Összevágták a prostituált arcát: ezzel kezdődött a vérengzés

Nincs bocsánat (Clint Eastwood és Anna Thomson)

Harminc évvel ezelőtt, 1992 augusztusában mutatták be az amerikai mozik Clint Eastwood Nincs bocsánat című, 4 Oscar-díjat nyert revizionista westernfilmjét, amelyben az akkor 62 éves Eastwood egyszerre keresetlen realizmussal és komor, meditatív lírai hangnemben számol le a jó és rossz mentén felosztott Vadnyugat mítoszával, izgalmas kérdéseket feltéve az idő múlásáról, a bátorságról és hősiességről, megkérdőjelezhetetlen erkölcsi alapelvek mentén rántva le a leplet a legamerikaibb műfaj párbajhősöket dicsőítő hazugságairól.

A Nincs bocsánat voltaképp Clint Eastwood szókimondó, kegyetlenül őszinte, brutális és mégis felemelő búcsúja volt attól a műfajtól, amely – színészként legalábbis – őt magát is legendássá tette. Ugyanakkor rendezőként 16-ik játékfilmje, a Nincs bocsánat jelentette számára az igazi áttörést (nem mintha korábban ne lettek volna emlékezetes rendezései, legyen szó az 1971-es debütálásról, a Játszd le nekem a Mistyt!-ről, az ugyancsak revizionista western Fennsíkok csavargójáról vagy az 1988-as Charlie Parker életrajzi filmről, a Birdről, ami mind a mai napig az egyik legjobb jazzportréfilm).

A Nincs bocsánat (számos szakmai és kritikai intézmény elismerése mellett) 4 Oscar-djíat nyert, 1993-ban ez lett a legjobb film és ez kapta a legjobb rendezés díját is (a másik két akadémiai díjat mellékszereplőként Gene Hackman, és a filmet vágó Joel Cox kapták). Eastwood tehát producerként és rendezőként is a csúcsra érkezett. Westernt azonban az elmúlt 30 évben nem rendezett, és nem is szerepelt vadnyugati filmekben – noha a három évtized maroknyi alakításában, és még inkább két tucatnyi rendezésében visszaköszön a korábbi Eastwood-westernek időtálló férfiassága és a műfajból átörökített meghatározó elemei, elég a legutóbbi Cry Macho - A hazaútra (2021) gondolni.

Nincs bocsánat: Clint Eastwood a legjobb film és rendezés, Gene Hackman a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjaival Forrás: AFP

De a szó szoros értelmében véve a Nincs bocsánat volt a színész-rendező-producer Clint Eastwood utolsó westernfilmje. A búcsút a legamerikaibb filmműfajtól már az is jelezte, hogy a Nincs bocsánatot Eastwood Sergio Leone és Don Siegel emlékének ajánlotta, annak a két rendezőnek, akiket mentorának is tekintett, és akiknek filmjeiben színészként népszerűvé és legendássá vált. Ráadásul e két rendező filmjeiben Eastwood eleve olyan figurákat alakított, akiknek már alig van köze a klasszikus hollywoodi mozimítoszokhoz, legyen szó az italowestern legnagyobb mesterének, Leone Dollár-trilógiájáról (Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért, A Jó, a Rossz és a Csúf) vagy Siegel Két öszvér Sára nővérnek (1970) című westernjéről, illetve a revizionista westernhőst a modern, nagyvárosi "vadnyugatra" adaptáló Piszkos Harryről (1971).

Színészként Eastwood az egyik legszorosabb kapocs a klasszikus, ó-hollywoodi westerneket Európából újragondoló, realista és naturalista, a "jók" és "rosszak" közötti határvonalat elmosó italowestern, és az annak nyomán is szárba szökő, a fizikai és történelmi realizmusra törekvő, még kegyetlenebb Vadnyugatot bemutató amerikai revizionista western között. Színészi és rendezői pályafutása szempontjából pedig a Nincs bocsánat a vadnyugati hősöket idealizáló, a "régivágású Amerika-mítoszt" tápláló klasszikus ó-hollywoodi western kritikájának csúcspontja, az italo- és revizionista westernek törekvéseinek betetőzése.

