Azt hitte, elég, ha csinál egy jó filmet

A Hurokkal újra olyan magyar film került a mozikba, ami felveheti a versenyt a nemzetközi kínálattal, mert történet-központúságával, látványvilágával és hőseivel egy kisebb költségvetésű amerikai filmre emlékeztet.  Nem véletlen: Madarász Isti rendező gyerekkora óta a hollywoodi filmek bűvöletében élt, és Steven Spielberg, Ridley Scott és Christopher Nolan nyomdokain haladva kizárólag szórakoztató, profi, műfaji filmeket szeretne rendezni. Egy nap majd remélhetőleg ott, Hollywoodban. Az Origo Filmklubnak mesélt a Hurokban elrejtett titkos kódokról és idézetekről, az itt forgató amerikai sztárok mellett ellesett pillanatokról, és arról is, mi a baja a fesztiválgyőztes magyar művészfilmekkel.

• Megzuhant a Hurok első hétvégi nézőszáma láttán, de reménykedik, hogy még megtalálhatja a film a közönségét.
• Az alapötlet abból ered, hogy mindenki bánt már meg valamit az életében.
• A műfaji filmek pontosan meghatározott szabályok szerint készülnek, ami nem váltja ki a szándékolt hatást, az egyértelműen rosszul sikerült.
• Madarász Isti nem járt filmes iskolába, így csak más filmekből tudja ellesni a fogásokat, illetve a DVD-k extráit tanulmányozza.
• Szívesen járna ki mások forgatásaira is, hogy tapasztalatot gyűjtsön, de ezt többnyire nem nézik jó szemmel.
• A Hurok és Kontroll közti hasonlóság véletlen, de ha már így alakult, elrejtett egy titkos idézetet is Antal Nimród filmjéből.
• Egyes feliratok a filmben - például a rendszámtáblák - kódokat rejtenek.
• Amikor a főszerepet írta, először Jake Gyllenhaalt képzelte maga elé, de aztán meglátta Száraz Dénest egy reklámban.
• Pechje volt azzal, hogy az Aranyélet hamarabb került a nézők elé, mert Anger Zsolt nagyon hasonló karaktert játszik benne.
• Amikor a legnagyobb hollywoodi filmesekkel - például Tom Hanksszel, Ridley Scottal vagy Ron Howarddal - találkozott Budapesten, azt látta, hogy pontosan tudják, kik ők, és nem akarnak másnak látszani.
• Ő sem akar a filmrendező szerepében tetszelegni, csak filmeket szeretne készíteni.

Tavaly azt mondtad nekünk, hogy elképesztően frusztrál az a gondolat, hogy elkészíted a filmedet, és aztán megnézik húszezren. Most milyen érzésekkel tölt el a Hurok első hétvégi nézőszáma?

Hát elképesztően frusztrál. Ráadásul hirtelen a húszezer néző nem is egy lesajnált szám többé, hanem további kemény munkával elérendő cél. Mit mondjak, koppantam egy jó nagyot, még most is sajog a fejem. Remélem, hogy nem hajítanak ki minket három hét alatt a mozikból, és lesz idejük a nézőknek megtalálni a filmet. A nézői és a kritikai visszajelzések eléggé pozitívak, úgyhogy remélem, hogy a szájhagyomány is mellénk áll, és a közönség a vállára emeli a filmet. Én csak ajánlani tudom, kifejezetten izgalmas és szórakoztató film.

Nagyon frusztrálja az alacsony nézőszám - Madarász Isti Fotó: Szabó Gábor - Origo

Több olvasónk is a gyenge marketinggel magyarázta a Hurok első hétvégi eredményét: nem volt a filmnek Facebook-oldala, kevés volt a megjelenés a közösségi médiában stb. Te ezt hogyan látod?

