Ötven éve nem volt ilyen ütős háborús filmünk

A Szürke senkik kétszeresen is hiánypótló munka. Egyrészt nagyon ritkán készülnek itthon frontvonalon játszódó háborús filmek, az első világháború idejére helyezett műfaji alkotásokat pedig már tényleg nagyítóval kell keresni. Különösen nagy öröm tehát, hogy egy elejétől a végéig feszült, néhol a zsigereinkig hatoló film született, ami ugyan egyszer sem lép ki a köddel borított, fagyos erdőből, de így is megidézi a Monarchia világát. A színészek kiválóak, a finálé akciójelenete ajánlólevélnek is elmenne Hollywoodba. Mindössze hatvanöt perces, de így is moziélményben lehet majd része, amikor december 16-án megnézi a Duna TV-n. 

A Szürke senkik egy vakmerő gesztussal indít, rögtön az egyik első snittjében megidézi a Jöjj és Lásd! című orosz remekművet, minden idők egyik legjobb háborús filmjét. Ahogy harminc évvel ezelőtt a földi poklot megélő fehérorosz parasztgyerek, úgy a mozdulatlanságba dermedt, tágra nyílt szemű fiatal magyar baka (Kovács S. József) is szívfájdítóan kiüresedett tekintettel bámul ránk. Pillantásukban ott sűrűsödik minden, amit személyes élmények híján felfoghat az ember a háború borzalmaiból.

Alekszej Kravcsenko a Jöjj és lásd! című filmben, Kovács S. József a Szürke senkikben Forrás: Film Positive Kft.

Vakmerő gesztus, mivel olyan hatást kelt, mintha egy utcáról az edzőterembe beszédült srác rögtön a regnáló bajnokot hívná ki bokszmeccsre. Kovács István rendezőnek ez az első egész estés filmje, ami ráadásul tévébe készült, és máris azt szeretné, hogy a legnagyobbakkal vessük össze? Elment az esze ennek a fickónak?

Kovács egy esélytelennek tűnő meccsnek ment neki, amiben azonban tisztességgel helytállt, sőt, szűkös lehetőségeiből a maximumot kihozva valami olyasmit teremtett meg, amire már hosszú évtizedek óta nem volt példa a magyar filmgyártásban. Egy olyan, konkrétan a fronton játszódó háborús filmet, amely számos kiváló alakítást felvonultat, az elejétől a végéig izzik benne a feszültség, minden pillanatában komolyan vehető, hatása néha a zsigereinkig hatol. Szóval a szó legjobb értelmében vett profi munkáról beszélhetünk, amit emiatt nemzetiségtől függetlenül bárkinek nyugodt szívvel lehet ajánlani.

A Szürke senkik-ben egy ötfős felderítőcsapathoz csapódunk hozzá, akik az olasz vonalak mögé hatolva egy kommunikációs központot próbálnak megtalálni. A film egyszer sem lép ki a köddel borított, fagyos erdőből, a légi felvételektől eltekintve egyszer sem távolodunk el annyira az öt katonától, hogy ne láthatnánk a leheletüket, piszkos és meggyötört arcukat. Hihetetlenül koncentrált alkotás, és mégis túlmutat az öngyilkos küldetés keretein.

Kovács S. József, Keszég László és Trill Zsolt a Szürke senkik című filmben Forrás: Film Positive Kft.

A pihenőknél megejtett, esti tábortüzeknél lefolytatott beszélgetésekből nem csupán az öt egyenruhás viszonyrendszere, hanem a hátuk mögött hagyott civil életük, illetve a Monarchia soknemzetiségű, mély törésvonalakkal szabdalt világa is felsejlik. A gyári munkás Molnár (Molnár Levente) az úri világot kárhoztatja, és Lenint emlegeti, mint akinek igaza van. A főszereplő galambászfiú őszintén meglepődik, hogy egy magyar és egy román ilyen jól is kijöhet egymással.

A berni követ és a Félvilág forgatókönyvét is jegyző Köbli Norbert nem vesződött azzal, hogy a nyelvezet mindig korhű legyen, de kivételes tehetsége most is tetten érhető abban, hogy a film rekordgyorsasággal épít fel karaktereket, ágyaz meg konfliktusoknak. Kezdetben valóban egymástól nehezen megkülönböztethető szürke senkiket láthatunk bujkálni az erdőben, de nem kell sokat várni, és máris arcokat és személyes történeteket is tudunk kötni az egyenruhákhoz.

Molnár Levente a Szürke senkik című filmben Forrás: Film Positive Kft.

A színészgárda összeválogatása fantasztikusan sikerült, akár még Az elit alakulat című HBO-sorozat – amelyben az egyik frontról a másikra telepítik az osztagot – első világháborúban játszódó magyar változatát is el tudnám képzelni velük.