Sőt, a Nincs bocsánat olyannyira kötődik az 1960-as és 1970-es évek "westernfolyamataihoz", hogy a forgatókönyvet David Webb Peoples már 1976-ban (bevallottan a Taxisofőr és Glendon Swarthout The Shootist című regénye – amelyből épp Don Siegel rendezett filmet – hatására) megírta, így abban eleve tetten érhető az 1970-es évek (kiábrándultságot sugárzó, a valóságot megragadni kívánó) amerikai filmművészetének összegző igénye.

Nincs bocsánat (Clint Eastwood) Forrás: Intercom

A 131 perces, kimért, de mindvégig feszesen tartott (az Eastwood által komponált, de már Lennie Niehaus által kibontott zenei főtémához igazított) tempóban hömpölygő film cselekménye rendkívül szikár. Valahol Wyoming államban, a fiktív Big Whiskey városkában, 1881-ben egy Quick Mike nevű marhapásztor (David Mucc) brutálisan összekaszabolja a prostituált Delilah Fitzgerald (Anna Thomson) arcát, miután a nő meglátja és kineveti a cowboy méreten aluli hímtagját. A kuplerájba megérkező sheriff, "Little" Bill Daggett (Gene Hackman) ahelyett, hogy megbüntetné az erőszakos férfit és annak társát, arra kötelezi őket, hogy összesen hét lovat adjanak a helyi ivó tulajdonosának és az örömlányok "munkaadójának", Skinny DuBois-nak (Anthony James), amiért kárt tettek a "befektetésében".

Az elmaradt elégtétel miatt feldühödött, bosszúra szomjazó örömlányok ezer dolláros vérdíjat tűznek ki a két cowboy fejére –a magát Schofield Kölyöknek nevező fiatal fegyverforgató (Jaimz Woolvett) pedig meglátogatja az egykori hírhedt gonosztevőt, a felesége hatására jó útra tért, megözvegyülve két gyerekét egyedül nevelő, kansasi farmján gazdálkodó Will Munny-t (Eastwood), hogy legyen segítségére a bérgyilkosságban. Az egykori alkoholista Munny végül anyagi gondjai miatt beleegyezik, és további segítséget kér régi társától, a fekete Ned Logantől (a Morgan Freeman által alakított karakter eleve beemeli a történelmi hűséget: a vonatkozó szakirodalom szerint ugyanis a cowboyok mintegy negyedét tették ki az afroamerikai marhapásztorok az 1880-as években).

Nincs bocsánat (Clint Eastwood és Morgan Freeman) Forrás: Intercom

A film tehát a három bérgyilkos utazásának és eltérő kimenetelű, de elkerülhetetlen végzetének, valamint a korántsem tiszta és igazságos Little Bill kegyetlenkedéseinek története – a Nincs bocsánatot nem is elsősorban a cselekmény, hanem annak minden elemében realista részletgazdagsága, a bőr alá is bekúszó (a táj szépségét és az ember kegyetlenségét is kontrasztba állító) atmoszféra és a rendkívül elmélyült jellemábrázolások teszik igazán jelentős alkotássá.

És természetesen a mítoszrombolás ellenére, vagy méginkább épp amiatt, a cselekmény mögött meghúzódó rendkívül biztos erkölcsi üzenet. A Nincs bocsánat szajhák és kegyetlen férfiak, valamint az őket körbe vevő, leginkább közömbös, a mindennapi gondjaiktól terhelt emberek hétköznapi világában játszódik, ahol előbb-utóbb kiderül, hogy a vadnyugati hősök legendája alapvetően mégis csak legenda, mert példának okáért a közbiztonság fenntartásával megbízott sheriff kizárólag a saját céljait szem előtt tartó szadista, a magát egy Beauchamp nevű pipogya ponyvaíró segítségével (Saul Rubinek) a pampák királyának feltüntető Angol Bob (Richard Harris) valójában egy gyáva gyilkos és szájhős, ahogy az Eastwood által alakított, egykor nőket és gyerekeket is lemészároló, erőszakos énjét ismét felszító Munny és két társa sem lenne alkalmas az azonosulásra. És mégis: épp a három összetartó bérgyilkos, s kiváltképp Munny személyében jelenik meg Nincs bocsánat morális üzenete.