A magyar filmek marketingje egy fura jelenség: mindenki beszél róla, mindenki megszakérti, de igazából egy alig-alig létező műfaj. És igen, a Star Wars-hoz képest gyenge volt a marketingünk, a többi magyar filmhez képest azonban kifejezetten erős. Tele volt velünk a sajtó, karácsony óta mennek a trailereink, volt egy kifejezetten erős hype a film körül, és a villamosmegállókban is ott vannak a plakátjaink, még ha nem is túl sok helyen.

Hogy ez még mindig egy szinte láthatatlan szint, az valóban nagy baj. De ennyi pénz volt rá, és tanúsíthatom, hogy az a kevés viszont a lehető legokosabban lett elköltve. Még a díszbemutatónkon sem tartottunk fogadást, nem volt se kaja, se pia, csak hogy még egy utcai, illetve egy online kampányt kifizessünk.

De akármennyit is magyarázom a bizonyítványt, ez egy mennyiségi műfaj, lehet kreatívkodni, meg jópofa Facebook-kampányokat csinálni meg matricákat ragasztgatni a szórakozóhelyek falára, ezt a játékot alapvetően kilóra mérik: vagy van pénzed kétszáz óriásplakátra, meg buszmatricára, meg ötszáz tévészpotra, vagy nincs. Nekünk nem volt, de más magyar filmnek sincs, rendszer szinten nem így van kitalálva a támogatás, ami sajnálatos. Ráadásul

magánpénz sem fog ebben megjelenni, amíg ilyenek a nézőszámok, ha viszont nincs marketing, a nézőszámok sem emelkednek

– és kész is az ördögi kör. Vagy hurok.

Néhány kivételtől eltekintve az utóbbi pár év magyar filmjei siralmasan kevés nézőt vonzottak be a mozikba. Neked van arra teóriád, hogy hogyan lehetne ezen változtatni?

Ha tudnám a választ, most nem ezeket a kérdéseket tennéd föl, hanem azt, hogy meglepett-e a Hurok harmincezres nyitóhétvégéje. Nekem mindig azt mondták, hogy nincs itt semmi baj, csak jobb filmeket kell csinálni, és a nézők jönni fognak. Én erre koncentráltam, hogy jó filmet csináljak, nekem ez volt a dolgom. Erre itt van a szuper sajtónk, az áradozó nézői kommentek, és ugyanúgy üresek voltak a mozik.

Biztos túl szép volt az idő a hétvégén, és mindenki ment a telekre.

De nem keseredem el, van még ideje a filmnek, lesznek még esős hétvégék, én hiszem, hogy összegyűjti majd a közönségét. Valaki azzal jött, hogy ne aggódjak, öt év múlva úgyis kultfilm lesz a Hurok. Azt gondolom, hogy előbb-utóbb a Filmalap is erősebben bele fog állni a forgalmazás támogatásába, jönnek a nagyvadak, a Kincsem, a Budapest Noir és a Viszkis, ezeket nem engedhetik veszni, valamit ki fognak találni. Ahogyan a gyártási oldalt rendbe tették, és most már lehet normális körülmények között, jó könyvekből, szakszerű keretek között filmet csinálni, úgy fognak, remélem, a forgalmazáshoz is hozzányúlni. És én még akkor is itt leszek.

Ha a Hurok nézése közben azon gondolkozom, hogy a konkrét cselekmény mögött milyen gondolatot közvetítesz, akkor túlbonyolítom a dolgokat? Vagy a puszta szórakoztatáson túl azért volt más célod is?

Volt egy problémakör, ami foglalkoztatott, de mivel ez egy műfaji film, ennek nem kell előtérbe tolakodnia. Minden egy olyan érzéssel indult, amit szerintem sokan ismernek, hogy "bárcsak jóvá tehetném!” Szinte mindenki mondta már az életében, hogy ha csak öt perccel visszatekerhetné az időt, mennyire másképp reagált volna, mást mondott volna, és minden másképp alakult volna. Ez azonban nem egy akciófilm alapgondolata, hanem egy drámáé, mert valójában szomorú jelenség: általában akkor érezzük, amikor valamit elszúrtunk.

Nem akart időugrálást - Madarász Isti Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ma divat azt mondani, vagányan és pökhendin, hogy “nem bánok semmit”, de szerintem ez hülyeség.

