Szerinted a növényeknek van erotikus kisugárzása?
Abszolút, de persze attól függ, milyen növényekről van szó. Vannak például fallikus növények, mondjuk a kaktuszok. De azért ne gondold, hogy A nyalintás nesze készítéséig ez felmerült bennem, addig alapvetően nem gondoltam rá.
Pedig a filmben nagyon erotikusak, és a főhősnőnek van is velük egy érzéki kapcsolata. Az Instagram-fotóidból kiderül, hogy a növényábrázolásokhoz különös vonzódásod van, a tapétádon, de még a strandtörülköződön is burjánzó levelek hajladoznak.
Igen, nagyon szeretem a dzsungeles témákat. Amikor egyedül éltem, úgy voltam vele, most nem kell igazodnom senkihez abban, hogy mivel dekorálom ki a lakást...
Most meg…
Már irtanom kell a növényes témákat…
Akkor van némi önéletrajzi ihletése az animációdnak.
Inkább fordítva. Amikor elkezdtem dolgozni a film fejlesztésén, még együtt éltem valakivel, akivel aztán különköltöztünk, és az életem teljesen véletlenszerűen elkezdett igazodni a filmem karakteréhez. Észrevettem például, hogy a szomszéd macskája átmászik az én ablakpárkányomra, és onnan figyel, ami azóta is így van. Az erkélyre kitett növényeimet is be kellett vinnem a lakásba, mert felújították a ház falát, és azon röhögtem, hogy tisztára olyan lettem, mint a nő a filmemben, pedig amikor hozzákezdtem a történethez, még egyáltalán nem volt ez jellemző.
Abban azért most is különbözőek vagytok, hogy ő egy testes alak, te pedig vékony, sudár alkat vagy. De ő is meglepően érzéki annak ellenére, hogy csak egy rajz.
Szerintem rajzban nagyon erotikus alakok tudnak születni. És bár a novellában is inkább egy vékony nő szerepelt, én úgy éreztem, a szexualitás hangsúlyozásához jobban illik, ha egy formásabb főszereplőt választok. De arra is törekedtem, hogy a csupasz teste minél nagyobb felületet töltsön be a képen.
Hogy lehet egy rajzból előcsalni a szexualitást? Elég, ha végig egy szál fehérneműben van, és sugárzik belőle, hogy jól érzi magát a bőrében?
Szuper, ha így láttad, mert ugyan bezárkózva él, de ez az ő esetében egy vállalt magány, és a növényei miatt nem is éli meg magánynak. Nagyon fontos volt nekem, hogy ne egy szomorú, befelé forduló asszonyt mutassak, hanem valakit, aki annyira kényelmesen érzi magát a saját bőrében, hogy ezt még a szomszédok is megirigylik tőle.
Milyen film született meg a fejedben először, amikor Bodor Ádám Megbocsátás című novelláját olvastad?
Mivel az egy külvárosi helyszínen játszódik, nekem is egy sokkal realistább kép élt a fejemben, és a főszereplő sem ez a teltkarcsú hölgy volt. Összességében minden közelebb állt akkor a szöveghez. Aztán ahogy dolgozni kezdtem az adaptáción, folyamatosan elvettem belőle, és hozzátettem más elemeket, de nem azért, mert elégedetlen voltam az eredetivel, hanem mert átalakult a fejemben.
Máskor is adaptáltál már irodalmi művet vagy szívesebben dolgozod ki a saját ötleteidet?
Régebben mindig saját ötletből dolgoztam, és most is van több ilyen filmtervem. Iskolai feladat volt, hogy próbáljuk ki magunkat adaptációban, hogy lássuk, milyen, ha másvalakitől merítünk inspirációt. Amikor kezembe vettem Bodor Ádám kötetét, és eljutottam a Megbocsátás című novellához, rögtön tudtam, hogy ezt fogom választani. Bár ez csak egy egyhetes kurzus része volt, végül annyira megtetszett a novella, hogy úgy döntöttem, a diplomára is ebből készítek filmet.
Nekem ez a novella egyáltalán nem tűnt olyan szexuálisan túlfűtöttnek, mint a filmed.
Azért van benne pár erotikus utalás, de bennem leginkább az a jelenet ébresztette fel ezt a gondolatot, amikor a nő virágot öntöz a nappalijában, miközben az idegen férfi figyeli, és nem fordul hátra, nem néz rá. Ez kicsit perverz szerintem. Erről jutott eszembe, hogy a macska is folyton figyelje őt, és az is feltételezzen némi erotikát. Természetesen nagy dilemma volt számomra, hogyan ábrázoljam ezt a szexuális bizsergést, ezért ezeket a mozzanatokat hagytam a munkafolyamat végére.
De úgy tudom, a szakdolgozatodban is azzal foglalkoztál, hogyan lehet animációban az erotikát ábrázolni.
Igen, mert a tanulmánynak kapcsolódnia kellett a mestermunkához. Igazából az eddigi animációs fimek között nem is találtam olyat, amit etalonnak tartottam volna, inkább azt vizsgáltam, mennyire érdemes konkrét részleteket megmutatni, vagy jobb-e szimbólumokat használni. Van például egy animáció, a Feather Tale, amiben egy nő átváltozik egy vergődő madárrá, és felkínálja a férfinak a lehetőséget, hogy az megtépje. Ez egy elemelt erőszakjelenet. Egy másik filmben egy pár úgy szeretkezik, hogy közben egymás bőrét nyúzza le. Szerencsére a MOME mesterképzésén olyan a légkör, hogy nem kell finomkodnunk.
Valami megmozdult ott az utóbbi években, mert az iskola szinte ontja magából azokat az animációs filmeket, amelyek aztán nemzetközi fesztiválokig jutnak.
