Mozibemutató: szeptember 22.
Az előző évtized filmjei közül mindig a Kontroll-t és A nyomozó-t hoztuk fel követendő példaként, hogy de jó lenne, ha készülnének még ilyen, a szerzőiséget és a műfaji jelleget a lehető legélvezetesebb módon vegyítő magyar alkotások. Rettentően hosszúra nyúlt, nyolcévnyi várakozás ér véget idén ősszel. Végre új filmmel jelentkezik A nyomozó rendezője, Gigor Attila, aki egy modern westernbe illő, elhagyatott, szétesés szélén álló benzinkúthoz terelt össze pár szexmunkást, alvilági alakot és még pár szakadt fickót, aztán hagyta, hadd szabaduljon el az emberi dráma.
A nyomozó fanyar humora a Kút-ból sem fog hiányozni az előzetes alapján, viszont az utóbbihoz sokkal több durvaság fog párosulni. Nem lennék meglepve, ha a benzinkútnál rostokoló emberek jelentős része egy gödörben végezné az épület mellett. A Fargó-t vagy a Nem vénnek való vidék-et jegyző Coen testvérek neve már többször is előkerült a film kapcsán, és Gigorból kinézzük, hogy tényleg megállja a helyét ez a számára rendkívül hízelgő összehasonlítás.
Mozibemutató: szeptember 29.
Rövidülnek a nappalok, egyre többször fogad majd minket nyálkás, hideg reggel. Az őszi mélabúra a váratlan helyről, szokatlan hosszúságban érkezik az ellenszer, a Toni Erdmann című vígjátékkal ugyanis a humorban amúgy jellemzően nem erős németek alkottak egy kisebbfajta csodát, amit annak ellenére is élvezet nézni, hogy több mint két és fél óra a játékideje.
A film egy különc, környezetét csínytevésekkel őrületbe kergető apa és karót nyelt, karrierista lányának nehézkes együttélését meséli el, amely néha hangos hahotázásra késztet, de egyúttal elszemélytelenedett világunk pontos kritikájaként is felfogható. A Toni Erdmann volt az egyetlen 2016-os alkotás, amely bekerült a 21. század eddig letelt részének száz legjobb filmje közé a BBC toplistáján.
Mozibemutató: november 3.
A Marvel képregényfilmjei kinézetre rendkívüli módon hasonlítanak egymásra, ettől az eredettörténettől viszont joggal várhatjuk, hogy új színekkel gazdagítja Vasembernek és társainak a világát. Doktor Strange színre lépésével a mágia is beszivárog a Marvel filmes univerzumába, ezzel párhuzamosan a látványvilágnak is változnia kell.
Túlzás lenne teljesen elszállt, pszichedelikus tripet várni egy stúdiófilmtől, de Benedict Cumberbatch sebészből varázslóvá váló, közben a testéből is kilépő karakteréhez hasonlóan mi is el szeretnénk ámulni néhányszor, a filmet inspiráló Eredet és a Mátrix emlegetésén túl rá szeretnénk lelni olyan emlékezetes pillanatokra, amilyeneket a Doktor Strange előtt még nem láttunk soha.
Mozibemutató: november 10.
Aki kicsit is lelkesedik a sci-fiért, azt hasonló csodavárás járhatja át az Érkezés közelgő premierére gondolva, mint a Marson ragadt Matt Damont, aki a társai visszatérésébe helyezte minden bizodalmát. Ha nem ez lesz az év sci-fije, akkor semmi – jelentettük ki az előzetest látva, de a műfaji várakozásainkról már beszéltünk eleget, most adunk egy másik okot, ami miatt nem lehet más, csak remekmű az Érkezés. Úgy hívják, hogy Denis Villeneuve.
Manapság nem szokás rendezőkért rajongani, a legtöbben a nevüket sem jegyzik meg, pedig a folyamatosan fejlődő, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb szabású filmeket készítő Villeneuve neve már önmagában elég indok kellene hogy legyen a mozijegy megvásárlására. A felperzselt föld miatt figyeltünk fel rá, a rémálomszerű Enemy után még napokig vakartuk a fejünket, a Fogságban, de a Sicario – A bérgyilkos aztán tényleg olyan erővel ragadott torkon minket, ahogy azt csak a feszültségkeltés legnagyobb filmes mesterei tudták eddig megtenni velünk. Kíváncsian várjuk, meddig lehet ezt még tovább fokozni.
Mozibemutató: november 17.
Az idei ősz Amy Adamsről fog szólni. Az Érkezés után egy héttel boldogtalan feleségként merül el a parodisztikusan ábrázolt Los Angeles-i művészvilágban, az exférje által küldött kéziratban, illetve a saját, sötét titkot rejtő múltjában. A kritikák alapján az Egy egyedülálló férfi-t jegyző, divattervezésből rendezésre váltó Tom Ford nagyot lépett előre.