Én egy csomó mindent bánok, és sok mindent szeretnék újraélni, hogy jobban csinálhassam.

Ráadásul az én fejemben ez nem úgy jelenik meg, hogy pontosan ugyanúgy játszódik le a helyzet, mint első alkalommal, hanem meglátok benne új mozzanatokat, vagy korábbról indul a sztori, és mire kimondom, hogy “bárcsak újrakezdhetném”, már történik is velem. Innen jött az ötlet, hogy ha ez a film elkészül valaha, ne legyen benne időugrálás. Inkább folyjon össze az, amit először él át a főhős, és az, amit újra, mint egy Möbius-szalagon.

Annál is inkább, mert a filmben még másodikra sem sikerül javítani az elrontott dolgokon, ezért harmadszorra, negyedszerre is újra kell élni őket. És minden egyes alkalommal új szempontokat veszünk észre benne.

Ez azért van, mert a jó szándék vagy az elhatározás, hogy “most mindent másképp csinálok” sokszor nem elég. Ha rosszat mondtál valamire, akkor nem elég azt az egy mondatot korrigálni – magadba kell nézni ahhoz, hogy valódi változást érj el. A film másik üzenete ugyanis – amit még a mottójául is szerettem volna a plakátra írni, de végül lebeszéltek róla -, hogy az új eséllyel nem jár tiszta lap. Vagy hogy egy másik hangzatos mondással éljek: az előzményeknek következményei vannak.

Ha valamit van lehetőség kijavítani, ez még nem jelenti azt, hogy az egész el is van felejtve. Van egy jelenet a film vége felé, ahol Ádám, a főhősünk szembetalálja magát önmagával, és az egyikük azt kérdezi: “Ki vagy te?” Mire a másik azt feleli: “A jobbik éned.” Ezt a patetikusnak hangzó mondatot vagy háromszor kivágtuk a filmből, aztán mégis mindig visszakerült, mert

nekem kell, hogy néha ki legyenek mondva a dolgok.

Ez a pillanat számomra azt jelenti, amit a kereszténységben “óembernek” és “új embernek”, illetve a kettő küzdelmének neveznek.

Az előzményeknek következményei vannak - Anger Zsolt és Madarász Isti a Hurok forgatásán Forrás: www.SandorFegyverneky.com/Www.Sandorfegyverneky.Com

Nocsak, de hamar sikerült ezt a pörgős akció-thrillert egy másik dimenzióba emelni…

Az akciófilmet azért visszautasítanám! Szerintem attól még nem lesz valami akciófilm, hogy hármat lőnek, kettőt ütnek, és egyet karamboloznak benne. Óvatos lennék a besorolással már csak azért is, mert a néző még ne adj Isten a Batman Superman ellen-hez vagy az X-Men-hez hasonlítja, annál is inkább, mert ha bemegy a moziba, mindháromra ugyanannyiba kerül a jegy. De ha azért sütik rá a Hurok-ra, mert már nem ciki, akkor viszont örülök, mert nekem nagyon fontos volt, hogy ne legyünk cikik.

Ami ciki volt a filmben, azt kivágtuk, így lett százhúsz percből kilencven.

Az a tapasztalatom ugyanis a magyar filmekkel, hogy a többségük kezd nagyon jó lenni, de általában marad bennük egy-két nagyon béna jelenet, ami elrontja az egészet, mert rögtön az jut eszünkbe, hogy “Ja, magyar film.” Persze ez főleg a műfaji filmekre érvényes, mert a szerzői filmesek megfoghatatlanok. Ezért kicsit irigylem is őket. Én sosem tudnék szerzői filmet készíteni, mert nem olyan a gondolkodásom, de mindig azt éreztem, hogy nagy mázlijuk, hogy nem lehet őket tetten érni, ha hibáznak. Ha egy szerzői filmben van három jelenet egymás után, amit nem értünk, akkor nem azt mondjuk: “ezt a rendező elrontotta”, hanem hogy “biztos én vagyok a hülye”.

