Mindenki nézze csak meg szépen a Saul fiát

Az elmúlt hetek pörgése miatt olyan érzése támadhat az embernek, hogy már minden fontosat elmondtak a Saul fiáról. Minden további szájtépés felesleges, annyi maradt hátra, hogy be kell rá ülni a moziba. Mi azért összeszedtünk néhány érvet a film mellett a kétkedőknek és az akadékoskodóknak.

Mert egy irtó izgalmas thriller

Már az első percnél torkon ragadja a nézőt, és ez a szorítás nem enyhül, inkább csak fokozódik, és a film vége után is sokáig érezhető még.

Hatása a műfaj legnagyszerűbb darabjaihoz mérhető.

Torkon ragadja a nézőt Forrás: Mozinet

Megbotránkoztatónak tűnhet, hogy a Hetedik-hez hasonlítom, és valóban tartalmilag nagyon távol állnak egymástól, de mindkét film felforgatta a belső világomat, felzaklatott, olyan kegyetlen utazásra vitt, amit nem tudnék, de nem is akarok feledni, mert azt érzem, valami igazán fontosat kaptam tőle.

Mert nem óvatos, nem szépelgő

2015 elején írtam egy összeállítást a holokauszttal foglalkozó filmekről. A cikkre való felkészülésként megnéztem, illetve újranéztem belőlük néhányat. Azt éreztem, hogy ugyan már régebben is próbálkoztak új, szokatlannak tűnő műfaji elemekkel, új nézőpontokkal, de a téma rettenetes súlya, a feldolgozással járó felelősség így is óvatosságra, rosszabb esetben szépelgésre késztette az alkotókat.

Hitelesnek hat, nagyot üt Forrás: Mozinet

Nemes Jelesék filmjében sem óvatosságot, sem szépelgést nem éreztem, csak a lánglelkű pályakezdőkre jellemző elhivatottságot és ambíciót. Mintha azt mondanák:

mi majd megmutatjuk, hogy is volt ez,

és megmutatjuk azt is, hogyan kell filmre vinni a földi poklot úgy, hogy az hitelesnek hasson, és nagyot üssön. Jót tett a filmnek ez a merész hozzáállás.

Mert tényleg hasonlít Az ember gyermekére

Amikor a cannes-i bemutató idején elöntötték az internetet a lelkesedő külföldi kritikák, a siker nagyságán kívül azon lepődtem meg a legjobban, hogy többeknek is eszébe jutott róla Az ember gyermeke.

Azt gondoltam, tényleg valami rendkívülit hozhattak össze, ha egy holokauszttal foglalkozó film megvalósítása Cuaron remekművében látott technikai megoldásokra hajaz. Aztán megnéztem a Saul fiá-t, és már én is azt mondom: megtalálták a tökéletes formát a mondandójuk közléséhez.

Mert beránt a földi pokol közepébe

Persze nem az a lényeg, hogy milyen más filmekre hasonlít technikailag a Saul fia, hanem az, hogy a formai újszerűsége miatt fokozott érzelmi hatást képes kiváltani, hiába szól egy olyan témáról, amit már számos alkalommal feldolgoztak filmen.

Ezúttal nem biztonságot jelentő távolból szemléljük a tábort

és az eseményeket, hanem hosszan kitartott, jobbára szemmagasságból felvett, a főszereplőre tapadó képek segítségével bedob minket a káosz sűrűjébe a film.

Mintha minket is taszigálnának Forrás: Mozinet

Azt érezhetjük, hogy minket is állandóan lökdösnek, nógatnak, ráncigálnak, fenyítenek, a földi pokol homályosan hagyott részleteit pedig a képzeletünkkel kell kitöltenünk - így válik igazán borzongatóvá az élmény.

Mert a főszereplő egyáltalán nem egyszerű eset

Választhattak volna könnyebb utat, és mondjuk egy társait segítő, szimpatikus áldozatot, vagy a Sonderkommando felkelését elkötelezetten segítő lázadót is eljátszhatott volna Röhrig Géza.

Saul azonban egy értelmetlen célért megfeszülő, másoknak néha bajt okozó, monomániás félőrült.

Lehetetlenség vele azonosulni, és a megbolondulásig lehet azon agyalni, pontosan mi hajtja őt.

Monomániás félőrült - Röhrig Géza a Saul fiában Forrás: Mozinet

És ez remek dolog, mert így a helyzet dühítő értelmetlenségére mutat rá Saul karaktere. Felfoghatatlan, ami történt ezekben a haláltáborokban, és ugyanúgy Saul tetteit sem lehet értelmezni a karosszékben ülve, megítélni racionális gondolkodásmóddal. Ő Saul, neki már minden édes mindegy, csak a fiát akarja eltemetni.

Mert egy magyar filmről megy a duma külföldön

Nem megyek most megint végig a Saul fia sikertörténetén, úgyis mindenki kívülről fújja már. Maradjunk annyiban, hogy régen volt már, hogy ekkora nemzetközi hullámokat kavarjon egy magyar film. Ha a Cannes-ban kapott díj rangjából indulunk ki, akkor harminc éve nem történt ilyesmi. Ez már önmagában kíváncsivá kell, hogy tegye az embert.

Nemes Jeles László a cannes-i díjkiosztón Forrás: AFP/Antonin Thuillier

És nem csak külföldön lett beszédtéma a film. Telt házzal mentek a közönségtalálkozókkal összekötött premier előtti vetítések az országban, és én magam is fültanúja voltam annak az országos bemutató napján, hogy

két srác arról dumált a négyes-hatoson, hogy meg kellene nézni a Saul fiát.

Ilyen is régen volt már: elkapni egy beszélgetést a villamoson, ami arról szól, hogy gyerünk, nézzünk meg egy magyar filmet.

Mert arra ösztökél, hogy nézz utána

A Saul fia abban is példát mutat, hogyan lehet úgy történelmi filmet csinálni, hogy az ne váljon száraz történelemleckévé. A fikciós történetben számos helyen megjelennek valós személyek, megtörtént események. Ezek csak az apró epizódok a filmben, de pont ezért furdalni kezdi a kíváncsiság a nézőt, hogy ki volt az a magyar orvos, aki Josef Mengelének dolgozott, és azt mondja Saulnak, hogy "én is ugyanolyan fogoly vagyok, mint te". Vagy mi volt az a fényképezés az ajtó mögül? Tényleg fellázadtak a sonderkommandósok?

Ki volt az, mi volt az Forrás: Mozinet

A Saul fia arra ösztökél, hogy mi magunk nézzünk utána Nyiszli Miklósnak, a fotónak, amit rekonstruáltak a filmben, a Sonderkommando felkelésének, és sorolhatnám még tovább. Ilyen értelemben is tovább él az emberben a film.