Ezeket a filmeket ma már le sem engednék forgatni

Természetes, hogy nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, legyen szó filmről vagy társadalmi jelenségekről. De azt már csak az úgynevezett cancel culture, azaz az eltörlés kultúrájának képviselői – akik nem mellékesen ultraliberális szabadságharcosnak gondolják magukat, valójában csak a normalitást utálják – hirdetik, hogy be kell tiltani, el kell pusztítani az olyan régi műalkotásokat, szórakoztatóipari termékeket, amelyek sérthetik valamely kisebbség "érzékenységét". A filmeknél maradva, az utóbbi évek woke-hisztériája olyan klasszikusokat is örökre dobozba zárna, mint az Elfújta a szél, A majmok bolygója vagy A bárányok hallgatnak. Összeállításunkban olyan híres és kevésbé ismert filmek szerepelnek, amelyeket ma már nem is engednének leforgatni, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy annak idején moziba kerültek.

Azok a "rasszista" hatvanas évek...

Az 1960-as években készültek olyan, a faji megbékélést célzó filmek, amelyeket aligha lehetne rasszizmussal vádolni, sőt, szinte az egész évtizedet átjárta Hollywoodban az afroamerikaiakkal és más kisebbségekkel szembeni "nyitás". Ennek ellenére akadnak olyan filmek, amelyeket rendre megtámadnak manapság, mondván, a kisebbségi karakter ábrázolása sértő a kisebbség egészére nézve. Kiemelünk párat ezek közül.

Álom luxuskivitelben (1961)

Az évtized egyik nagy klasszikusa a Blake Edwards rendezésében, Truman Capote 1958-ban megjelent azonos című kisregénye alapján készült Álom luxuskivitelben, amelynek főszerepére Capote eredetileg Marilyn Monroe-t szerette volna, de a szőke színésznő lemondott a szerepről és így Audrey Hepburn tette világhírűvé a könnyű vérű Holly Golightly-t (a híres színészek által visszaadott szerepekről készült összeállításunkat itt olvashatja).

A filmet persze nem a "könnyű élet" miatt támadják ma sem. Hanem azért, mert a Mickey Rooney által megformált, örökké zsémbes japán szomszéd, Mr. Yunioshi sértő módon ábrázolja az ázsiai (tehát nem csak a japán!) embereket, főleg az Egyesült Államokban élő ázsiai kisebbségeket. Tény, hogy Rooney Yunioshi megformálásánál sminket és szájprotézist viselt, hogy arcvonásait egy japán férfi karikatúrájához közelítse. Az ázsiai érzékenység pedig nem új keletű, már A Sárkány – Bruce Lee élete című 1993-as életrajzi filmben a Bruce Lee-t megformáló Jason Scott Lee kikéri magának, amikor beül a moziba. Más kérdés, hogy a film producerei eredetileg japán színészt szerettek volna Yunioshi szerepére, azaz az alkotók célja egyáltalán nem az volt, hogy gúnyt űzzenek a japánokból (ami egyébként alig 20 évvel Pearl Harbour után még talán nem is lett volna annyira értelmezhetetlen a történelmi sértettséget illetően).

Producerek (1967)

Mel Brooks vitriolos humorú fekete komédiája elnyerte a legjobb forgatókönyv Oscar-díját, és már bemutatásakor támadták. Persze a pénzszerzésből színpadi bukásra játszó, ezért szándékosan rossz darabot, rossz rendezőt és gyatra szereplőket választó Broadway-producer és könyvelőjének története eleve épít a botrányra, mivel a producerek reményei szerint biztos bukást hozó "legrosszabb színpadi musical" Adolf Hitlerről és a nácikról szól.

Sőt, egy olyan darabról van szó, amelynek filmbeli szerzője túlzás nélkül szerelmes Hitlerbe, így a film hemzseg az ellentmondásos etnikai humorban. A Hitler tavasza című darab ötlete sokak számára lehet ízléstelen. De hogy a zsidó származású, 18 évesen hadba vonuló, az 1944-es ardenneki offenzívában is harcoló, taposóaknák hatástalanításáért felelős, tizedesként leszerelő Brooks a holokauszt áldozatain és a második világháború hősein gúnyolódott volna – az több mint túlzás: hazugság.

Csak kétszer élsz (1967)

Az ötödik James Bond-film, főszerepben Sean Connery. Izgalmas sztori, az Ernst Stavro Blofeld által vezetett SPECTRE (FANTOM) rabol el amerikai és szovjet űrhajókat, hogy újabb világháborús feszültséget gerjesszen, a szálak Japánba vezetnek. Vagyis egzotikus a helyszín.

És: Bondból japán férfit faragnak. Ez pedig ma már sértő – lásd az Álom luxuskivitelben esetét. Pláne úgy sértő, hogy a filmben hemzsegnek a gonosz japán szereplők is (és a jók is).Holott a Csak kétszer élsz nagy része nem szól másról, mint a japán kultúra magasztalásáról.

A majmok bolygója (1968)

Egy újabb klasszikus. Franklin J. Schaffner sci-fi remekműve Pierre Boulle regényéből. A főszerepben Charlton Heston. És a filmtörténet egyik leghíresebb, egyben legbotrányosabb csókja.

"Botrányos" csókjelenet A majmok bolygójából Forrás: AFP

Egy környezettudatos, rendkívül humanista történet. És mégis: sokak szerint a film rasszista, mert az emberi tudatra emelkedő majmok képében az alkotók az afroamerikai kisebbségre célozgatnak. Sőt, az efféle ostoba elméletek gyártói azt is észrevették, hogy a filmben világosabb bőrű majmok dirigálnak a sötétebb bőrű majmoknak. Tehát szerintük A majmok bolygója halmozottan rasszista és még véletlenül sem arról szól, hogy az emberiség legyen szíves nem tönkre tenni a saját életterét. És persze, annyira rasszista, hogy rögvest a fajok keveredése mellett tör pálcát, lásd a fenti megjegyzést és fotót a "botrányos" csókról...

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!