Trill Zsolt egyszerre kemény és nemes vonású arca tökéletesen passzol a katonacsaládból származó tiszt szerepéhez, a film fiatal felfedezettje, Kovács S. József pedig olyan, mintha egy régebbi korból lépett volna elénk. Remekül megállta volna a helyét a fiatal Törőcsik Mari mellett egy ötvenes évekbeli parasztdrámában.

Trill Zsolt a Szürke senkik című filmben Forrás: Film Positive Kft.

A film hangulatához sokat hozzáad az osztag és a forgatókönyv többnyelvűsége. Az osztrák katona (Björn Freiberg) németül beszél, és ahogy ez a Monarchiában megszokott volt, senkinek nem esik nehezére megérteni őt, sőt, ő is tud magyarul.

Kár, hogy a film nem vállalta be, hogy Radu, az erdélyi román katona (Keszég László) nem keveri az anyanyelvével a magyart, az még autentikusabbá tehette volna a Szürke senkik-et.

Keszég László a Szürke senkik című filmben Forrás: Film Positive Kft.

Manapság alapvető elvárás egy háborús filmmel szemben, hogy kíméletlen naturalizmussal ábrázolja a harcokat, és ennek eleget is tett a rendező. A Szürke senkik-ben a halálnak és az ölés aktusának is egyaránt súlya van, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a legtöbb ember számára ez nem fennkölt eszmékről, hanem kizárólag a túlélésről szól. Amikor pedig elértünk a kommunikációs központhoz,

olyan akciójelenetet láthattunk, ami hollywoodi mércével is nagyszerűnek számít.

Nem szabad persze tömegével rohamozó katonákra számítani, a film itthoni viszonylatban is szerény, 120 milliós költségvetésből készült, a lehengerlő profizmus a jelenetsor fordulatosságában, világos térkezelésében és az egyre csak fokozódó izgalmakban csúcsosodott ki. Még egyetlen lövés sem dördült el, de már remegett a levegő a moziteremben a feszültségtől. Ügyes húzás volt, hogy a főszereplőkhöz hasonlóan belőlünk is felderítőt csinált a film, nekünk is volt időnk felmérni az ellenséges katonák számát, elhelyezkedését, mi is tudtunk haditervet kovácsolni.

Akciójelenetek a Szürke senkikben Forrás: Film Positive Kft.

Összesen két problémám volt a Szürke senkik-kel, és az egyikről ráadásul nem is tehettek az alkotók. A szűkös anyagi keret miatt Magyarországon kellett leforgatni a filmet, és bár a rudabányai bányató a harcokhoz illően vad és emlékezetes helyszín volt, sokat hozzátehetett volna a hangulathoz, ha Olaszországban, vagy akár az itthoninál jóval magasabb szlovén hegyekben forgatnak.

A másik pedig, hogy a befejezést túlontúl is szépnek, a szimbólumhasználatát kissé didaktikusnak éreztem. A vetítés előtt Kovács feljött a színpadra, és Jancsó Miklóst idézve párhuzamot vont a film és egy tejtermék között:

A sajt tele van ugyan lyukakkal, de nem szabad elfelejteni, hogy a sajt maga a lényeg.”

Féltem, hogy ezzel magát és a művét akarja mentegetni, de a vetítés végére már tudtam, hogy ebben a filmben meglepően kevés a lyuk.

Trill Zsolt és Szegezdi Róbert a Szürke senkik című filmben Forrás: Film Positive Kft.

Köbli pár éve ráérzett arra, hogy nagy kereslet van ma Magyarországon a történelmi témákat feszegető, műfaji keretek közé helyezett mikrotörténetekre, a legújabb remek döntése pedig az volt, hogy a Szürke senkik forgatókönyvét nem egy rutinos profira, hanem egy tettre kész kezdő rendezőre bízta rá.

A kritika címe szenzációhajhász túlzásnak tűnhet elsőre, de magunk is meglepődtünk azon, hogy mennyire kevés olyan háborús filmünk van, amelyik konkrétan a fronton játszódik, harci cselekmények állnak a középpontjában, és még jól is sikerült. Máig az 1965-ös A tizedes meg a többiek az etalon, illetve abból az évtizedből az Egri csillagok látványos ostromát és a Csillagosok, katonák polgárháborús káoszát lehet még kiemelni.

Kovács S. József a Szürke senkik című filmben Forrás: Film Positive Kft.

Pár éve a Drága Elza próbálkozott, de csak részeiben volt vállalható alkotás, most viszont a Szürke senkik egyértelműen bebizonyította, hogy a háborús filmeknek is érdemes nekifeszülni itthon. Nagyon örülünk annak, hogy elkészült, még biztosan elő fogjuk venni a jövőben, most pedig várjuk a következő műfajba vágó hazai alkotást.

A Szürke senkik című filmet december 16-án este tíz órától adja le a Duna TV.