Magyar idő szerint hétfőn hajnalban adja át 89. alkalommal az Amerikai Filmakadémia az Oscar-díjakat. Tavaly Magyarországon is rengetegen virrasztottak, hogy lássák Nemes Jeles Lászlót, amint átveszi az Oscart a legjobb külföldi film kategóriájában, de idén is lehet magyar Oscar a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriában, Deák Kristóf Mindenki-jének köszönhetően.
A magyar vonatkozáson kívül is emlékezetes gála várható, hiszen a tavalyi „hófehér Oscar” botrány után az Akadémia most nem győz kompenzálni, és jó eséllyel a négy színészi Oscar-díj közül három is színes bőrű művész kezében köthet ki. Számítunk még dörgedelmes politikai beszédekre, valószínűleg meglesz minden idők legfiatalabb legjobb rendező győztese, és minden adott ahhoz, hogy több mint tizenkét éve nem látott tarolást vigyen végbe a fődíjas.
Deák Kristóf imádnivaló rövidfilmjétől óriási teljesítmény, hogy bejutott a legjobb öt közé. Ez a kategória azonban az egész estés filmek számára fenntartott kategóriákkal ellentétben abszolút kiszámíthatatlan. Míg a Kaliforniai álom, a Holdfény és az Érkezés már vagy száz díjkiosztón megmérkőzött ebben a szezonban, addig ez az öt rövidfilm csak itt először versenyzik egymással.
A legtöbb szakértő egyébként az Ennemis interieurs című francia film győzelmére számít, és az algériai születésű férfi francia hatóságok általi vallatásáról szóló film kétségkívül aktuális, a Mindenki viszont aranyos, felemelő és pozitív végkicsengésű, szóval simán nyerhet. (A magyar kisfilm Oscar-esélyeiről ebben a cikkben írtunk részletesen.)
Noha a Kaliforniai álom már ősszel is a legnagyobb Oscar-esélyesnek számított, Emma Stone számára egyáltalán nem tűnt sétagaloppnak az Oscarig tartó út, leginkább Natalie Portman Jackie-je miatt.
A legendás elnökfeleségről szóló dráma azonban erős kezdés után eléggé megtorpant és alulteljesített a díjszezonban (egy legjobb jelmez díj még mindig valószínűnek tűnik a Jackie-nek), így jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a kilencedik hónapos terhes színésznő akár otthon is maradhatna az ágyból nézni Emma Stone köszönőbeszédét. (Frissítés: Portman pontosan így fog tenni, a színésznő szombaton este jelentette be, hogy a terhessége miatt nem tud részt venni az Oscar-gálán.)
Sok kritikus még egy Isabelle Huppert (Elle) meglepetés-győzelemben reménykedik, ami a francia színészistennő életmű-elismerése szempontjából jó ötlet lenne, de ne feledjük, hogy az Oscarra nem kritikusok szavaznak, hanem a filmes szakmában dolgozó technikusok, ügynökök, producerek is, akik közül soknak eszébe se jutna végignézni egy francia megerőszakolós komédiát.
Azt, hogy az Elle messze nem olyan népszerű, mint a gőzerővel kampányoló főszereplőnője, már akkor is látni lehetett, amikor a legjobb külföldi filmek kategóriájában a kilences szűkített listára sem került fel, hiába nevezte Franciaország.
Jelölt lett viszont a tavalyi cannes-i filmfesztivál másik legnagyobb kritikuskedvence, a Toni Erdmann, ami miatt majdnem forradalom tört ki, amikor nem kapott Arany Pálmát. A röhögőgörcsöt és könnyes katarzist is kiváltani képes német csodát ugyan eléggé szerette ahhoz Hollywood, hogy lecsapjanak a remake-jogokra (Jack Nicholson emiatt szakítja meg a nyugdíjaséveit), de Oscart kapni, nagyon úgy tűnik, hogy most nem fog. Szinte minden megkérdezett Akadémia-szavazó arról panaszkodott, hogy túl hosszú, nem elég vicces, és nem érti, mi ebben a nagy szám.
Emiatt sajnos egy sokkal sablonosabb, svéd film, Az ember, akit Ovénak hívtak lett az egyik éllovas, de ettől az unalmas döntéstől még az mentheti meg az Akadémiát, ha a beutazási tilalom ellen is protestálva annak az Asghar Farhadinak adják az Oscart Az ügyfél-ért, aki előre bejelentette, hogy akkor se menne el a ceremóniára ezek után, ha beengednék az országba irániként.
Diverzitás – ezt a szócskát fogjuk a legtöbbet hallani az idei Oscar-díj-kiosztóval kapcsolatban. Az #oscarsowhite botrány után egy évvel az Akadémia mindent megtett a rasszizmus vádjának elhessegetésére, és van afroamerikai rendező, vágó, operatőr és producer jelölt is, arról nem is beszélve, hogy minden színészi kategóriába jutott színes bőrű jelölt, a női mellékszereplőkébe több is, mint fehér.
Azt a kategóriát egyébként simán viszi Viola Davis (Fences), de a férfiaknál egy fokkal izgalmasabb a helyzet, tekintve, hogy hiába nyerte végig magabiztosan a szezont Mahershala Ali (Holdfény), a Brit Filmakadémia Dev Patelt (Oroszlán) kürtölte ki győztesnek.
Igaz, hogy Patel brit, ezért hazai pályán előnyben volt, de a meglehetősen giccses Oroszlán-nak sok rajongója akad az Amerikai Filmakadémián is, és talán ez az egyetlen kategória, ahol reális eséllyel jutalmazhatják.