Kicsit irigyeli a szerzői filmeseket - Madarász Isti Fotó: Szabó Gábor - Origo

Én olyan filmeket szeretnék készíteni, amiket a filmkritikustól a takarító néniig mindenki meg tud ítélni.

Ha egy thrillert akartunk készíteni, és a film unalmas, akkor elbuktunk.

Ha vígjátékot, és nem röhög a terem, akkor is. A zsánerfilmeknek egyrészt megvannak a maguk szabályai, másrészt egy ötven-nyolcvan éves referenciagyűjteményük, ami alapján pontosan lehet őket értékelni.

És hogy tanulod meg ezeket a szabályokat, ha nem jártál filmes iskolába?

Például úgy, hogy nézem a DVD-n az extrákat, meg újabban a Blu-ray lemezeken, és erre vagyonokat költök. Azokból kiderül, hogy Amerikában az autós borulás kaszkadőrszakértőjének már a nagyapja is a filmiparban dolgozott, mert ott már a kaszkadőrszakmában is generációk adják át egymásnak a tudásukat.

A mi kaszkadőr szakértőnk, Gulyás Kiss Zoltán pedig életében először csinált ilyen típusú, szaltózós karambolt. Nagyon élvezte, és persze mi is, de nem tudtuk, mi lesz belőle. Ráadásul se pénzünk, se lehetőségünk nem volt arra, hogy elpróbáljuk vagy többször megcsináljuk, egyetlen egyszer lehetett felvenni.

Hát ez az. Ilyen dolgokat sehol máshol nem lehet elsajátítani, mint gyakorlatban. A Filmművészeti Egyetemen sem tanítják, meg máshol sem Magyarországon. És Amerikában sem neked kell tudnod igazából, hanem a szakértődnek.

Jó, nem is biztos, hogy tanulni kéne, de kellene évente tíz olyan film, amiből elleshetjük a fogásokat. Ezért is jó, hogy itt készül egy csomó amerikai, vagy más külföldi film: mert a magyar filmszakma elmehet oda tanulni. Nagy szívfájdalmam, hogy a kellékesek, világosítók, vagy a kameracsapat el is megy, csak én nem tudok, mert a rendezőket nem látják szívesen.

Azért volt olyan mázlid, hogy eljutottál Ridley Scotthoz a Mentőexpedíció, vagy Ron Howard mellé az Inferno forgatására.

Sőt egy-egy napra már több film forgatására is kijutottam, de számomra az volna a jó, ha legalább két hétig tudnék dolgozni egy ilyen filmben. Csakhogy ebben vékony jégen járok:

senki nem akar egy másik rendezőt a forgatásán látni.

Érdekes módon nem is a nagy rendezőket zavartam, ők voltak a legkedvesebbek, legkészségesebbek velem, hanem a produkció zavart el.

Lelkesen mutogatta a felvételeket - Andy Vajna, Ridley Scott és Madarász Isti a Filmalap által szervezett mesterkurzuson Fotó: Valuska Gábor

Amikor második napja mentem ki a Mentőexpedíció forgatására, azzal fogadtak, hogy a Twentieth Century Fox stúdió executive producere nem érti, mit keresek ott, mert egy százmillió dolláros gépezetbe nem kell egy lelkes magyar csávó. Pedig én annyira elmennék még magyar forgatásokra is!

Vannak rendezők, akik beállnak valaki mögé asszisztensnek. Mátyássy Áron Fliegauf Bence mellé, Dyga Zsombor meg melléd. Nem derogál nekik, hogy rendezőként másnak asszisztáljanak.

Most tényleg alakul valami. Zsombor azóta elkezdte forgatni az Aranyélet-et, és oda sokszor kimehettem én is. De ez nemcsak tőle függött, hanem attól is, hogy az HBO jó fej volt, és megengedte. Egyébként megértem azt is, ha egy rendező nem örül annak, hogy egy másik rendező ott lófrál a forgatásán, és figyeli. Minden rendező bizonytalan néha, én is gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy “ez most jó lesz? Jól csináljuk?” És akkor valaki még figyel is közben.

