Nagyon pörög a dán filmművészet az utóbbi időben. Rengeteg rendező csinál nagyon különböző filmeket. Szerinted ez mivel magyarázható?

Ennek van néhány oka. A két legfontosabb, hogy felbukkant egy csomó nagyszerű színész, és Lars von Trier létrehozta a Zentropa stúdiót. Amikor én elkezdtem a szakmát tizenöt évvel ezelőtt, az összes nagy öreg rendező megtartotta magának a jó ötleteit, és ha valaki csinált egy szuper filmet, mindenki csak irigykedett. Aztán jött a Dogma mozgalom, aminek fontos része volt az ötletek áramoltatása, és ha írtam valamit, tíz rendező is elolvasta, és ellátott tippekkel. Rájöttek az emberek, hogy ha valaki más csinál egy jó dán filmet, azzal mindenki jól jár. A Zentropa hozott egy olyan nyitottságot, ami miatt rengeteg együttműködés kezdődött el. És ez Lars von Trier érdeme. Szerintem neki nem is ez volt a célja, mégis így történt.

De ha egy ilyen kis országban ennyi rendező és forgatókönyvíró van, akkor csak-csak versenyeztek egymással?

Van verseny, de ez egy egészséges verseny, amitől mindenki a legjobb formáját hozzá. Persze vannak csoportosulások, de összességében együttműködés van. Én is elolvasok egy csomó könyvet, és adok jó tanácsokat a többieknek.

Anders Thomas Jensen a Zöld hentesek forgatásán

Gondolom, ez pénzkérdés is, mert ha megnézzük akár a dán dokumentumfilmeket, például az Armadilló-t vagy a Ballroom Dancer-t, látszik, hogy nagy költségvetéssel dolgoztok. Úgy érzed, hogy megfelelően támogatja az állam a filmművészetet?

Most már igen. De az első három filmemnél még nem ez volt a helyzet, azokra semmiféle állami támogatást nem kaptam. Viszont szerencsére volt más módja is a pénzszerzésnek. Azért most sem teljesen rózsás a helyzet: sok alkotónak könnyű támogatást szerezni, mások pedig ha megfeszülnek, akkor sem kapnak egy fillért sem. Annyi mindenképpen elmondható, hogy sok pénz van a filmiparban.

Teljesen felhagytál a rendezéssel? Hat-hét év telt el az utolsó filmed óta.

Semmiképp sem hagytam fel vele. Egyszerűen csak azóta, hogy befejeztem az Ádám almái-t, született négy gyerekem, és sokkal könnyebb a családommal lenni, ha csak írok. De nem lesz több gyerekünk, úgyhogy hamarosan szeretnék befejezni egy könyvet, és rendezni valamit jövőre. Még nem tudom, mi lesz belőle, egyelőre ott tartok, hogy sokkal sötétebb a sztori, mint ahogy terveztem.

Kevésbé vagy cinikus, amióta apa lettél?

Bizonyos értelemben csak még cinikusabb lettem emiatt. De az biztos, hogy felelősségteljesebben közelítek a munkámhoz, főleg, ami a brutális erőszakot illeti. Jobban átgondolom, hogy tényleg szükség van-e rá, amíg régen csak simán beleírtam, mert poénnak tűnt. Például, ha most megnézem a Gengszterek fogadójá-t, látom, hogy tele van értelmetlen erőszakkal, ami semmit nem ad hozzá a filmhez. Azokkal a jelenetekkel csak azt bizonygattam nézőknek, hogy bármit megtehetek.

Gengszterek fogadója | Nikolaj Lie Kaas, Soren Pilmark és Mads Mikkelsen

Milyen értelemben lettél még cinikusabb az apaságtól?

Ha apa leszel, ráeszmélsz, hogy egy csomó dolog nem is olyan fontos. Mármint rájössz, hogy egyszer meg fogsz halni. (elkezd csúnyán köhögni)

Vagyis semminek sincs értelme?

Hát igen. De ez így nagyon skandináv. Majd kiköpöm a tüdőmet, és a lét értelmetlenségéről beszélünk. Most kicsit elrontottad a kedvemet. Kérlek, ne az legyen a cikk címe, hogy "Semminek sincs értelme"!

Rendben. 17 év telt el a Dogma mozgalom meghirdetése óta. Szerinted még mindig hatással van a dán filmművészetre?

Szerintem az utóbbi pár évben végre magunk mögött hagytuk a Dogmát. Egyre nagyobb költségvetésekből dolgozhatunk, különböző műfajokban, például egy csomó kosztümös történelmi film készül.

Te örülsz ennek?

