A közönség átverése nem nyújt örömet

Két éve mutatták be a magyar mozik a rémálomszerű, a horrort szürrealizmussal keverő Berberian Sound Studiót. Az a néhány ember, aki látta, az elmúlt évek legkülönlegesebb filmélményével gazdagodott. Peter Strickland rendezővel elmerültünk az őrületben, és a káposztaszurkálásról, a hangok mágikus erejéről, illetve a pszchidelikus utazásra hívogató olasz horrorokról faggattuk. Az is kiderül az interjúból, hogy mi a kapcsolat Szindbád felejthetetlen étkezése és a Berberian Sound Studio között. A filmet november 21-én, este hat órától újból meg lehet nézni a Műcsarnokban. 

Első nagyjátékfilmed, az Erdélyben forgatott Varga Katalin balladája, nagy, tágas terekben játszódott, a Berberian Sound Studio szereplőit viszont szűk, zárt terekben zsúfolod össze. Szándékos volt ez az éles váltás?

Nem igazán. A Berberian csupán az egyik történet volt, amelyik érdekelt. Sok forgatókönyvet írtam azokban az években, amikor nem kaptam támogatást filmkészítésre. Abban az értelemben azért fontos volt a váltás, hogy ne essek csapdába. Hiába rendeztem csupán egy filmet, annak alapján mégis ugyanolyan típusú forgatókönyveket küldtek nekem. Két extrém véglet között nőttem fel, Tarkovszkij, illetve Dario Argento filmjeit is megnéztem a moziban, ezért is tűnhetett számomra természetesnek ez a lépés. Hozzáteszem, a felszínt vizsgálva tényleg két nagyon különböző filmről van szó, de én hasonlónak tartom őket, az atmoszféra, a hatásmechanizmusok és a hangeffektek fontossága miatt.

Peter Strickland Forrás: Cirko Film

Az tűnik ki a Berberian Sound Studió-ból, hogy a filmkészítés különböző részfeladatai közül, a hang szokatlanul nagy fontossággal bír számodra. Miért érdekel téged ennyire a hang?

Az egész a Radírfej-jel kezdődött. Hirtelen rájöttem, hogy a hangnak komoly kifejező ereje is lehet egy filmben, és nem csupán gyakorlati funkciót tölt be. A hang sokkal több annál, mint hogy a mozgóképen leteszik a poharat, és ezt egy koppanással jelzi a film. Az elmúlt tizenöt évben sokat foglalkoztam hangok előállításával. Nem mondanám azt, hogy zenét készítettem, inkább atmoszférikus hangkompozíciókat. Hatalmas potenciál van a hanghatások készítésében, különösen, ha az analóg technikára gondolunk. Filmet is lehet forgatni a hangkészítésről, mivel az akkori korszak eszközei, felszerelései már kinézetükben is hihetetlenül szépek és furcsák voltak. Mintha közvetítő berendezések lennének az ismert és a földöntúli hangok között. Sokat hallgattam a BBC Radiophonic Workshopot, lámpákat ütögettek benne például, először a természetes hangokat lehetett hallani, de aztán eltorzították, visszhangosították őket. A gépek segítségével a megszokottat különlegessé változtatták. Ez lenyűgözött.

És nemcsak az effektekkel, hanem a kontextus megváltoztatásával is új értelmet nyerhetnek a hangok. Amikor Gilderoy (a film hangmérnök főszereplője - a szerk.) késsel szurkálja a káposztákat, akkor teljesen ártatlan hangokat hallhatunk, főzés közben is mindig találkozhatunk velük, de amint arra asszociálunk róluk, hogy egy nőt szúrnak le, rögtön zavaróvá válnak. Pedig ez a kettő ugyanaz a hang. A hallásnak van egy átváltoztató, mágikus ereje, ami talán a látásban nincs meg. Ha adok három dolgot, amelyek a régi szeretődre emlékeztetnek, egy fotót, egy hangfelvételt, és egy parfümmintát, annál érzelemdúsabb lesz a reakció, minél egyszerűbb és megfoghatatlanabb maga a tárgy. A hangnak nagy ereje van, mert a képzelet próbálja mással pótolni azt, amit nem lát. Kíváncsi voltam, miképpen reagál a közönség arra, ha a képeket nem, csupán a mechanizmust mutatom. Pont fordítva, mint ahogy a legtöbb film teszi, ahol a mechanizmust elrejtik, és a képeket mutatják.

