Nagy megnyugvással szolgál, hogy a házilag barkácsolt szellemirtó dolgok nem lettek szupermodern dizájnos, 21. századi berendezések, amiken már nincsenek gombok, csak érintőképernyő van a Szellemirtók – A borzongás birodalma című legújabb részben. Itt még vannak gombok, tombol a retro iránti igény. Ivan Reitman büszke lehet fiára, Jason Reitmanra, akivel 2022-es halála előtt még ennek a résznek az előtörténetét leforgathatta 2021-ben. Vagyis a forgatókönyvíró-producer negyven év távlatában a legújabb, 2024-es verzióban szépen kezeli az atyai muzeális értékű örökséget.
Például szerepel a filmben a rajongók egyik kedvence, a fejre rakható tésztaszűrő kinézetű (tudjuk jól, hogy ez a valóságban tésztaszűrő, ezért vicces látni a mozivásznon) karácsonyfaizzókra hasonlító kis színes lámpákkal felturbózott mérőműszer, ami 40 év távlatából is mosolyt csal a nézők arcára. Gyerekkori, kiskamaszkori játékok “sufnituning” kinézetét idézi szinte minden szellemirtó felszerelés, amely a régi tűzoltóság épületében továbbra is a szellemirtók főhadiszállása New Yorkban.
Aztán találkozhatunk a filmben Bill Murray, Dan Aykroyd és Ernie Hudson által alakított szereplőkkel, akik sokat változtak az elmúlt negyven év alatt, de a humorérzéküket nem vesztették el egy kicsit sem.
A film egyik poénja, hogy ők épphogy továbblépnének a régi berendezéseken. Még az első részben az egyetemről kirúgott tudósok csapata nemhogy nem ment nyugdíjba, hanem éppen ellenkezőleg, szupertitkos kísérleti laboratóriumot hoztak létre, ahol egyrészt tanulmányozni tudják a szellemeket, másrészt a tűzoltótoronyház szellemtároló helysége megtelőben van, egy sokkal nagyobb tárolóra van tehát szükség a befogott szellemek elhelyezésére.
A Spengler család sem újdonság, a Szellemirtók – Az örökség című 2021-es részben már találkozhatott a néző velük. A mostani epizódban a konfliktust az adja, hogy egy ősi műtárgyból kiszabadul a gonosz erő, amely megfagyaszt mindent maga körül, mintha egy új jégkorszak venné kezdetét. A filmben egyébként előbújnak a régi szellemek, de a modern CGI-s technikával megrajzolt legújabbak is rombolják rendesen New York utcáit. A Szellemirtók továbbra is megtartják azt a hagyományt, hogy nem kifejezetten ijesztők a szellemek, amelyekkel harcolnak, sokkal inkább viccesek. Az összes részre jellemző az, hogy műfaji besorolás szerint inkább a vígjáték kategóriába tartoznak.
Ha mindezt egybevetjük, akkor tulajdonképpen lehetne ez egy igazán jó film, ám inkább csak közepesen szórakoztató családi mozi lett. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a nagy öregekkel azon felül, hogy megjelennek a filmben, nem tudtak mit kezdeni a forgatókönyvírók. A történet se sikeredett túl érdekesre, a szereplők pedig annyira sokan voltak, hogy egyikre se jutott szinte semmi idő.
Mármint arra, hogy egy kicsit belemerüljünk abba, hogyan gondolkodnak a világról, milyen problémák foglalkoztatják őket igazán azon felül, hogy befogják a szellemeket.
Az egyetlen igazán érdekes mellékszál az, hogy a legfiatalabb generációból McKenna Grace által alakított Phoebe Spengler összebarátkozik egy szellemmel, ami azért a szellemirtó családban nem éppen hétköznapi jelenség. De mintha nem tudnának igazán semmit se kezdeni az alkotók ezzel sem, kicsit se merték a komédiát tragikomédiává alakítani, viszont egy vérbő vígjátékhoz meg kevés annyi poén és geg, amennyi az új részben van. Aki tehát nosztalgiázni szeretne egy keveset a családdal, majd az új rész megnézése után szívesen mesél a gyerekeinek arról, hogy mit jelentett neki a kultikus Ghostbusters és annak világslágerré lett zenéje, az bátran vegye a mozik felé az irányt, aki viszont valami újat remél, az valószínűleg csalódni fog.
Sommásan 7/10