Igen. Jó pár év volt, amikor minden egyes dán filmben csak a kézikamerát rángatták, és alig lehetett érteni, hogy mit mondanak a színészek. Ez nem jó, kell a változatosság.

Kim Magnusson és Anders Thomas Jensen az 1999-es Oscar-díjkiosztón, ahol az Election Night című rövidfilmjüket díjazták

De azért szükséges volt a Dogma?

Nem tudom, hogy szükséges volt-e, de mindenképpen hasznos volt. Sok jót tett a dán filmművészettel, de azért elég nagy őrültség volt. Káros hatása is volt, például a költségvetések vonatkozásában. Sokáig nagyon nehéz volt meggyőzni egy producert, hogy hatmillió koronánál többet adjon egy filmre. Azzal érveltek, hogy ott vannak a Dogma-filmek, te miért nem tudod annyiból kihozni? Közben megépült egy csomó szuperjól felszerelt mozi, de az emberek kénytelenek voltak ezeket a borzalmas minőségben leforgatott filmeket nézni. Örültem, amikor kijöttek A Gyűrűk Ura-filmek, mert végre láthattam valami lenyűgözőt.

A Testvéred feleségét... című filmedet remake-elték Amerikában. Mit gondoltál a végeredményről?

Vannak jól sikerült remake-ek, és vannak borzalmasak. Művészi szempontból néha nem látom a remake-ek értelmét. A Testvérek esetében az volt furcsa számomra, hogy olyan keveset változtattak rajta az eredetihez képest.

Testvéred feleségét... (2004)	Testvérek (2009)

Eddig csak egy filmet írtál angolul, A hercegnő-t. Milyen élmény volt?

Érdekes, mert arra kellett rájönnöm, hogy a jó sztori az jó sztori, függetlenül attól, hogy milyen nyelven van. Tehát ha érdekes a történet, bármilyen nyelven megírom. Persze soha nem írnék egy Woody Allen-szerű filmet, mert nem tudnék kitalálni olyan poénokat.

Elégedett vagy általában azzal, amit más rendezők hoznak ki a könyveidből?

Soha. Tökéletes film még nem készült. Egyes dolgok működnek, mások meg nem. Olyat még sosem láttam, hogy az egész film működött volna. Mindig van valami, amit például én másképp képzeltem el.

De mostanra biztosan megtanultad, hogy például Susanne Bier mit vár tőled.

Persze, vele már nem igazán érnek meglepetések. Kivéve, mikor forgatás közben talál ki új jeleneteket. De vele nagyon szoros az együttműködésünk, és nagyon sok próbát tartunk a színészekkel. Egészen az első forgatási napig újraírok részeket. Szóval nem érnek meglepetések vele, de így is vannak dolgok, amiket én másképp csináltam volna.

Anders Thomas Jensen, Suzanne Bier, Pierce Brosnan és Trine Dyrholm a 2012-es velencei filmfesztiválon

Szerinted melyik a legjobb forgatókönyved?

Nem tudnám megmondani. A legrosszabbat könnyebben meg tudnám nevezni, de azt meg nem szeretném. Minden egyes filmnél látom, hogy mit sikerült megvalósítani az elképzeléseim közül, és hol vallottunk kudarcot. Nagyon sok filmet írtam elég rövid idő alatt, és ez a túlvállalás meg is látszik némelyiken. Tudom, hogy jobban is meg tudtam volna írni őket, ha többet foglalkozom velük, és nem vetem bele magam egy következőbe. Utálom, hogy ilyen vagyok, de ez van.

Szerinted ki manapság a legtehetségesebb forgatókönyvíró?

Azt gondolom, hogy a Pixar cégnek vannak a legjobb forgatókönyvei. Bár lehet, hogy ezt azért gondolom, mert a gyerekek miatt főleg animációs filmeket látok mostanában. A L'ecsó-nak például csodálatosan kidolgozták a forgatókönyvét, abban rengeteg fantázia van.

Azt szokták mondani, hogy az utóbbi években a tévében vannak a legjobb forgatókönyvek.

Így van, a sorozatokban, de én sajnos nem tudok eleget nézni belőlük.

Szívesen írnál tévésorozatot?

Persze, bár sosem próbáltam. Érdekelne, hogyan lehet 10-20 órában kibontani egy karaktert. Kitalálsz egy jó történetet, és néha csak nagy kínszenvedés árán tudod belesűríteni két órába.

- - - - - - - - - - - - - -

Az interjú kerekasztal-beszélgetés keretében zajlott, ahol három másik újságíró társaságában kérdeztük Anders Thomas Jensent. Köszönet Danyi Orsinak és Dömötör Áginak a cikkhez nyújtott segítségéért.