Toby Jones a Berberian Sound Studio című filmben Forrás: Cirko Film

Legnyilvánvalóbb példa a kontextus megváltoztatására a filmben, amikor mindenféle magyarázat nélkül, Gilderoy elkezdett olaszul beszélni egy megismételt párbeszédben. Az egész jelenet értelme megváltozott, furcsa volt és megmosolyogtató egy másik nyelven hallani őt beszélni.

Igen ez egy jó példa, és hasonló ismétlődések még vannak máshol is a filmben. A párbeszéd ugyanaz, de a nyelv vagy a kontextus megváltozik. De ez a rész egyébként arra is utalhat, hogy ő már eleve beteg volt. Vagy ellenkezőleg, csak egyszerűen fejlődik az olasz nyelvtudása. Vagy ha úgy tetszik, egy visszautalás a régi olasz filmek szinkronos verzióira. Még a mostani DVD-kiadásokon is előfordul, hogy az angol szinkron hirtelen átvált az eredeti olasz hangra, mivel a szinkron egy rövidebb verzióhoz készült. Aki ismeri az olasz mozit, az érteni fogja ezt az utalást.

Annyira fontos számodra a hang, érdekelt volna téged a filmkészítés a némafilm korszakában?

Inkább dolgoznék hangokkal, de ha kellene, dolgoznék csak képekkel is. Mint mondjuk Stan Brakhage, aki nem narratív filmeket forgatott, hanem álomszerű képsorokat tökéletes csendbe ágyazva. Egyszer láttam a Szent Johanna - Jeanne D'Arc című némafilmet moziban, és nagyon erős élmény volt. Végig hallható volt a légkondi, a ventilátorok zaja, a mellettem ülő emberek morajló emésztése. Egy idő után kényelmetlenné vált ott ülni. Gondolom ezeknek a filmeknek a nagy része élő zongorakísérettel ment.

Ahogy a giallókban különböző tárgyakról, úgy a Berberian Sound Studióban is sokszor láthatunk közeli képeket a stúdió berendezéseiről. Vonzalmat táplálsz ezek iránt a tárgyak iránt? Fetisizálod őket?

Igen, hívhatjuk fétisnek. Nagy erejük van ezeknek a gépeknek, mert - mint ahogy már említettem - képesek átalakítani dolgokat. Több Gilderoy-hoz hasonló különc hangmérnök is megőrült Angliában. Például Joe Meek. Elkezdtek okkult tanokkal, fekete mágiával foglalkozni. Sok közeli kép van a filmben hangszalagdobozokról, és ha részeg vagy, vagy sokáig fent maradsz egy éjszaka, pogány szimbólumoknak is tűnhetnek a dobozok ábrái. Próbáltunk a tárgyak kinézetére koncentrálni, és a segítségükkel nyugtalanító érzéseket kiváltani a nézőben. A vágás befejezése után készítettünk egy korhű szinkron-időtáblázatot (dubbing chart), amely tényleg követi a filmet, vagyis jelenethűen van megrajzolva, és ezt a papírt is többször bevágtuk a filmbe. Azt az érzést akartuk kelteni a nézőben, mintha olvasná a hangeffekteket.

Toby Jones a Berberian Sound Studio című filmben Forrás: Cirko Film

Gilderoy angol, viszont idegen környezetben, egy olasz stúdióban dolgozik. Te is messze kerültél a hazádtól, többek között Magyarországon is éltél és dolgoztál. Gilderoy karaktere mennyire önéletrajzi ihletésű?