Rohadt érzés, ha megölsz valakit. Elveszel tőle mindent, amije volt. Sőt, azt is elveszed tőle, amije lehetett volna

– mondja Munny Schofield Kölyöknek, miután az bevallja neki, hogy korábbi nagyképű állításával ellentétben épp az imént ölt először (később pedig ráébred, hogy soha többet nem is akarja más életét kioltani). Egy sok rosszat elkövetett ember keserű, és lélektanilag pontos igazsága ez arról, hogy alapvetően semmi hősies és felemelő nincs abban, ha valaki, mégha bármely jogos okból is, megöli valamely embertársát (ez a rövid monológ eleve eltér mindattól, amit a hagyományos, minden erkölcsi dilemma nélkül – hiszen valamely jó ügy érdekében – gyilkoló westernhősöktől megszoktunk; nem is szólva arról, hogy mind a két cowboy, akiknek meggyilkolását Munnyék vállalják kifejezetten szánalmas módon hal meg).

Nincs bocsánat (Clint Eastwood és Anna Thomson) Forrás: Intercom

A Nincs bocsánat ezen túlmenően nem pusztán az ötödik parancsolat, a "Ne ölj!" tilalmának megszegésének, a bűn elkövetésének és lelki következményeinek erkölcsi viszonyát állítja a western szempontjából mindenképp új, egyetemes igazságot tükröző fénytörésbe – de az egész történetet nem csupán a Vadnyugat mítoszának rombolása céljából, hanem a bűnbocsánat, a vezeklés és a megváltás üzenetének érdekében meséli el.

Miután ugyanis Munny elvégzi azt, amivel a kéjnők megbízták, majd véres bosszút áll Logan kegyetlen halálán, visszatér a gyerekeihez és felesége sírjához. A záróképen nagy totálban áll a férfi a naplementében, a kansasi farm végében elhelyezett nyugvóhely előtt, miközben az epilógusnak szánt rövid szöveg elmeséli további sorsát – utalva arra, hogy azt a változást, hogy felelős apaként később helyt tudott állni, csak a halott felesége megváltó szerelmének köszönheti, egy olyan, a síron is túli köteléknek, amely egy "közismerten részeges és gonosz alakot", aki "lopott és embert ölt" alkalmassá tett arra, hogy a fia és a lánya távol kerüljön mindattól a szörnyűségtől, amit ő egykor elkövetett (és aki egy jobb élet reményében esett újra bűnbe, nem véletlenül áll bukásától megtörten, lehajtott fővel felesége sírjánál).

A zárlat okán mindenképp igaz, hogy a Nincs bocsánat a megváltó szeretet jegyében, a bibliai ó- és új ember tükröztetésével ábrázolja Munny kétszeri átváltozását – ehhez hasonló, brutális, de nagyon is bibliai, a hős útját a bűnbeesés és megváltás, valamint a családfő elköteleződése szemszögéből újraértelmező filmet utoljára David Cronenberg készített az Erőszakos múlttal (2005).

Ami pedig a mítoszrombolást és a deheroizálást, a legendákkal való leszámolást illeti, azt Eastwood nem pusztán a fegyverforgató férfiak példájával végzi el. Legalább ennyire fontos (mi több, talán a legizgalmasabb) az a néhány epizód, amelyben a vadnyugati legendát ponyvaregényekkel építő, szenzációéhes, de a valóságot olcsó hazugságokkal eltúlzó zugíró Beauchamp szerepel.

Az eleinte Angol Bob, majd Little Bill mellé szegődő, végül Munney-t is megkörnyékező Beauchamp testesíti meg mindazokat a törekvéseket, amellyekkel szemben az italo- és revizionista westernek állást foglaltak. Olyan ő, mint a valóságban kevésbé tiszteletre méltó William F. Codyból a vadnyugati legendát, Buffalo Billt rengeteg "költői túlzással" megalkotó Edward Zane Carroll Judson (írói álnevén Ned Buntline), és némileg, mint a western mozis műfaját hasonló eltúlzott legendákkal megteremtő ó-hollywoodi westernrendezők.

A Nincs bocsánat Beauchamp karakterével leplezi le a mítoszgyártás, a hamis és naiv legendák képződésének gyakorlatát – és már csak e szál miatt is, Eastwood búcsúja a western műfajától tökéletes hollywoodi fricska: lehet úgy is mélyen emberi történeteket elmesélni, hogy közben nem tápláljuk az illúziókat, hanem épp egy valóságosan kegyetlen világban mutatjuk be az emberek örök küzdelmét, bukását és megváltását.