A diverzitás jegyében egyébként meglehetősen rossz üzenete lenne annak, ha fekete színészek csak a mellékszereplői kategóriában tudnának nyerni, és a főszereplői Oscarokat Emma Stone és Casey Affleck vinnék. Pedig egy hónappal ezelőtt még minden jel arra mutatott, hogy ez fog történni, de végül meglepő módon nem Stone helyzete ingott meg, hanem Afflecké.
A régi város főszereplője szinte minden elképzelhető kritikusi díjat bezsebelt a szezon első felében, de a SAG díját már Denzel Washington nyerte. Jelenleg arra érdemes tippelni, hogy az Oscaron megismétlődik ez a helyzet, mivel a kisebbik Affleck kampányába belerondított egy korábbi szexuális zaklatásos botrány, Washington pedig gőzerővel kampányol a harmadik Oscarjáért. Az Akadémia számára a legjobb színészi alakítás többnyire a legtöbb színészkedést jelenti, és Washington látványos, mindenki mást elhomályosító show-ja éles kontrasztban áll A régi város introvertált, tépelődő főhősével.
Ha nyer a Fences-ért, egyrészt Laurence Olivier és Roberto Benigni bravúrját ismétli meg, hogy saját magát rendezi Oscar-díjig, másrészt pedig bekerül a három Oscar-díjas színészek szűk elitklubjába, ahol a ma is aktív színészek közül csak Meryl Streepet, Jack Nicholsont és Daniel Day Lewist találjuk.
A 32 éves és egy hónapos Damien Chazelle egy nyolcvanhat éves rekordot dönt meg, ha megnyeri a legjobb rendezői Oscart, az eddigi csúcstartó, Norman Taurog ugyanis majdnem 33 volt, amikor nyert 1931-ben.
Minimális esély van csak arra, hogy ne Chazelle nyerjen, hanem Barry Jenkins a Holdfény-ért, ő viszont az első színes bőrű győztes lenne ebben a kategóriában. Mindketten nyerhetnek viszont forgatókönyvírói Oscart, ugyanis a Holdfény az adaptált forgatókönyvek kategóriájában számít éllovasnak, a Kaliforniai álom-nak pedig az eredeti forgatókönyvek kategóriájában kellene legyűrnie A régi város-t (ami, ha itt sem nyer, és Casey Afflecket is legyőzik, üres kézzel mehet haza), illetve nagy köztiszteletnek örvendő író-rendezőjét, Kenneth Lonergant.
Nem. Az utóbbi években az Akadémiának sikerült izgalmassá tennie a fődíjért folyó versengést azzal, hogy preferenciális szavazással, lényegében sorba kell rakniuk a jelölteket a szavazóknak (csak a legjobb film kategóriában), így valóban konszenzusos jelölt tud csak győzni, akár a legtöbb második helyezés megszerzésével. Megosztó filmek, mint A visszatérő vagy a Lincoln ezért sem tudtak nyerni, és egyre többször vált szét a legjobb rendezői és a legjobb film díj.
Az idén viszont a Kaliforniai álom olyan szinten kimagaslik a mezőnyből, hogy biztosra vehető, hogy első körben, az első helyezések összeszámlálásakor megszerzi a többséget. A diverzitásért kiáltók reklamálhatnak, hogy „na de ebben a filmben egy fehér ember papol a feketék zenéjéről!”, de ez nem fogja érdekelni az Akadémiát.
Imádják, hogy musical, hogy szerelmes film, hogy Hollywoodról szól, hogy nosztalgikus, de egyben modern, és így tovább, a fekete hősökről szóló filmek (A számolás joga, Fences, Holdfény) pedig csak egymást gyengítik a fő kategóriában. Nem veszíthet tehát a Kaliforniai álom, inkább csak az a kérdés, hogy hány kategóriát húz még be.
A tizennégy jelöléssel máris sikerült behozni a Titanic és a Mindent Éváról rekordját, ahhoz viszont, hogy a megnyert Oscarok számában rekordot döntsön (a Titanic, a Ben-Hur és A király visszatér a csúcstartók 11 Oscarral), minden kategóriában nyernie kellene, tekintve, hogy a legjobb filmdal kategóriában duplán jelölt.
Erre csekély az esély, Ryan Gosling miatt, ő ugyanis szinte biztosan veszít Denzel Washingtonnal vagy Casey Affleckkel szemben. Reálisabb tehát nyolc-kilenc Oscart jósolni a Kaliforniai álom-nak, de már ez is óriási előrelépés az utóbbi évekhez képest, hiszen nyolc éve, a Gettómilliomos nyolc Oscarja óta ez lenne a legtöbb.
Teljes tarolás egyébként 2004-ben volt utoljára, amikor A Gyűrűk Ura – A király visszatér mind a tizenegy jelölését díjra váltotta, a Spotlight-nak viszont tavaly, illetve Az Argo-akció-nak négy éve 3-3 Oscarral kellett beérnie.
A Kaliforniai álom ezekben a kategóriákban tűnik biztos befutónak: legjobb film, rendező, női főszereplő, operatőr, filmzene, filmdal (tehát minimum 6 Oscar).
Ezekben a kategóriákban jó esélyekkel indul: legjobb díszlet, legjobb vágás, legjobb hangkeverés.
Ezekben a kategóriákban van nagyon erős ellenfele: legjobb eredeti forgatókönyv (A régi város), legjobb jelmez (Jackie), legjobb hangvágás (A fegyvertelen katona).
Ebben a kategóriában biztosan veszít: legjobb férfi főszereplő.
Összességében kilencre tippelünk, de érdemes lesz a díjkiosztó elején figyelni, hogy a hang vagy a vágás kategóriákban tud-e nyerni, mert attól függően meg lehet jósolni, hogy érvényesül-e a papírforma a fontosabb kategóriákban, vagy várhatók komolyabb meglepetések.