Mindig figyelek arra, hogy ne mondjak ilyet, ugyanis szerintem, ha valaki azt mondja a művére, hogy önéletrajzi, rögtön megöli az összes többi értelmezési lehetőséget. Onnantól kezdve mondhatják azt, hogy ez csupán a szerző életéről szól, és semmi másról. Sose szerettem azokat az írókat, akik csupán saját életükről írnak, túlontúl is kiérződik, hogy ez a rész az előző házasságáról szól, ez pedig az ő hálószobatitka - ez így túl átlátszó. Az írás persze számomra is személyes dolog, de nem rakom bele magam direkt módon. Félig görög, félig angol vagyok, az egész életemet meghatározza a mediterrán és az angolszász kultúra közötti feszültség. Azt hiszem minden karakterben van egy kicsi belőlem, még a sötét tónusúakban is.

Milyen volt a munka a Gilderoy-t alakítóToby Jonesszal?

A kezdetekben kicsit féltem a közös munkától. Ő már tényleg mindenkivel dolgozott, mondj egy nagy rendezőt, és ő már szerepelt a filmjében: Greenaway, Oliver Stone, Spielberg.

Ő akart diktálni?

Nem, nem. Csak az előző munkái során hozzászokott egy nagyon magas minőséghez. Aztán jöttem én a második filmemmel, és nem éreztem magam elég jónak hozzá. De ezek már az én problémáim, nem az övéi, az én önbizalomhiányom. Amikor aztán ráeszméltem, hogy ő is egy ugyanolyan emberi lény, mint bárki más, aki szereti, ha meghallgatják, akinek ötletei vannak, aki hozzá akar adni a filmhez, onnantól már nem volt több probléma. Ahogy az összes többi színésszel, úgy vele is meg kellett találni a közös hangot, a közös munka ideális módját. Folyamatosan tanulom, hogy minden színész más. A leglényegesebb, hogy minden egyes emberhez, akivel együtt dolgozom, alkalmazkodnom kell. Nagyon fontos egy rendező számára, hogy alkalmazkodjon a többiekhez, de egyúttal képes legyen fenntartani a vízióját. Nehéz ez az egyensúlyozás.

Toby Jones a Berberian Sound Studio című filmben Forrás: Cirko Film

Miért őt választottad a szerepre?

Tetszett, ahogy kinéz. De nem ő volt az első választás a szerepre.

Toby Jones eddig karakterszínészként volt elkönyvelve, ez az első főszerepe, ha jól tudom. Ezért is volt meglepő számomra a választás.

A második, A hírhedt volt az első főszerepe. Amikor találkoztam vele, érződött rajta, hogy akarja a szerepet. Sokat beszéltünk a karakter megformálásáról, ugyanis ez egy nehéz szerep. Gilderoy csendes, háttérben meghúzódó figura. Ki kellett találnunk, hogy lehet valaki egyszerre csendes, és mégis érdekes, központi fontosságú a közönség számára. Nyugodt arca van, de képes azt is érzékeltetni, hogy a mélyben komoly érzelmek fortyognak. Hiába gondolok vissza a többi színészre, akikkel tárgyaltunk, már nem is tudok senki mást elképzelni Gilderoy szerepében.

Hogy viszonyul a Berberian Sound Studio a horrorokhoz?

Ha valaki tényleg egy horrorfilmet akar látni, akkor a Berberian Sound Studió-t megnézve csalódni fog. És utána engem fog szidni. Ez a film nem horror, hanem a horrorfilmekről szól. Le akartam fejteni a zsáner elemeit, a gyilkosságokat, a vért, és csupán a műfaj dinamikáját akartam megtartani. Ahogy ezt a Varga Katalin balladája esetében is megtettem, ott a rape'n'revenge-filmek (nemi erőszak miatti bosszú) szenzációhajhász elemeit dobtam ki. Így ugyan nem lett félelmetes a Berberian Sound Studio, de reményeim szerint intenzív élmény nyújt.

