Ezeket a filmeket ma már le sem engednék forgatni

Természetes, hogy nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, legyen szó filmről vagy társadalmi jelenségekről. De azt már csak az úgynevezett cancel culture, azaz az eltörlés kultúrájának képviselői – akik nem mellékesen ultraliberális szabadságharcosnak gondolják magukat, valójában csak a normalitást utálják – hirdetik, hogy be kell tiltani, el kell pusztítani az olyan régi műalkotásokat, szórakoztatóipari termékeket, amelyek sérthetik valamely kisebbség "érzékenységét". A filmeknél maradva, az utóbbi évek woke-hisztériája olyan klasszikusokat is örökre dobozba zárna, mint az Elfújta a szél, A majmok bolygója vagy A bárányok hallgatnak. Összeállításunkban olyan híres és kevésbé ismert filmek szerepelnek, amelyeket ma már nem is engednének leforgatni, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy annak idején moziba kerültek.

Dumbo (1941)

A negyedik egész estés Disney-rajzfilm, a Helen Aberson és Harold Pearl regénye alapján Ben Sharpsteen rendezésében készült Dumbo egy kedves és megható történet egy cirkuszi elefántbébiről, aki hatalmas fülekkel jön a világra, ezért a társai kigúnyolják, ő pedig mindent elkövet, hogy újra láthassa anyját, aki azért kerül ketrecbe, mert meg akarta óvni csemetéjét a kegyetlen csúfolódóktól.

Mégis, az utóbbi időben a Dumbo is megkapta a "rasszista" billogot. Merthogy egyes nézők szerint a varjak, amelyek bagóznak és köpködnek és csavargónak tűnnek, valamint tájszólással beszélnek, ellenben segítenek megtanítani Dumbót repülni, tehát pozitív szereplők, szóval az új érzékenyek szerint a varjak: feketék.

Mármint nem csak a madarak színe fekete, hanem a varjak fekete embereket szimbolizálnak, márpedig ez sértő.

Tagadhatatlan, hogy a fővarjút eredetileg Jim Crownak hívták, a Jump Jim Crow pedig egy 1828-as, a fekete embereket gúnyoló dal volt, és erről a dalról kapták nevüket az 1870-es évektől az 1964-es polgárjogi törvényig a déli államokban a faji szegregáció alapjaiként szolgáló ún. Jim Crow-törvények. Nem véletlenül változtatta meg a stúdió a karakter nevét Dandy Crow-ra az 1950-es években. De az is tagadhatatlan, hogy a varjak azon kevés karakter közé tartoznak, akik szimpatizálnak a főszereplő kis elefánttal és akik nélkül a happy end elmaradna. S bár rengeteg fekete híresség a védelmébe vette a varjakat (például Whoopi Goldberg, aki szerint ők a film legvagányabb szereplői), a Disney a legutóbbi DVD-kiadásnál és a streaming-felületén is arra figyelmezeteti a nézőt, hogy a Dumbo "elavult kulturális ábrázolásokat tartalmazhat". De legalább nem cenzúrázzák a saját filmjüket.

Még több Disney-mese, amit támadnak

A Dél dala – Rémusz bácsi meséi (1946)

A Disney stúdió, illetve a producer Walt Disney legvitatottabb filmje a Joel Chandler Harris műve alapján készült (rendezők: Harve Foster és Wilfred Jackson) 1946-os, élő és rajzolt szereplőkkel forgatott fantasy-musical, a Rémusz bácsi meséi.

Ez az a film, amelyre a Walt Disney-t alaptalanul nőellenességgel és rasszizmussal vádolók alapozzák azt a vádat, hogy Disney ellenszenvvel viseltetett a feketékkel szemben. S valóban a polgárháború után, a nemzeti újjáépítés éveiben játszódó filmben mai szemmel nézve nem kimondottan hízelgő a feketék megjelenítése – főként ami a fekete karakterek alárendelt státuszát, az intelligenciájukat, öltözködésüket, a túlzott dialektust illeti –, holott a cselekmény (már a regényben is) a faji megbékélést célozza. Ennek ellenére már a bemutató idején Adam Clayton Powell Jr. harlemi kongresszusi képviselő úgy jellemezte a filmet, mint "sértés az amerikai kisebbségekre nézve", kijelentését követően pedig több szervezet is a film bojkottálására szólított fel, illetve tüntetéseket rendeztek a mozik előtt.

Ma is afféle feketelistás film, olyannyira, hogy az önszabályozásban az utóbbi időben túlbuzgó Disney soha nem adta ki DVD-n és nem tette elérhetővé a streaming-platformján sem, de azért akadnak "renegátok", akik elismerik a Rémusz bácsi erényeit, 2003-ban például az Online Film Critics Society (amerikai online kritikusok szövetsége) a filmet minden idők 100 animációs alkotása között a 67. helyre sorolta...

