Az év elején a Netflixen debütált alkotásban Vergara évek óta a legjobb teljesítményt nyújtja a könyörtelen, brutális Griselda szerepében. Övé minden jelenet, amelyben szerepel, nem csak a díszletet uralja, hanem az egész szereplőgárdát maga mögé utasítja. Minden pillanatot irányít, miközben összetett karaktert formál meg egy erős nőről. Nem véletlen, hogy a kritikusok elismerően nyilatkoztak a színésznőről a széria megjelenése után, még egy Emmy-t is jósoltak neki. A művésznő átalakulása is elképesztő (bár a valódi Griseldára nem hasonlít), nem is csoda azok után, hogy napi két órát ült a sminkmesterek keze alatt. Bár a sorozat részben törekszik arra, hogy Griseldát egy szimpatikus antihősként mutassa be, Vergara a maszk és paróka alatt is jól látható kőkemény gonoszsággal ruházta fel karakterét. Játszi könnyedséggel ingadozik az emberség és a brutalitás között.
2015 egyik nagy streaminges dobása volt a Narcos, amelyben Wagner Moura alakította mesterien a világ leghíresebb drogbáróját, Pablo Escobart. Így nem csoda, hogy Doug Miro, Eric Newman és Andrés Baiz – akik a Narcos: Mexikót is jegyzik – ismét megülték a sokakat érdeklő „drogkartell hullámot”. A Narcos és a Narcos: Mexico is olyan megrázó valós eseményeket mutat be, amelyek megdöbbentően erőszakos pillanatokat is tartalmaznak.
A Griselda elődeihez hasonlóan folytatja ezt a trendet, ugyanis Blanco története Escobaréval vetekszik abban a tekintetben, hogy mennyi vért ontott hatalomra jutása kedvéért. Fontos kiemelni, hogy a Griseldát is valós események ihlették, de bizonyos kreatív szabadságot belevittek, hogy hatásosabb legyen a történetmesélés.
A sorozat egy Escobar-idézettel indul:. „Az egyetlen férfi, akitől féltem, egy Griselda Blanco nevű nő volt”, ám, aki ezek után azt várja, hogy a hírhedt drogkereskedő is feltűnik a sztoriban, annak csalódnia kell.
A széria Griselda életének mélypontjánál kezdődik, amikor három gyerekével nincstelenül Kolumbiából Miamiba menekül, olyan okok miatt, amelyekről a feszültségkeltés jegyében csak a visszaemlékezések során kapunk fokozatosan információt. Például arról, hogyan és miért ölte meg férjét, de a kolumbiai kartellekkel való kapcsolata is világossá válik.
A hat epizódban tanúi lehetünk annak, hogy erőszakkal, meglepő stratégiákkal és sok trükkel hogyan jut el nőként a város drogbizniszének csúcsára, mert ugye ez a férfiak játszótere, amelyben Griselda megjelenése teljes káoszt okoz.
Érdekes párhuzam, hogy a törvény másik oldalán June Hawkins (Juliana Aidén Martinez) ugyanazzal a hímsoviniszta világgal találja magát szembe a rendőrségnél, mivel hímnemű kollégái zsenialitása ellenére nem igazán veszik komolyan eleinte, pedig ő volt az egyik kulcsa annak, hogy a Griselda által működtetett drogmaffiát az évek során felszámolhassák az amerikai hatóságok. Érdekes adalék, hogy az igazi June Hawkins-Singleton tanácsadóként működött közre a sorozatban, fontos részleteket feltárva a kokainkeresztanya ténykedései kapcsán.
A hetvenes-nyolcvanas évek Miami világa pompásan visszaköszön a sorozatban:
a lenyűgözően hangulatos dizájnnal, az elegáns veterán autókkal és a szemet gyönyörködtető élénk színekkel, valamint a hozzá illő hangulatos zenei aláfestéssel.
Persze mindenki állandóan dohányzik, és csak azért áll le vele, hogy feltoljon egy csík kokaint, vagy lelőjön valakit.
Az akciójelenetek megfelelő időben, hosszúságban és kellő hatásossággal pörögnek a szemünk előtt, brutálisak és véresek,
azonban a sorozat a végére elfárad, kissé vontatott lesz, azt az érzést keltve, hogy nem más, mint egy olcsó Narcos-utánzat,
ami tényleg azért készült el, hogy újabb bőrt húzzon le a Netflix a számára kiemelkedő nézettséget hozó, múlt századi kokainmaffia hírhedt alakjairól.
A sorozatot a Netflixen keresztül érheti el.