Szeretsz játszani a közönség elvárásaival? Mást adni nekik, mint amit várnak?

Ebben a formában, hogy a néző egy horrorfilmre ül be, de aztán nem azt kapja, nem. A közönség átverése nem nyújt örömet számomra. De azt élvezem, ha a film keretein belül manipulálhatom őket. Rossz érzéseket kelteni bennük azért, mert nevetnek a filmben elhangzó véres és brutális jelenetleírásokon. A káposzta késsel való szurkálása láttán, megkérdőjeleződjön bennük a hangok iránt táplált bizalom. Mindenkinek van egy elképzelése arról, hogy mit jelent a csend egy mozifilmben, de ez sosem jelent a gyakorlatban teljes némaságot, csak éppen nem beszél senki. Én most megmutattam, hogy mutat a csend egy filmben. Ezt a típusú manipulációt élvezem, amely következtében a néző kénytelen újra és újra változtatni a látottakhoz és halottakhoz való viszonyán.

Tulajdonképpen mt gondolsz a horrorfilmekről? Szereted őket? Megnéznéd a The Equestrian Vortex-et (Ez annak a horrorfilmnek a címe, amelynek az utómunkálatait végzik a Berberian Sound Studióban - a szerk.)?

Azt nem hiszem, hogy megnézném. Nekem az már túl sok lenne. Valaki anti-horrornak nevezte a filmemet, pedig ez nem igaz. A Berberian Sound Studio dicsőíti a műfajt. Milyen ember például az, aki nem szereti a Suspiriá-t?! A zsáner hetvenes években készült darabjai például nagyszerűek voltak. A Lizard in a Woman's Skin nem egy tipikus horror, inkább egy pszichedelikus giallo, de azt a filmet is nagyon szeretem. Kedvelem még A pokol hét kapuját, az már egy igaz gótikus horror. Death Laid an Egg, Footprints on the Moon, ezek is remek filmek. Még a Cannibal Holocaust is, de annak azért főleg a zenéjét szeretem. Dario Argento filmjei a kedvenceim. Vagy Mario Bava. A Blood and Black Lace lenyűgöző alkotás. Ebben az időszakban egymás után jöttek a kiváló filmek. Majdnem elfelejtkeztem Sergio Martinóról, ő is egy nagyszerű rendező.

The Strange Vice of Mrs. Wardh! Nagyon szeretem ezt a filmjét.

Hátborzongató film. Vagy a Torso! Egyébként a főszereplővel, Suzy Kendallal felvettünk pár sikolyt a Berberian Sound Studió-hoz. A mai napig szeretem ezeket a filmeket nézni. Vagy Aldo Lado, aki a Who Saw Her Die-t, illetve a Short Night of Glass Dolls-t rendezte. Az utóbbira van is egy utalás a filmben.

A kristálytollú madár Forrás: Mokép

Mi az, amit annyira szeretsz ezekben az olasz horrorokban és giallókban, hogy egy filmet készítettél róluk?

Megtarthatjuk, vagy kivehetjük ezekből a filmekből a borzalmakat, a cselekményt, számomra a legfontosabb elemük a pszichedelikus tartalom. Olyan élmény őket nézni, mintha egy drogos utazásban vennék részt. Különösen a Suspiriá-ra igaz ez. Kenneth Anger filmjeihez hasonlítanak, elvarázsolják a nézőt. Úgy ülök le eléjük, hogy az agyam egyik felét kikapcsolom, és aztán úgy élvezem őket. Ezekben a filmekben olyan dolgokat hangsúlyoztak ki, amelyekre más filmekben nem fordítottak ekkora figyelmet. A zene mindig fel volt tekerve, a ruháknak, díszleteknek, sminkeknek is mind nagy fontosságot tulajdonítottak. Az ezekért felelős emberek mindig a stáblista elején kaptak helyet, nem úgy, mint a brit filmekben.

A női főszereplők mind úgy néznek ki a filmedben, hogy simán szerepelhettek volna egy korabeli giallo-ban. Akkor ez is tudatos volt.

