Quentin Tarantino már jó ideje beszél arról, hogy a tizedik filmje után abbahagyja a rendezést, mert szerinte a hollywoodi rendezők idős korukra elveszítik a fonalat, ő pedig tökéletes életművet szeretne maga után hagyni.
Tavaly júliusban a Comic Conon még engedékenyebbnek tűnt, akkor azt mondta, elmehet akár tizenöt filmig is, de most csütörtökön a San Diego-i Adobe Max konferencián határozottan kijelentette, hogy két további filmet fog készíteni, majd felhagy a rendezéssel (mivel Tarantino a kétrészes Kill Bill-t egynek számolja, a tavaly karácsonykor bemutatott Aljas nyolcas-t tartja a nyolcadik filmjének).
Remélhetőleg, miután befejezem a karrieremet, minden idők egyik legnagyobb filmrendezőjeként tartanak majd számon
- fogalmazott a rá jellemző szerénytelenséggel Tarantino az eseményen. "És később pedig nemcsak filmkészítőként, hanem általánosságban nagyszerű művészként gondolnak majd rám.
Mielőtt belevágna a kilencedik filmjébe - amiről eddig azt lehetett hallani, hogy a harmincas évek Ausztráliájában játszódó Bonnie és Clyde-szerű történet lesz - a Ponyvaregény 53 éves rendezője arra a projektjére fog koncentrálni, ami az 1970-es évet kiáltja ki a mozi történetének legfontosabb fordulópontjának, de még nem döntötte, hogy a témát egy könyvben, egy dokumentumfilmben, vagy egy ötrészes podcastban dolgozza majd fel (erről a projektről itt írtunk részletesen).
Valószínűleg azért is foglalkoztatja annyira az embereket Tarantino visszavonulása, mert szinte példa nélküli, hogy egy karrierje csúcsán lévő rendező egyszer csak úgy döntsön, hogy nem csinál több filmet.
Steven Soderbergh próbálkozott ilyesmivel mostanában, de az csak részleges visszavonulás volt, mert utána megrendezett két évadot A sebész című tévésorozatból, az idén pedig leforgatott egy újabb mozifilmet. Van valaki azonban, aki már öt évvel ezelőtt tökéletesen megvalósította Tarantino tervét, és
ez az ember nem más, mint Tarr Béla.
A Kossuth-díjas magyar rendező A torinói ló című 2011-es mesterműve után döntött úgy, hogy 56 évesen (Tarantino sem lesz sokkal idősebb a tizedik filmje idején) abbahagyja a filmrendezést, és ehhez azóta is tartja magát, hiába próbálják jobb belátásra bírni egykori alkotótársai, vagy éppen olyan világsztárok, mint Juliette Binoche.
Amerikai kollégájához hasonlóan, ráadásul Tarr is a tizedik filmje után vonult vissza (ha beleszámoljuk a tévére készült Macbeth-et), viszont neki a megítélése miatt sem kell aggódnia: egyszerre tartják nagyszerű művésznek, és minden idők egyik legjobb filmrendezőjének (például a The Guardian idevágó listáján négy hellyel előzte meg Tarantinót).
Azt se felejtsük el, hogy Tarr Béla azon rendezők elit csoportjához tartozik (az 1994-es Sátántangó óta feltétlenül), akik mindenféle külső ráhatás nélkül, pontosan a saját elképzelésük szerint tudják megvalósítani a filmterveiket, illetve a visszavonulása óta csak nőtt a nimbusza: folyamatosan hivatkoznak rá a filmes szaklapokban, retrospektív vetítéseket tartanak a munkáiból a világ minden táján, és pont pár héttel ezelőtt, a marrakesh-i filmfesztiválos zsűrielnöksége kapcsán írt róla lelkes méltatást Martin Scorsese.
Nagy lehet a kísértés, hogy visszatérjen a kamera mögé, mert ha így tenne, feltételezhető, hogy az európai alapítványok ölre mennének egymással, hogy finanszírozhassák az utolsó utáni filmjét.
Mindenesetre, ha Tarantino valóban állja a szavát, és hamarosan felhagy a filmkészítéssel, az a furcsa helyzet áll elő, hogy a világ két legelismertebb és legegyedibb hangú rendezője egyszerre tölti majd önkéntes nyugdíjazását, és akkor elkezdhetünk fogadásokat kötni, hogy melyikük fogja tovább bírni a hallgatást. Én Tarr Bélára tenném a pénzemet.
A Bélával nem könnyű
Gondos és rátarti, monomániás őrült, egy flamand festő fekete-fehérben. Sok helyütt a világban ő a hungarikum, nem a szegedi nemes paprika. Brad Pitt a filmjeit hajkurássza, Susan Sontag élteti, és az Oktogonon is elég nagy a kultusza. A torinói ló után azt mondta, nem csinál több filmet - de ha ezt a cikket elolvassa, talán meggondolja magát. Tarr Béla ma hatvanéves, olyan embereket kérdeztünk róla, akik dolgoztak vele, vagy szeretik őt. Vagy mindkettő. Olvassa el összeállításunkat!