Más magyar rendezők forgatásaira is szívesen elmenne - Száraz Dénes, Madarász Isti és Dyga Zsombor a Hurok forgatásán Forrás: www.SandorFegyverneky.com/Www.Sandorfegyverneky.Com

Én érzek valami rokonságot a Hurok és a Kontroll között. Nem is azért, mert a Kontroll producere áll mögötte, vagy a metrós jelenetek miatt, hanem mert a főhőse ugyanúgy egy fiatal srác, aki be van zárva egy helyzetbe, és próbál belőle kiutat találni. Azért, mert nemcsak szórakoztató film, hanem annál mélyebb tartalmat is hordoz. Keveri a műfaji elemeket, és a képi világa is hasonlóan sötét és karcos.

Pedig Hutlassa Tamás a sokadik producer volt, akit megkerestem a filmtervvel, és semmit nem tudtam róla, tényleg az utcáról sétáltam be hozzá. Amikor kiderült, hogy ő volt a Kontroll producere, az csak is annyit jelentett nekem, hogy tök jó, legalább már csinált filmet.

Amikor elkezdtünk forgatni, még más volt a film eleje és vége. Hogy végül a metróban játszódjon, és az történjen, ami, csak a forgatás tizennegyedik napján derült ki, akkor írtam át egyik éjszaka. Egyik reggel úgy érkeztem a helyszínre, hogy volt ez az új ötletem, és csak akkor ébredtünk rá, milyen viccesen fog hatni ez a Kontroll után.

De amúgy is mániám, hogy szeretek más filmekből idézgetni.

A Hurokban rengeteg titkos idézet van.

A végén például az, hogy ha már a Kontroll-ra hajazunk, akkor legyen ott a Gyalogkakukk is. Az utolsó jelenetben egy pillanatra látni őt: ugyanazt a Mátyássy Bencét a két festékszórójával, a rózsaszín pólójában, fülhallgatóval. Senki nem veszi észre, de ott van.

Mátyássy Bence mint Gyalogkakukk (a kép bal szélén, rózsaszín pólóban) a Hurok utolsó jelenetében Forrás: Fórum Hungary

Ugyan a Hurok az első játékfilmed, de elég komoly múltad van a forgatásban: készítettél két tévéfilmet (A legyőzhetetlenek, A fekete múmia átka), rendeztél két sorozatot (Hacktion, Barátok közt), és persze voltak rövidfilmjeid is. Ezek után nagyon más volt egy egész estés játékfilmet forgatni?

Nagyon. Bár sokat segítettek a sorozatok, még többet a két tévéfilm készítésében, de ez akkor is “ég és föld”. Tízszer nagyobb a tétje. A szappanoperánál az a legfontosabb szempont, hogy meglegyen. Nem árt, ha jó is, de elsősorban legyen meg. Jó iskola, mert

megtanít arra, hogy ha törik, ha szakad, a felvételeket be kell fejezni.

Legendák szólnak Tarr Béláról, de még Hajdu Szabolcsról is, hogy elmentek egy 32 napos forgatásra, és 52 nap lett belőle. Mi huszonnyolc napra vállalkoztunk, és a huszonkilencedik napot is csak tíz napig tartó könyörgéssel tudtuk kialkudni. A harmincadikért meg odaadtam az egyik vesémet.

Egy tévéfilmnek nincs ekkora tétje - Madarász Isti Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nekem nagyon megtanították, hogy inkább írjam át a forgatókönyvet vagy a snittlistát, de meg kell lennünk a tervezett időre. Más dolog, hogy most már tudom: több napra van szükségem ahhoz, hogy elég jót tudjak letenni az asztalra. Aztán a tévéfilmek megtanítottak arra, hogyan kell a színészekkel bánni. Amikor A fekete múmia díszletében először jelent meg a Szervét Tibor vagy a Haumann Péter, az volt az első gondolatom, hogy “Én most hogyan instruáljam őket?” De a tévéfilmeknek nincs ekkora tétje. Ha jól sikerül, oké, de ha nem sikerül jól, azért sem vették még senki fejét. A nézettsége nem csak ettől függ, hanem attól, mikor sugározzák, milyen tévés környezetben.