Igen, Julian Day, aki a ruhákért felelt, hatalmas giallo-rajongó, sokat is beszéltem vele erről a korszakról. Santini egy gótikus horrort rendez a filmben, de a stúdió világába próbáltunk beemelni pár elemet a giallókból.

Fatma Mohamed a Berberian Sound Studio című filmben Forrás: Cirko Film

Mindegyik nőnek fekete haja volt, engem Barbara Steele-re emlékeztettek. A casting során volt egy giallo-színésznő a fejedben, akihez hasonló kinézetű nőket kerestél?

Nem igazán. A hasonlóság oka prózai, nagyon kevés választási lehetőségünk volt. Jó lett volna, ha több idő áll rendelkezésünkre a szereplők kiválasztására. Toby Jonest már hamar, a forgatás kezdete előtt fél évvel kiválasztottuk, de a többi szerep sorsáról egy hónap leforgása alatt kellett dönteni. Hajsza volt ez az idővel, de visszatekintve elmondhatom, hogy szerencsések voltunk. Fatma Mohamed, a hosszú fekete hajú női főszereplő a Varga Katalin balladájá-ban is feltűnt egy pillanatra. Tetszett, mint színész, ezért meghívtam a következő filmembe. Tulajdonképpen szerepelt cseréltek Péter Hildával. Hilda volt a Varga Katalin főszereplője, a Berberian-ban viszont már csak egy másodperc erejéig tűnik fel. Fatma román nemzetiségű nőt játszik, de ez nincs kimondva a filmben, csupán utalásokból lehet tudni, hogy külföldi.

Santinit, a The Equestrian Vortex rendezőjét egy valós emberről mintáztad?

Nem. Dario Argento például egy úriember. Szerintem Santini nem is igazi rendező, hanem inkább egy szoknyapecér, aki rendező akar lenni. Valaki megkérdezte, hogy Sergio Martinóról mintáztam-e őt. Nem. Találkoztam emberekkel, akik giallók forgatásán dolgoztak, és meséltek történeteket a korszakra jellemző korrupcióról, arról, hogy gyakran milyen nehéz volt megkapni a nekik kijáró fizetséget. Káosz uralkodott a forgatásokon, mivel a hangot utólag rögzítették, a színészek hiába mondták fel a szövegeiket, a többiek nem zavartatták magukat, és például arról beszélgettek fennhangon, hogy mit fognak ebédelni. Az is igaz viszont, hogy a nehézségek dacára, mindannyian örömmel emlékeztek vissza erre az időszakra. Ebéd után hosszú sziesztákat tartottak, akár délután háromig, este hatkor pedig befejezték a munkát. Ekkor aztán megindult a könyörgés, hogy maradjanak még, ezt és ezt be kell fejezni. A forgatások kaotikus jellegét, illetve a mediterrán, vagy a kelet-európai térségre jellemző urambátyám-világot is meg akartam mutatni a filmben. Ismerem ezt, hiszen félig görög vagyok. Valakinek híres politikus az apja, ezért találni kell neki egy munkát a forgatáson. Senki nem tudja, mit kell tulajdonképpen csinálnia a fiúnak, de a lényeges része teljesült a dolognak, a fiú kapott egy munkát.

Toby Jones és Antonio Mancino a Berberian Sound Studio című filmben Forrás: Cirko Film

Suzy Kendall, A kristálytollú madár főszereplője mit csinált pontosan a filmben?

Eredetileg ő olvasta volna fel Gilderoy anyjának a leveleit. Ezt nem tartottam jó ötletnek. Voltak ezzel kapcsolatban viták, végül azt mondtam, csinálja, és lássuk, hogy a gyakorlatban miért nem működik a dolog. Valahogy éreztem előre, hogy az ő hangja nem alkalmas erre a feladatra. De mivel nagy rajongója vagyok a giallók miatt, megkérdeztem, hogy van-e kedve sikolyokat felvenni a filmhez. Kiderült, hogy A kristálytollú madár-ban és a többi giallóban is mindig a saját hangján sikoltozott.