Szuper hely a MOME, és nekem hatalmas ajándék, hogy felvettek ide. Egyetlenegy esélyt adtam rá, és az, hogy sikerült, megváltoztatta az életemet. Itt nem a hagyományos tanár-diák viszonyrendszerben gondolkodnak, hanem közösségben. Elképesztően figyelnek ránk, és arra, hogy nemzetközi lehetőségeket is kipróbálhassunk. Én is nemrég vettem részt egy olyan animációs workshopsorozaton, ami négy egyetem animációs szakának volt a közös kurzusa: Dániában, Ludwigsburgban, Párizsban és itthon tanultunk. Épp az utolsó állomáson voltam, amikor megtudtam, hogy beválogatták a filmemet Cannes-ba.
És ezzel egy csapásra megfordult veled a világ…
Ez egy nagyon furcsa, új élmény nekem. Úgy gondoltam, az évfolyamunk diplomamunkái mind erős színvonalat hoztak, és nem láttam az enyémet jobbnak az osztálytársaim munkáinál. Csak valamiért pont ezt válogatta be a a Cinéfondation igazgatónője, ami olyan lökést adott a filmnek már most, hogy nehéz a nyomába érni. Egy csomó megkeresés érkezik hozzám más fesztiváloktól, hogy nevezzek. De mindennap várom azt is, hogy az osztálytársaim filmjeinek hol lesz a nemzetközi premierje, mert olyan jók.
Ennyire összetartóak vagytok?
Én úgy érzem, mindenki drukkol a másiknak, és nagyon szeretünk összedolgozni is. Ha épp nem a saját filmünkkel vagyunk elfoglalva, egymás filmjeiben dolgozunk. A nyalintás neszé-ben is sok MOME-s társam segített, és rengeteg segítséget kaptam a tanároktól is. Mivel a Cinefondation válogatásába még sosem került be MOME-s film, maximum a Filmművészeti Egyetem munkái, remélem, hogy tőlünk most mindenki egyformán büszke rá. Én is iszonyúan örülök, hogy Tóth Luca filmje bejutott a Kritikusok hete programba, és így együtt képviseljük a magyar szakmát és magyar animációt.
Az is látszik, hogy mindannyian nagyon odafigyeltek a hangra, ami ugyanolyan kreatívan és igényesen van kitalálva és kivitelezve, mint a képek. Van erre egy külön csapat az egyetemen?
Tartottak nekünk külön kurzusokat sound designból, de mi magunk nem sajátítunk el hangmérnöki képességeket. Az én filmemnek – Tóth Luca és Bucsi Réka filmjei mellett – Lukács Péter Benjámin volt a hangmérnöke, de a zene is fontos része, amit a 12z – Szabó Bálint és Krisfóf Marci – készített. Az animációs hangra végképp érvényes, hogy semmi más nincs, mint amit mi megteremtünk, tehát semmi sem véletlenszerű. És ha mindent mi kreálunk, még jobban el merünk rugaszkodni a valóságtól. Nagyon szerencsés, ha a hangmérnök – ugyanúgy, mint a vágó – a kezdetektől jelen van a film készítésében.
A fagyinyalintás neszét hogy oldottátok meg? Szerintem annak valójában nincs is hangja!
Dehogynem tud lenni! De amikor a film zörejezése zajlott, én épp külföldön voltam, Lukács Péter Benjámin pedig Kopasz Milán filmjén dolgozott, és azt gondolták, akkor Milán egyben segít lezörejezni az én filmemet is. Tehát Milán nyalogatott valamit, de nem tudom, mit.
Évekig dolgoztál magyar filmekben rendezőasszisztensként, mint például A nyomozóban, a Liza, a rókatündérben, vagy a Valami Amerika 2-ben. Ezt most abbahagyod, vagy pénzt keresni még jó lesz?
Kénytelen leszek még csinálni, szerintem. Az egyetem alatt végig az volt, hogy ha hívtak, nem tudtam nemet mondani, és persze a pénz is jól jött, ezért a vizsgák után azonnal elmentem forgatni, és onnan estem be a suliba. Ha tanév közben is dolgoztam, az nagyon rosszat tett a koncentrációmnak, azonnal meglátszott a teljesítményen. Az utóbbi időben viszont elkezdtem animációs gyártásvezetéssel is foglalkozni, és ez most jobban érdekel, mint a játékfilmes rendezőasszisztenskedés. Szívesebben segítenék az iskolatársaimnak, hogy megvalósíthassák a terveiket.
Hosszú évekig fantasztikus animációs filmek születtek Magyarországon, aztán jött egy komoly mélypont, amikor szinte tetszhalott állapotba került a szakma. Mit gondolsz, ez a felívelés most egy hosszabb folyamat lesz? És lesznek újra eredeti gyerekfilmjeink is?
Remélem, hogy ez egy tendencia, és előbb-utóbb nem lesz ritkaság, hogy egész estés mozifilmek is létrejöhetnek. De már az is öröm, hogy egy-egy rövidfilm, mint a Symphony no. 42 (Bucsi Réka filmje) és A kíváncsiság kora (Tóth Luca filmje) bekerülhetett a vetítőtermekbe kísérőfilmként. Azt látom, hogy a pályázati lehetőségek szaporodnak, és azok a filmek is eséllyel indulnak, amik feszegetik a határokat. Egyértelműen van arra lehetőségünk, hogy filmeket készítsünk, gyerekeknek szánt filmek és sorozatok finanszírozására pedig még könnyebb forrást találni.
Ki fogod tenni az internetre majd A nyalintás neszét?
Addig semmiképp, amíg emiatt kizárhatnak bizonyos fesztiválokról, de utána igen. Persze, hogy az a célom, hogy minél többen megnézzék, és ne valami rejtett kincsként lapuljon a szekrényben.