A mozifilmnél viszont azt éreztem, hogy az életemmel játszom. Nemcsak a karrieremmel, hanem az életemmel. És nagyon nyomasztott, mennyi pénzből készül. Órákig tudnék panaszkodni arról, hogy milyen kevés ez az összeg egy jó filmhez, de közben

ha belegondolok, hogy mennyi pénzről van szó, beleborzongok.

És elsőfilmesként még mindig meglepődöm azon, miért adták nekem oda.

De legalább látszik a vásznon.

Ez nagyon fontos, és ez a produceren, a díszlettervezőn, meg főleg Nagy András operatőrön múlt, aki genetikailag képtelen rossz snittet felvenni. De amikor odamentem hozzá, hogy “lassan fel kéne vennünk, mindegy milyen lesz, csak haladjunk”, ő mindig visszakérdezett, hogy “Ha már a feléig ilyen jól haladtunk, miért akarod most elrontani?” Persze nem vagyok hülye, láttam, milyen jól fog kinézni, és nekem ez nagyon fontos is volt.

Képtelen rossz snittet felvenni - Madarász Isti és Nagy András operatőr a Hurok forgatásán Forrás: Fegyverneky Sándor (Fórum Hungary)

Számomra hatalmas különbség van a film és a MOZI között, ezért hiszek benne, hogy az emberek mindig fognak moziba járni.

A Gravitációval kapcsolatban nem volt kérdés, hogy moziban kell látni, nem?

Nagyon szeretem Christopher Nolan filmjeit, és amikor a Csillagok között-et láttam IMAX teremben, úgy indult a vetítés, hogy Christopher Nolan bejött, leült egy székre, és megköszönte, hogy itt nézzük meg a filmet, mert ide lett kitalálva. Hatalmas élmény volt.

Feltűnő volt a Hurokban, hogy nem akart a mai Magyarországon játszódni, a helyszínek nem voltak tipikus pesti helyszínek, a kórház felirata Hospital volt. Viszont nem értettem, hogy minden más feliratot miért lehetett akkor magyarul olvasni? Autómosó, kijárat, tolni-húzni, stb. Miért nem voltál ebben következetes?

A Hospital egy túlkapás, elég lett volna egy H betű. Hülyén hangzik, de nem volt mindenre energia. Például most már nagyon idegesít az autómosóban, hogy ki vannak írva a különböző mosások, de nem fért bele, hogy ezeket is leszedessük. És ha rajtam múlt volna, nem magyar rendszámok lettek volna az autókon, de ehhez minden autón rendszámot kellett volna cserélni. Nem halok bele, de tudom, hogy a következő filmemnél már jobban oda fogok figyelni ezekre a részletekre.

Azokat a rendszámokat jó sokáig mutattátok, volt is bennük valami furcsa.

Talán az, hogy kódok voltak. Mindegyiknek van jelentése. Az egyiken például azt olvashattad: BTF-123, ami azt jelenti: Back to the Future, 1-2-3 rész. Dezső autóján az LPR-118-as felirat volt, ami a Looper című filmre utal, ami 118 perces, és én nagyon szerettem.

Dezső autója a Hurok című filmben Forrás: Fórum Hungary

Van még valami, amiben igyekeztél nem hasonlítani a magyar filmekhez: igazi hősöd van, nem egy ráncos homlokú lúzer, aki csak passzívan sodródik. Egy amerikai hőshöz méltóan még egy utolsó melót akar megcsinálni, hogy aztán kiszálljon.