Biztos neki is volt pár jó sztorija a korszakról.

Hát persze, sokat mesélt Martinóról, Argentóról, de sajnos ezek személyes természetű történetek, nem mondhatom el őket. Amikor felvettük a sikolyait, furcsa érzés volt látni őt, a korszak egyik nagy ikonját, az üvegen keresztül. Úgy éreztem magam a stúdióban, mint Gilderoy és Francesco a filmben. Elloptunk egyébként néhány beállítást giallókból. Ahogy az első nő meghal a Mélyvörös-ben, úgy tartja a kezeit az egyik színésznő is a Berberian-ban, miközben sikoltozik a stúdióban.

Mélyvörös-utalás a Berberian Sound Studio című filmben Forrás: Cirko Film

A filmet Londonban forgattátok, Olaszországban játszódik, mégis sok magyar név szerepel a stáblistán.

A giallók mindig is nemzetközi produkciók voltak. Suzy Kendall is mesélte, hogy a világ legkülönbözőbb pontjairól jöttek színészek, Jugoszláviából, Németországból, Amerikából. Próbáltam hű maradni a műfajhoz. A The Equestrian Vortex főcímében is több magyar név szerepel, Varró Zsuzsa például, de vannak német és szláv nevek is. Egyébként magyar szövegfoszlányokat is lehet hallani a filmben. Amikor az egyik szinkronszinésznő felmondja a szövegét a boszorkányok visszatértéről, leellenőrzik a forgatáson felvett eredeti hangot. Ezt az eredeti hangot Péter Hildával vettük fel magyarul, és még pont lehet hallani a magyar szöveget, mielőtt azt Gilderoy lekeveri. Nem számít, ha ezt nem veszi észre az ember, de azért ez ott van, és ezzel is a giallók nemzetközi jellegének akartunk emléket állítani.

A magyarok szerepeltetésének persze személyes okai is voltak, ők a barátaim. Tóth Pál az egyik Massimót játssza napszemüvegben. Egyrészt jól néz ki ebben a jelmezben, másrészt ő volt az, aki sok izgalmas zenével megismertetett. Húsz éve vezet egy műsort vasárnap esténként a Tilos Rádión. Amikor Londonban laktam, az interneten hallgattam a műsorát. Ő ismertetett meg például Morricone egyik zenekarával, a Gruppo di Improvvisazione di Nuova Consonanzá-val. Avantgárd zenét játszottak. Nemcsak arcok alapján válogattam, fontos volt, hogy ismerjék a megidézett zenei világot. Ladik Katalin, aki az életre kelt boszorkány hangját adja, ő is avantgárd zenével foglalkozik. Nagyon hasonló dolgokat csinál Király Ernővel, mint amiket Cathy Berberian hozott létre a hetvenes években. Cathy Berberian munkássága nagy hatással volt a Berberbian Sound Studió-ra, abban a stúdióban dolgozott, ahol például a Death Laid an Egg hanganyagát vették fel. Erről a stúdióról mintáztuk a film helyszíneit.

Ladik Katalin a Berberian Sound Studio című filmben Forrás: Cirko Film

Avantgárd zene egy horrorfilmben?

Van például egy avantgárd zenedarab, senki nem használta fel még filmben, és tulajdonképpen húsz perc intenzív üvöltésből áll, de engem mindig elgondolkoztatott, hogy milyen jó lenne ez a zene egy horrorfilmben. Penderecki műveit is alig hallgatta valaki, aztán Kubrick Ragyogás-ának ő szerezte a zenéjét, és hirtelen mindenki érteni vélte miért is jó ez a zene. Az avantgárd zene jellegzetességei, disszonancia, atonalitás, free-jazz elemek, egy szűk közönség ízlésének felelnek csak meg, de egy horrorfilmben ezek az ötletek megtelnek élettel. Ismét a kontextus: lemezen hallgatva ez nehezen befogadható zene, egy horrorfilm filmzenéjeként viszont sokkal több ember elfogadja és élvezi. Morricone is ezekhez hasonló, avantgárd stíluselemeket használt fel az A kristálytollú madár filmzenéjének készítésekor.