De hosszan lehet folytatni a sort az egyébként ártalmatlan, rasszizmussal vádolt Disney-mesékkel:

Pán Péter (1953)

Itt azt kifogásolják újabban, hogy az őslakosokat sértően „rézbőrűnek" nevezik, a főszereplők pedig gúnyolódnak kultúrájukon. A J. M. Barrie azonos című regénye alapján készült filmben aztán egy dalnak a címét is meg kellett változtatni, mivel szintén a rézbőrű, pontosabban "vörös" szót (What Makes the Red Man Red?) használta, így rasszista tartalomnak minősítették és 2014 után ki is vették a dalt a filmből.

Marc Davis animátor a 2007-es hangkommentárban úgy fogalmazott:

Nem vagyok benne biztos, hogy megcsináltuk volna az indiánokat, ha most készítjük ezt a filmet

Susi és Tekergő (1955)

A Ward Greene regénye alapján készült, 15. egész estés Disney-rajzfilmben szereplő két sziámi macskát állítólag ázsiai sztereotípiákkal ábrázolták (azaz: ferde és keskeny szemek, görbe fogak, ázsiai akcentus). Sőt, az eltévedt házi kedvenc és a vagány kóbor kutya románcát elmesélő történetben egy olyan jelenet is szerepel, amelyben a kutyák viccet űznek azokból az országokból, ahonnan az egyes kutyafajták származnak (pl. mexikói csivava, orosz agár).

Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy a Disney megengedjen magának egy-egy efféle (tegyük hozzá: ártalmatlan) poént, ugyanakkor a Susi és Tekergő az amerikai filmintézet szerint az egyik legszebb hollywoodi szerelmes történet, legalábbis 2002-ben a rajzfilmet a 95. helyen szerepeltette minden idők 100 legszebb amerikai romantikus filmje között.

A dzsungel könyve (1967)

A Rudyard Kipling klasszikusából készült rajzfilm volt az utolsó, aminek a munkálatait Walt Disney személyesen felügyelte, nem sokkal a gyártás befejezése után halt meg.

Persze az újérzékenyeknek ezzel a filmmel is bajuk van. Szerintük Louie, a majmok királya tipikusan egy afroamerikai karikatúrája. Mert lusta, nem tudja magát kifejezni, és (figyelem!) jazzesen énekel. Meg hát, Kiplinget és leghíresebb regényét elég régóta vádolják rasszizmussal, mondván Maugli története leképezi az imperialista fehérek faji felsőbbrendűségi tudatát.

Mindenesetre a majomkirály ábrázolását illetően teljesen fals a rasszizmus vádja. Az alkotók ugyanis nem a világhíres jazztrombitás, a valóban afroamerikai Louis Armstrongról mintázták Louie-t, hanem Louis Prima, az ismert olasz amerikai jazzelőadó szolgált mintaként, olyannyira, hogy az amerikai eredetiben ő is szolgáltatja az orángután rekedtes hangját.

Persze könnyebb eltörölni az amerikai kultúrtörténetet, mint felismerni annak nagyságait. A hisztéria elérte a Disney-nél, hogy kivegye a streaming-kínálat gyerek szekciójából minden idők egyik legjobb Disney-rajzfilmjét és a felnőtt nézők számára is csak a szokásos érzékenyítő figyelmeztetéssel engedik megnézni.

Macskarisztokraták (1970)

A szintén jazz zenével (is) aláfestett rajzfilmben a Shun Gon nevű sziámi macska állítólag a kínaiak karikatúrája. Persze, mert a sziámi macskának ázsiai arca van és evőpálcikákkal játszik a zongorán. Ezért aztán csak az "egyes nézők számára sértő lehet" figyelmeztetéssel engedi a Disney+ megnézni...

Aladdin (1992)

Úgy tűnik, a Disney már csak ilyen rasszista filmstúdió, mert még a haladó kilencvenes években is faji vicceket engedett meg magának. Már persze a Disney kritikusai szerint. A leghíresebb arab nyelvű mesegyűjtemény, a 8–14. században keletkezett Ezeregyéjszaka meséinek legismertebb történetén alapuló rajzfilmben állítólag rasszista viccek és megjegyzések hangzanak el az arabokkal kapcsolatban, mi több más etnikai előítéleteket is tartalmaz. Például az arab karaktereknek görbe orra van, vastag szemöldöke és szája, eközben maga a főszereplő, Aladdin és Jázmin hercegnő fehér amerikaikra hasonlítanak.

Az nem zavarja a rasszizmust kiáltókat, hogy Aladdin és Jázmin is arabok, és ezt a film sem tagadja sehol, egy percig sem. Azaz nagyjából csak annyiról van szó, hogy az alkotók megjelenésükben is el akarták különíteni a jó és rossz szereplőket, mert így a nézők (főleg a gyerekek) könnyebben tudnak azonosulni. Már csak az a kérdés, hogy a woke-hisztérikusok szerint a kék színű Dzsinn melyik kisebbségből űz gúnyt...

Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik!