Ezeket a filmeket ma már le sem engednék forgatni

Természetes, hogy nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, legyen szó filmről vagy társadalmi jelenségekről. De azt már csak az úgynevezett cancel culture, azaz az eltörlés kultúrájának képviselői – akik nem mellékesen ultraliberális szabadságharcosnak gondolják magukat, valójában csak a normalitást utálják – hirdetik, hogy be kell tiltani, el kell pusztítani az olyan régi műalkotásokat, szórakoztatóipari termékeket, amelyek sérthetik valamely kisebbség "érzékenységét". A filmeknél maradva, az utóbbi évek woke-hisztériája olyan klasszikusokat is örökre dobozba zárna, mint az Elfújta a szél, A majmok bolygója vagy A bárányok hallgatnak. Összeállításunkban olyan híres és kevésbé ismert filmek szerepelnek, amelyeket ma már nem is engednének leforgatni, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy annak idején moziba kerültek.

Klasszikus drámák, amelyek ma már biztosan nem kapnának zöld utat Hollywoodban

Összeállításunk első részében csupa olyan filmet válogattunk össze, amelyeket régóta kritizálnak (olykor, egyes részleteit illetően joggal), sőt egyesek cenzúráznának is. Csupa olyan amerikai film, ami nélkül nemcsak az amerikai, de az egyetemes filmművészet is szegényebb lenne.

Egy nemzet születése (1915)

Filmtörténeti alaptény, hogy D. W. Griffith a világ filmművészetének olyan mestere volt, aki alkotásaival, a filmdramaturgia és a vágás terén tett úttörő felfedezéseivel hatalmas hatást gyakorolt az utána következő rendezőkre. Tulajdonképpen az ő filmjei voltak azok, amelyek elsőként mutatták meg a mozgóképben rejlő valódi, történetmesélői lehetőségeket.

Sokat támadott 1915-ös filmje, az Egy nemzet születése is művészettörténeti jelentőséggel bír: nemcsak hogy ez volt az első történelmi filmeposz, de Griffith a drámai közelképek, a szereplőket követő felvételek és más forradalmi kameramozgások használatával, a párhuzamos cselekményszálak összefűzésével, a kreatív vágással (keresztvágás), a komponált filmzenével új filmes formanyelvet hozott létre.

Mégis, az amerikai polgárháború idején játszódó, kétrészes történet tagadhatatlanul felvonultatja a rasszista sztereotípiákat, mivel nézőpontja szerint a rabszolgák és felszabadítóik voltak a felelősek az ország széthullásáért és a polgárháború kitöréséért. Főként a második részben erősödnek fel a faji sztereotípiák, mivel a feketére maszkírozott fehér színészek (ez az ún. blackface, ami miatt még az Othello előadásánál is képesek hisztizni egyesek) civilizálatlan és szexuálisan agresszív karaktereket alakítanak

Már bemutatásakor is sokan támadták, de az utóbbi időben a filmipari rasszizmus fő hivatkozási pontjává vált. Egy olyan film, amit ma egészen biztosan nem lehetne elkészíteni, holott, túlzás nélkül, az Egy nemzet születése "találta fel" a filmművészetet.

Szörnyszülöttek (1932)

A Lugosi Bélát Drakulaként rendező Tod Browning ma is hátborzongató, félelmetesen valóságos horrorfilmjét, a Szörnyszülöttek-et sem biztos, hogy engednék leforgatni, hiszen már 1932 februári bemutatójakor heves vita tárgyát képezte felkavaró ábrázolásmódja és az, hogy a cirkuszi közegben játszódó történetet Browning valódi, testi fogyatékkal élő mutatványosokkal játszatta el.

Azaz, a Szörnyszülöttekben szereplő sziámi ikrek, a félig férfi-félig nő, az emberi csontváz, az élő torzó, a kéz nélküli "csoda", a szakállas nő vagy a gombostűfejű ember nem a képzelet szüleményei. Ez pedig sokakban visszatetszést kelt, akkor is, ha a történetből hamar kiderül, hogy nem a fogyatékkal született emberek a címszereplő szörnyszülöttek.

Szörnyszülöttek Forrás: Metro-Goldwyn-Mayer

A filmről itt írtunk bővebben.

Fu Manchu maszkja (1932)

A Fu Manchu maszkja (más magyar címváltozatban: Dzsingisz kán kardja) már megjelenésekor felháborította a közönséget. A Sax Rohmer regényéből, Charles Brabin rendezésében készült hátborzongató kalandfilmben Boris Karloff (Lugosi Béla mellett az 1930-as évek fő rémisztgetője) alakítja a "szupergonosz" Dr. Fu Manchut, aki minden követ megmozgat, hogy megszerezze Dzsingisz kán aranykardját és maszkját.

Persze, 1932-ben nem az amerikai és európai nézők háborodtak fel, hanem a kínai kormány állította azt, hogy a film velejéig romlott címszereplőjével Hollywood a kínaiak ellen akarta hergelni a közönséget. Ma viszont sokan akadnak, akik szerint az egykori hollywoodi rasszizmus példája, hogy egy angol színésszel (Karloff eredeti neve: William Henry Pratt) játszattak el egy kínai karaktert...

Boris Karloff mint Dr. Fu Manchu Forrás: MGM

Elfújta a szél (1939)

Egy hamisítatlan klasszikus, amelyet előszeretettel támadnak és cenzúráznak az utóbbi években.

A Margaret Mitchell azonos című Pulitzer-díjas regényéből készült, az amerikai polgárháború idején játszódó, 13 Oscar-díjra jelölt és 8 Oscar-díjat nyert filmben olyan sztárok láthatók, mint Clark Gable, Vivien Leigh, Leslie Howard vagy Olivia de Havilland. Nem mellékesen – az inflációval kiigazítva – a mai napig első helyen szerepel a legtöbb bevételt termelő filmek listáján.

Talán épp ez a fő baj a filmmel: a siker. Ugyanis az az állítás aligha áll meg a lábán, hogy a film túlzott és káros nosztalgiával tekint a rabszolgatartás intézményére. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a déli arisztokrácia szemszögéből mutatja be az amerikai polgárháborút, viszont lebilincselő módon ábrázolja szereplői sorsát, a háború és a szerelem természetét, és az újrakezdés örök lehetősége mellett foglal állást.

Clark Gable és Vivien Leigh az Elfújta a szél című filmben Forrás: Metro-Goldwyn-Mayer

Ráadásul a producer, David O. Selznick eleve egy olyan erős, de politikailag el nem ítélhető filmet akart készíteni, ami sem a feketéket, sem pedig a rabszolgatartó Délieket nem tünteti fel rossz színben. Ezért a producer arra intette a neki dolgozó neves rendezőket (nem akármilyen alkotók dirigálták a filmet: Victor Fleming, a magyar származású George Cukor és Sam Wood), hogy messzemenőkig ellentétes filmet alkossanak D. W. Griffith rasszistának mondott mesterművével, az Egy nemzet születésével.

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!