Miért a Broadcastet kérted fel a filmzene megírására?

A rajongójuk vagyok, illetve ugyanaz volt a helyzet, mint az előbb említett emberekkel. Ők is otthon voltak a korszak filmzenéiben. Miattuk kezdtem el hallgatni Bruno Nicolait, előtte csak Ennio Morriconét, és a Goblint ismertem. Most már mindig elmondom az interjúkban, hogy mindenki hallgasson Bruno Nicolait. Morricone karmestere volt, de az önálló művei is kiválóak. Broadcast már eleve megalkotta azt a világot a lemezein, amit én a filmemhez kerestem, és nem csupán utánzatok a dalaik, a saját maguk képére tudták formálni ezeket a zenei hatásokat. A közös munka viszont a lehető legrosszabb időszakban történt, ugyanis a forgatás kezdete előtt elhunyt a zenekar énekesnője, Trish Keenan. Szörnyű időszak volt ez James Cargill számára, aki nemcsak a zenekar másik tagját, hanem a barátnőjét is elveszítette Trish halálával.

A Szindbád angol DVD-kiadásán szerepelsz egy beszélő fejes videóban. Hogy kerültél fel a lemezre?

A kiadó vezetője tudta, hogy a film rajongója vagyok. Megkeresett, hogy van-e kedvem egy bevezetőt felmondani, és azzal bíztatott, hogy megkapom ingyen a DVD-t, ha megcsinálom. Beleegyeztem, hiszen ezzel is spóroltam 15 fontot. El is felejtettem, a Berberian Sound Studió-ban van pár beállítás, amely rokon vonásokat mutat a Szindbád-dal. Ahogy Latinovits eszi a levest, és a kamera rázoomol, ehhez hasonló dolgok az én filmemben is vannak.

Az angol kritikákban visszatérő elem volt, hogy a Silenzio felirat miatt a Mulholland Drive-ot hozták fel ihletforrásként. Még Toby Jones is megjegyezte, hogy ezt biztos onnan loptam, pedig nekem eszembe sem jutott a Mulholland Drive. A Silenzio felirat a giallo filmzenékből jött, sokszor szerepelt ez a szó a számcímekben. A hullaégető című csehszlovák filmre támaszkodtam még, illetve fontos ihletforrás volt Peter Tscherkassky Outer Space című filmje. Vett egy Barbara Hershey főszereplésével készült természetfeletti horrort, a The Entity-t, és teljesen átváltoztatta. Kivette a horrorelemeket, és egy dinamikus, feszült mozgóképpé transzformálta. Szeretek én is a zsánerelemekkel játszani. Belerakni őket egy turmixgépbe, és jól összekeverni őket.

A Szindbád mellett még milyen magyar filmeket szeretsz? Van esetleg egy listád a tíz legjobb magyar filmmel?

Gondolkoznom kell, a Sátántangó biztos, hogy az első lenne a listán. A Taxidermiá-t nagyon szeretem. Még biztos felírnék rá két további Tarr Béla filmet, a Kárhozat-ot, illetve A torinói ló címűt.

Szerinted miért imádják ennyire külföldön Tarr Bélát? Ő az egyetlen kortárs magyar rendező, aki világszerte elismert.

Elővette azt, amit Tarkovszkij csinált, és átemelte egy másik dimenzióba. Ugyanolyan lassúak a filmjei, mint Tarkovszkij művei, de megvált azok lírai oldalától, és egy piszkos, istentelen, nyomorult világot mutatott meg. Ez lenyűgözött, mert még senki mástól ilyet. Az elmúláshoz fűződő megszállottságot egy teljesen új szintre emelte. Angliában élve, mi azt hittük, hogy egy nagyszabású képi világ megalkotásához egzotikus helyek kellenek, mint például a Vadnyugat a westernekben, vagy a sci-fi földöntúli helyszínei. De Tarr Béla a közvetlen környezetét használta fel egy ugyanilyen erősségű ikonográfia megalkotásához. A kocsma a filmjeiben ugyanolyan jelentőséggel bíró helyszín, mint a szalon a westernekben. Minden egyes képkockájából árad az olcsó pálinka szaga.

