Megerőszakolta, majd a nyakkendőjével fojtotta meg a nőket

Téboly

Ötven évvel ezelőtt mutatták be Alfred Hitchcock Téboly című thrillerét. A nőket erőszakoló és nyakkendőjével megfojtó londoni sorozatgyilkosról készült film (az utolsó előtti alkotás a nagy hatású rendező pályafutásában) afféle – a rendező tematikai és stiláris jellegzetességeit magába sűrítő – összegző műnek is beillik, amelyben Hitchcock egyaránt bemutatja a gyilkos "karrierjét" (ahogy tette azt korábban A gyanú árnyékában, a Rémület a színpadon, a Gyilkosság telefonhívásra, a Kötél vagy a Psycho esetében) és az ártatlanul megvádolt ember kálváriáját (hasonlóan a 39 lépcsőfok, a Meggyónom vagy az Észak-Északnyugat című filmjeihez).

Folyónk vize ettől a naptól fogva ismét tiszta lesz! Itt nem lesz többé ipari szennyeződés, nem lesznek vegyi anyagok, nem úszik majd rajta az a temérdek hulladék, amellyel oly régóta szennyezzük folyóink és csatornáink vizét! Polgártársak! Mától fogva mindannyian büszkén tekinthetünk gyönyörű folyónkra, mely többé már nem sodor szemetet és hulladékot!

– hangzanak Sir George (John Boxer) szavai a Temze partján, közvetlenül azelőtt, hogy a Londont átszelő folyó megtisztítása alkalmából rendezett ünnepség egyik szemlélője észrevesz egy, a folyón a County Hall felé sodródó meztelen női holttestet.

Alfred Hitchcock ötven évvel ezelőtt bemutatott filmje már a nyitányban fekete humorral keveri a thriller sokkját, és ezt – a véres realizmust folyamatosan cinikus, fanyar humorral vegyítő – rémálomszerű látásmódot a 116-ik percig következetesen megtartja. Márpedig nagyrészt ennek a stílusbravúrnak köszönhető, hogy a Téboly a brit filmművészet egyik legizgalmasabb sorozatgyilkos-filmje lett.

Téboly Forrás: Universal Pictures

A történet ugyanis minden apró és hibátlanul kivitelezett dramaturgiai csavar ellenére kifejezetten egyszerű: egy rég leszerelt pilótát (Jon Finch) a véletlenek összjátéka miatt üldözni kezd a rendőrség, mert azt feltételezik, ő a London asszonyait rettegésben tartó "nyakkendős gyilkos", miközben a barátja, a valódi, nőket erőszakoló, majd nyakkendőjével megfojtó sorozatgyilkos (Barry Foster) mindent elkövet, hogy a gyanút még inkább az ártatlan férfira terelje.

A Téboly-ban két, jellemzően hitchcocki téma simul tehát össze: az ártatlanul megvádolt ember és a gyilkos természetrajza – és a "kettős portré" izgalmából cseppet sem von el az a tény, hogy Hitchcock már a film első harmadában felfedi a gyilkos kilétét. Sőt, épp ez a biztos (és az ártatlan főhőssel való azonosulás szempontjából elengedhetetlen) tudás fokozza a nézőben a feszültséget.

Téboly (Barry Foster és Barbara Leigh-Hunt) Forrás: Universal Pictures

Az első, mai szemmel is sokkoló gyilkosság ábrázolása egyenesen bravúros. A gyümölcskereskedő Bob Ruskról (mielőtt megerőszakolná, majd meggyilkolná a később ártatlanul vádolt Dick Blaney ex-feleségét, egy házasságközvetítőt) ugyanis egyrészt már a bűntett előtti rövid beszélgetésből kiderül, hogy különösen perverz elvárásai vannak a nőkkel szemben, ahogy az is, hogy épp azért keres olyan hölgyeket, akik kedvelik a szexuális megaláztatást, mert ő maga "gyámoltalan" a nőkkel szemben. Ráadásul, miután erőszakkal "megkapja" a nőt, csak igazolva látja azt a téveszméjét, hogy minden nő szajha.

Hitchcock mindössze öt perc alatt teszi egyszerre rémisztővé és nevetségessé a gyilkost – s ha leegyszerűsíti is a szexuális ragadozó kórisméjét, mégis e leegyszerűsítésben is tökéletes portrét fest a kisebbségi komplexusait rémtettekre váltó, a gyengébbeken uralkodni akaró "anti-férfiról". Aki miután kielégítette gyilkos szenvedélyét, elégedetten vágja zsebre a korábban megkezdett almát (miközben sós magvakat ropogtat), ezzel pedig teljes körben, de továbbra is visszataszítóan, ugyanakkor nyers hétköznapiságában ábrázolva a fizikai étvágyat (főleg, ha figyelembe vesszük a fél alma és az áldozat fedetlen keblei közötti geometriai hasonlóságokat).

A következő gyilkosság ábrázolása ennél jóval visszafogottabbnak tűnhet: a gyilkos a lakására viszi az ártatlanul megvádolt férfi kolléganőjét, udvariasan kinyitja a nőnek az ajtót és belépnek a lakásba, majd a kamera lassan és szemérmesen "visszatolat" a házból az utcára... Nincs szükség újabb sokkoló gyilkossági jelenetre, a néző már tudja, ki a gyilkos, és tudja, mi történik a gyanútlan nővel.
A visszafogottságnak természetesen nem az álszeméremhez van köze – a szótlan, beletörődő kameramozgás mögött az áldozat védtelen kiszolgáltatottsága feszül, a valójában bravúros képsorból szinte árad a reményvesztettség.

A Téboly-ban Hitchcock a rá jellemző páratlan érzékkel vált tempót és nézőpontokat – mindvégig kitartva a feszültséget, ugyanakkor a rendező korábbi filmjeire jellemző nagy sztárok (és főként a gyönyörű színésznők) hiánya, valamint a rengeteg valóságos helyszín a Téboly esetében páratlan realizmussal gazdagítja a rendező életművét.

Mert bár a Téboly-ra is jellemző a hitchcocki "zárt" álomszerűség (és voltaképp ennek része az ezúttal csúcsra járatott, a legsokkolóbb jeleneteket "felütő" fanyar és abszurd brit fekete humor is), a hitchcocki álomszerűség az 1970-es évek londoni valóságával keveredve furcsa hitelességet kölcsönöz a filmnek. A rémálmok hétköznapisága, vagy épp fordítva, a hétköznapok rémálma elevenedik meg Hitchcock utolsó előtti alkotásában.

Téboly (Jon Finch) Forrás: Universal Pictures

A Téboly egy olyan idős (a film forgatása idején 72 éves) mester "hattyúdala", aki mind neveltetése, mind korának cenzúrája miatt mindaddig csak enigmatikusan utalhatott az élet két (erőszakosságában is természetes) velejárójára, a szexre és a halálra, s a cenzúra szorításából kiszabadulva hirtelen késztetést érzett arra, hogy korának fiatal filmeseit is megszégyenítő brutalitással ábrázolja e két jelenséget.

Ugyanakkor e formabontó merészség hitchcocki "konzervativizmussal" párosult: a szexuális szabadosság korában ugyanis a Téboly alapvetően épp a szexuális szabadosság veszélyeire is felhívja a figyelmet, amennyiben a nyakkendős gyilkos képében nem csupán a fenyegető idegent, de az egyéjszakás kalandok egészségügyi (és ugyanígy: a morális higiénét veszélyeztető) kockázatait is felismerni véljük.