A jazz moziba megy: Négy testvér, akikből gengszter lett

A Négy gengszter, Lusta Dick szólója, Miu miújság... – három, kultikus darab, amiből kettő a Macskafogó című rajzfilm (1986) számára készült, egy pedig alapötletként szolgált a forgatókönyvíró Nepp József számára. 

M.M. u. (Mickey Mouse után) 80-ban az X bolygón...

- így kezdődik a legnépszerűbb magyar rajzfilm, ami kereken tíz évvel ezelőtt játszódik, figyelembe véve, hogy épp idén volt kilencven éve, hogy Miki egér először lépett közönség elé.Filmes szempontok alapján különös hibrid a Ternovszky Béla rendezésében, Nepp József forgatókönyvéből készült 1986-os Macskafogó. Műfaji elemeiben megjelenik a vígjáték, a bűnügyi film, a kalandfilm és a sci-fi is, zenéje azonban leginkább a gengszterfilmek atmoszférájához közelít, azt erősíti, domborítja ki, egyúttal pedig erős nemzetközi jelleget is kölcsönöz a magyar alkotásnak. Az egerek és macskák háborúja köré szőtt mese szereplői is bejárják az egész világot, s a folyamatos megaláztatásokat elszenvedő Safraneken, Samu egéren és Gyurika papagájon kívűl magyar nevű szereplő nincs is a filmben, viszont repkednek az angolszász, német és olasz hangzású nevek.

Univerzális meséhez univerzális zene dukál, mint amilyen a szalonjazz, ami kiválóan alkalmas az amerikai gengsztermozik világának megidézésére, a nyüzsgő metropoliszok világméretű bűnös összeesküvéseihez is.

A Macskafogó eredeti zenéjét az idén 90 éves Deák Tamás írta. A magyar zeneszerző, karmester, trombitás és zenetanár számára nem volt ismeretlen terep rajzfilmhez zenét szerezni: korábban olyan, ma már klasszikus animációs sorozatok zenéjét komponálta, mint a Mézga család, a Gusztáv és a Dr. Bubó, de ő írta Nepp József abszurd Hófehérke-parafrázisának (Hófehér, 1984) muzsikáját is, Vizisí című kompozíciója pedig a No, megállj csak! című szovjet rajzfilmsorozat főcímzenéjeként lett széles körben ismert.

A Macskafogó muzsikáiban Deák alkalmazkodott a Négy gengszter című "átirat" világához: az általa szerzett aláfestőzenék, illetve a Miu miújság című dal és Lusta Dick trombitaszólója (amit Deák játszott fel) komplex világot alkotnak Jimmy Giuffre 1947-es kompozíciójával, a Four Brothers-zel, pontosabban annak Jon Hendricks által 1955-ben énekhangra újragondolt és a The Manhattan Transfer előadásában a hetvenes évek végén felfrissített változatával. A fáma szerint épp a The Manhattan Transfer interpretációja ihlette meg Nepp Józsefet a Macskafogó megírásához, de legalábbis a bérgyilkos patkányok négyesének kitalálásában. Vagyis, Giuffre zenéje alapvetően meghatározza a Macskafogó világát, zenei értelemben mindenképp.

A Four Brothers érdekessége, hogy azt a klarinétos, szaxofonos Giuffre nem is magának, hanem Woody Herman második "Herdjének" írta, három tenor- és egy baritonszaxofonra, a Jeepers Creepers című standard akkordmeneteinek felhasználásával, Zoot Sims, Serge Chaloff, Herbie Steward és Stan Getz (az eredeti felvétel szóló-sorrendjében) pedig egy közös idol, Lester Young játékstílusának adózva fújta a csöveket, de Herman sajátos klarinétjátéka és Don Lamond dobkiállásai is emlékezetesek.

A gyorsan híressé váló kompozícióhoz később az instrumentális zenék vokalizálásának úttörője, Jon Hendricks írt szöveget, majd 1978-ban ezt a változatot hangszerelte kissé át a The Manhattan Transfer, egyenlőséget teremtve a női és férfi énesek között.

Ehhez a verzióhoz igazodott a Deák Tamás által hangszerelt változat, no meg Hajnal István kiváló, a film történetéhez és a négy patkány személyiségéhez fazonírozott, humoros szövegéhez (a fúvóskórus például igyekszik "tromfolni" a szöveg poénjait).

Bár a Négy gengszter központi helyet foglal el a Macskafogó teljes zenéjében (ez a leghosszabb dal, atmoszférája domináns), Deák Tamás mégis minden értelemben eredeti muzsikákat komponált a filmhez. A Macskafogó főcímzenéje egyszerre baljóslatú és humoros, végefőcímzenéje a latin szalonjazz vidámságával nyugtázza a happy endet, míg két másik Deák-féle betétdala önálló értékű, Giuffre (a negyvenes évek végén formabontónak számító) zenéjével egyenrangú számként is megállják a helyüket.

Lusta Dick szomorkásan életigenlő dalában az Antônio Carlos Jobim féle bossa nova köszön vissza, a jazzt és a funkot popzenei köntösbe csomagoló, az utóbbi időben idehaza jazz sztenderddé lett Miu Miújság pedig a nyolcvanas évek fúziós jazzét (egyesek szerint annak zsákutcáját) idézi.

Annak, hogy a Macskafogó ennyire népszerű lett, egyebek mellett nem csak a jól megírt forgatókönyv, a remekül kivitelezett animáció, a jól kiválasztott szinkronhangok etc. az oka, de a kiváló filmzene is: Giuffre, Deák Tamás és Hajnal István dalai éppúgy beépültek a magyar popkultúrába, mint a teljes Macskafogó.