A londoni férfi-t nem szerettem, de a Sátántangó egy hipnotikus mestermű, egzotikus, és mégis valódi, ahogy a szereplők konkrétan és átvitt értelemben is cseszegetik egymást. Mivel sok barátom él Szlovákiában, Romániában és Magyarországon, a valóságban is láthattam néha milyen elbaszott is tud lenni az élet ezekben a posztkommunista országokban. Ezért is működött számomra a Sátántangó, mert tudtam, hogy ez a film hűen ábrázolja a dolgokat. A lassú filmek többségét ki nem állhatom. Pózolásnak tűnnek, mintha egy divatot követnének. A Sátántangó-nak viszont szüksége volt erre a tempóra. Nem tűnt hosszú filmnek, A londoni férfi-t például hosszabbnak éreztem. Valójában egész szórakoztató és vicces film, a tragikuma ellenére is. És még annyi minden van benne, az egyik jelenetben vasszerszámokat cipelnek, ha becsukod a szemed és csak hallgatod ezt a részt, olyan mintha zajzene lenne.

Sátántangó Forrás: Mokép

Az általad kedvelt filmek nem éppen közönségbarát alkotások. Vállaltál valamilyen kötelezettséget arra nézve, hogy a te filmed nyereséget termeljen?

Nem, nincsenek ilyen irányú kötelezettségeim, de azt sem tehettem volna meg, hogy egy órán keresztül mutatok egy pohár vizet. Ha az ember belevág egy ilyen projektbe, akkor a film pénzügyi támogatóival létrejön egy bizonyos megállapodás, hogy ezt és ezt fogják kapni. Nagyon dühösek lennének, ha hirtelen komoly változtatásokat eszközölnék, és elmozdítanám a filmet egy másik irányba. És ugyanígy, én is nagyon mérges lennék rájuk, ha hirtelen ők találnák ki, hogy ezt és ezt meg kellene változtatni. Fontos, hogy ez a megállapodás megszülessen az elején, és a felek ehhez tartsák magukat.

Őszintén szólva, nem hiszem hogy ez a film vissza fogja hozni az árát. Másfél millió fontba került. A producerek számára az a legfontosabb, hogy ezzel a filmmel ne veszítsenek túl sok pénzt. Angliában ez úgy működik, hogy a támogatott és sikeres közönségfilmek nyereségét visszaforgatják a pénzügyi sikerrel nem kecsegtető, kisebb, egyéni hangvételű filmekbe, és így van keret az ilyen típusú filmek elkészítésére is. Bonyolult ügy ez, mert sokszor meg pont a kisebb filmek a kritikailag elismertek. Mindenesetre nagyon veszélyes helyzet az, ha a rendező ki akarja találni, mit is akar a közönség.

Szerinted ez egy rossz irány?

Ez egy teljesen elhibázott irány. Nem úgy értem, hogy nem tisztelném a közönséget, hiszen ők a legfontosabbak, de ha tényleg tiszteli őket az ember, akkor nem próbálja meg kitalálni, hogy mit akarnak látni. Ez a hozzáállás mutatja a rendező részéről a maximális tiszteletet. A közönség ízlése állandóan formálódik, változik, és mindig mást akar. Ha te helyettük eldöntöd, hogy mit akarnak, és azt adod nekik, akkor valójában lenézed a közönséget.

-------------------------

Az interjú 2012-ben, a miskolci CineFest filmfesztiválon készült. Peter Strickland azóta már leforgatta a következő filmjét, a The Duke of Burgundy (kritikánk) a jövő évi Titanic Filmfesztiválon lesz látható.