Én ezt a filmet tíz éve találtam ki először, és akkor mindig amerikai színészekben gondolkodtam – főleg azért, mert nem találtam a magyar megfelelőiket. A főszerepet egy Jake Gyllenhaal-típusú fiúra írtam. Aztán pár évvel ezelőtt kijött egy sörreklám, amiben Dénes szerepelt, és azt mondtam a feleségemnek: “Nézd, pont egy ilyen srác kellene a Hurok-ba.” Aztán bekerült a szappanoperába, ami áldás és átok is volt számára, mert népszerűvé vált tőle, de a színházi közegben parkolópályára tette.

Milyen igazságtalanság, hogy te elmehetsz szappanoperát rendezni, és nem befolyásolja a karriered, ő meg nem.

Azért én is megkapom a magamét.

Folyton hallgattam, hogy “Mit fog szólni ehhez a szakma?”

Csak én nem veszem fel.

Mert nem az arcodat viszed a vásárra.

Pontosan. Nem is volt egyszerű meggyőznöm senkit, hogy Dénes jó lesz a Hurok főszerepére. Volt ellenkezés, és főleg félelem.

Pont ilyen srác kell - Száraz Dénes és Madarász Isti a Hurok forgatásán Forrás: www.SandorFegyverneky.com/Www.Sandorfegyverneky.Com

A Filmalap részéről?

Általánosan mondom. A forgatókönyv-fejlesztésen kívül – ami egy nagyon termékeny együttműködés volt – nem sokat hívtak raportra. Bár én az elején elmondtam nekik, hogy szeretném, ha a főszereplőim ismert színészek lennének, ami talán azt sugallta nekik, hogy ugyanazon az oldalon állunk ebben a kérdésben. Amikor megtudtam, hogy miután Dénes karakterét kiírták a Jóban Rosszban sorozatból, a nézők visszakövetelték, akkor plusz két pontot kapott tőlem.

Egyébként meg nem a kinézete ragadott meg, hanem amit sugároz magából: hogy egy hétköznapi hős.

Jól néz ki, jó a fizikuma, de nem szépfiú.

Ugyan azt eleinte nem tudtam eldönteni, hogy milyen színész, de gondoltam, ez majd a castingon kiderül. Aztán mégsem ott, hanem egy talkshow-ban láttam meg benne, hogy színészileg is menni fog, pedig csak önmagáról mesélt. A próbafelvételen inkább arról bizonyosodtunk meg, hogy Dorinával jó párost alkotnak.

Dorina is inkább olyan hősnő, amilyeneket az amerikai filmekben látni.

Fantasztikus színésznő, és egy igazi természetes szépség, ezért is raktuk körbe a száját sebekkel. Remélem, nem hangzik hímsovinisztán, de jól álltak neki a karcolások, mert ez felébreszti a nézőkben az együttérzést, az oltalmazó ösztönt. Ugyanez volt, amikor A legyőzhetetlenek-ben Sztarenki Dóra küszködik a folyóban. Neki is azt mondtam: “Tök jó, ahogy a vízben szenvedsz, mert legszívesebben utánad ugranék.” A megfelelő érzelmeket tudják felkelteni a nézőkben.

Jól álltak neki a karcolások - Száraz Dénes és Martinovics Dorina a Hurok című filmben Forrás: www.SandorFegyverneky.com/Www.Sandorfegyverneky.Com

Nem érezted szívásnak, hogy Anger Zsolt viszont időközben rutinos lett abban a szerepkörben, amiben a Hurokban is láthatjuk?

Ez életem tragédiája. Az bánt a legjobban, hogy sokan azt mondják: ugyanazt a figurát hozza, mint az Aranyélet-ben. Csakhogy mi egy fél évvel korábban forgattunk!

Anger előtte nem játszott negatív hősöket, és azt gondoltuk, ezzel az alakítással akkorát gurítunk, mint egy ház.

Ráadásul ő olyan színész, aki ha tízszer veszünk fel egy jelenetet, tíz különböző variációt tud mutatni, és mindegyik a karakterből fakad. Nagyon szeretek vele dolgozni, csak egy baj van: mindenki más is szeret vele dolgozni, úgyhogy nagyon ki kell találni, mit csináljon, amit a többieknél nem.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy őt tartod a magyar Robert De Nirónak. De azóta láttad Tom Hankset is közelről, mert te moderáltad azt a workshopot, amit magyar színészeknek tartott. Van olyan jó színész Anger, mint Tom Hanks?