Egyszerre idézi meg David Lynchet, Alfred Hitchcockot és Douglas Sirk melodrámáit, metathrillerében a jelen és a múlt mellett az olvasott kézirat is megelevenedik. A legtöbben A lány a vonaton-tól várják az idei ősz legfordulatosabb krimijét, mi viszont a Jake Gyllenhaalt és Michael Shannont is szerepeltető Éjszakai ragadozók-ra tesszük a voksunkat.
Mozibemutató: november 17.
Harry Potter története véget ért a mozikban, J. K. Rowling fantáziavilágát azonban nem hagyja veszni Hollywood, és egy kontinenssel arrébb, visszautazva az időben fognak bele egy újabb kaland elmesélésébe. Mi ebben nem egy újabb bőr lehúzását, hanem egy ragyogó, új lehetőséget látunk.
Szuper ötletnek tűnik a húszas évek macskaköves, charlestont táncoló mugli-New York-ját és a vele párhuzamosan létező varázslóvilágot összeütköztetni. Alig várjuk már, hogy lássuk a bőröndből kiszabaduló mágikus lényeket, akik a szesztilalomnál és Al Caponénél is nagyobb kalamajkát okoznak majd Amerikában.
Mozibemutató: december 1.
Az Oldboy rendezőjének, Park Chan-Wooknak a legújabb filmje még a legperverzebb fantáziájú nézőknek is tud majd meglepetéssel szolgálni. Egy japán úrinő és egy tolvajból szobalánnyá átvedlett csábító tiltott kapcsolatát dokumentálja ez az erotikus melodráma, amelynek a szálait – eleinte legalábbis – egy szélhámos mozgatja a háttérből, aki a gazdag hölgy vagyonára pályázik.
Fétistárgyak, bizarr szexuális segédeszközök és leskelődő szempárok szegélyezik ezt a csavarokkal teli, fülledt dél-koreai filmet, amely biztos menekülési útvonalat biztosít azoknak, akiket nem hoznak lázba az amerikai produkciók, de igényli az ámulatba ejtő látványt, ha már egyszer moziba megy.
Mozibemutató: december 15.
A Star Wars-univerzumban játszódó könyvekben, videojátékokban, rajongók a saját képzeletükben már több évtizede el mertek szakadni a Skywalker család történetétől, a mozikban viszont a Zsivány Egyes-re hárul ez az izgalmas úttörő szerep.
Bízunk benne, hogy a pótforgatással és az új rendező behozásával nem herélték ki a filmet, és valóban egy komor hangulatú háborús filmet kapunk, reménytelen helyzetekkel, öngyilkos gyalogos rohammal a birodalmi lépegető ellen, amely hosszú időre meggyőz minket, hogy a Star Wars-univerzum sokkal több annál, mint hogy az éppen aktuális Skywalker az Erő jó vagy sötét oldalát választja.
Mozibemutató: december 29.
Az év hátralévő részének legsúlyosabb látványfilmjét várjuk Michael Fassbender kalandozásától a spanyol inkvizíció korszakában. A videojáték-sorozat rajongói most biztosan vadul bólogatnak, a többiek a hihetetlenül stílusos előzetest tanulmányozzák megerősítés gyanánt.
Egy macska könnyedségével és egy szertornász eleganciájával ugrándoznak csuklyás bérgyilkosok a középkori, napégette sikátorokban, a kékes színű jelenben pedig Marion Cotillard fekteti le az Assassin’s Creed világának néhány alapszabályát. Justin Kurzel rendező előzőleg a Macbeth-et dolgozta fel, ő nem az a típus, aki megelégszik annyival, hogy lélegzetelállító kaszkadőrmutatványokat visz filmre.
Mozibemutató: december 29.
Bármilyen varázslatosak is Emma Stone és Ryan Gosling táncos-éneklős filmjének az eddigi előzetesei, már sokszor megtapasztaltuk, mennyire csalóka tud lenni egy-egy trailer. Ezért most inkább átadjuk a szót Tom Hanksnek, aki a Telluride fesztiválon látta a Whiplash rendezőjének legújabb munkáját, és akit annyira elbűvölt a musical, hogy a saját filmjének reklámozása helyett inkább a Kaliforniai álmo-t dicsérte a sajtótájékoztatón.
A kétszeres Oscar-díjas színész hosszú fejtegetésbe kezdett arról, hogy ennek a filmnek már a létezése is nagy fegyvertény, hiszen egyetlen trendbe sem illeszkedik bele. Nem folytatás, nem remake, ráadásul nem elég, hogy az ósdi hollywoodi musicalek világát hozza vissza, még a dalok is ismeretlenek benne. Ennek köszönhetően viszont teljesen új, meglepő élménnyel ajándékozza meg a nézőt, és Hanks szerint legfőképpen ezért járunk moziba. Majd így zárta a mondandóját: „Ha a közönség nem megy el, és nem fogadja szeretettel ezt a csodálatos filmet, azt hiszem, az mindannyiunk végét jelentené.”