Tom Hanks azzal kezdte a workshopot, hogy nem ő Amerika legjobb színésze, ő csak a legnagyobb mázlista, amiért sztár lett. De a legnagyobb színészek szerinte azok a karakterszereplők, akik mellékszerepben tűnnek fel a filmjeiben. Ő ezt tudja, és alázattal tudomásul veszi.

Nem a legjobb, csak szerencsés - Tom Hanks és Madarász Isti a Filmalap által szervezett workshopon Fotó: Valuska Gábor

Azt bírom Tom Hanksben, Ron Howardban és Ridley Scottban, akiket volt alkalmam közelről látni, hogy pontosan tudják, kicsodák, és ezen már nem izgatják magukat. Ridley Scott pontosan tudja, hogy ő nézőcsalogató hollywoodi blockbustereket akar rendezni, és nem érdekli, ha a szemére vetik, hogy látványközpontú és felszínes. Halálosan felszabadultan és lelkesen csinálja, amiben jó.

Amikor meglátogattam a Mentőexpedíció forgatásán, még neki volt érdekes, hogy megmutathat nekem dolgokat. “Gyere Isti, beszéljünk a színészekkel!” – mondta. És ott ült Jessica Chastain és Kate Mara. Aztán azt mondja az asszisztensének: “Mutassuk meg Istinek, mit vettünk fel két nappal ezelőtt!” És úgy néz rám, mint aki várja, hogy ugye én is nagyon izgatott vagyok?

A színészek is ugyanígy.

Amikor ezek a sztárok kimásztak az űrhajóból szkafanderben, hogy megnézzék a monitoron a felvételt, úgy vihogtak, mint a nyolcévesek.

Pontosan ugyanúgy odavoltak attól, hogy egy űrhajóban lebeghetnek szkafanderben, mint te lennél. Mindig csodálkoznak rajta, hogy én milyen lelkes vagyok, pedig tessék megnézni Ridley Scottot!

Vágysz arra, hogy egy nap majd amerikai sztárokkal forgasd a filmjeidet?

Persze! De nem arra vágyom, hogy Martinovics Dorina helyett Jessica Chastainnel dolgozhassak, hanem hogy ekkora játszótéren játszhassak. Pedig tulajdonképpen most is megvolt mindenünk, amit akartunk. De valójában nem háromszor ekkorára vágyom, hanem harmincszor ekkorára. És szerintem pár lépés alatt el is fogom érni.

Sokkal nagyobb játszóteret szeretne - Madarász Isti Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hogy maradt meg benned ez a gyermeki lelkesedés? Annak köszönhető, hogy nem jártál a főiskolára? Vagy miért van mindenki másban sokkal több keserűség, csalódás, kiábrándultság?

Nem tudom, de szerintem a főiskoláról is jött már ki egy-két ember úgy, hogy még őrzi a csillogást a szemében. Én úgy vagyok vele, hogy sosem az érdekelt, hogy filmrendező lehessek, csak filmeket akartam csinálni. A mai napig annyira imádok filmet csinálni, hogy még a Barátok közt-öt sem hagyom ott, ami talán túlzás, de például egy olyan heti tévésorozatot csinálni, mint amilyeneket az HBO gyárt, egy álommunka volna számomra.

Látom én, hogy fel kellene építeni egy karriert, de sosem akartam elismert, nagy művész lenni.

Üssetek meg, ha egyszer valahol majd sálban jelenek meg!

A forgatáson sem játszom el, hogy én vagyok a rendező. Vagy úgyis tudja mindenki, vagy megette a fene. Ha az operatőröm már nyolc filmet forgatott előtte, ezért a stábban nagyobb tisztelet övezi a forgatás elején, egyáltalán nem zavar. Én is tisztelem. Engem csak az izgat, hogy csináljunk jó filmeket.