A kutyás filmek rajongói kívülről fújják nyolc kutya nevét: Maya, Shorty, Max, Old Jack, Dewey, Truman, Shadow, Buck. Történetüket kétszer is feldolgozták, először 1983-ban az Antarctica című japán filmben, amelynek rendezője Koreyoshi Kurahara volt, a zeneszerző pedig Vangelis. A Déli sarkon élet-halál harcot vívó kutyák szenvedéseit megrázóan ábrázoló valós alapokon nyugvó történetet aztán Frank Marshall is megfilmesítette Kutyahideg címmel, a főhőst pedig a kultikus színésszé vált Paul Walker alakította, akit a Halálos iramban filmekből ismer a nagyközönség, halála miatt viszont csak a hetedik részig szerepelhetett.
Az életben maradásért küzdött a Buck nevű kutya is, aki Jack London regényéből készült A vadon szavában játszott, gazdáját az 1972-es feldolgozásban Charlton Heston alakította. Többféle filmes, leginkább romantikus feldolgozást ért meg Eric Knight regényéből készült Lassie kutya története is, aki akárhova rendeli a sorsa, megkeresi gazdáját, ha sok száz kilométert is kell megtennie. Ha már romantikus kutyafilmről beszélünk, akkor a Hacsi – A leghűségesebb barát is ide tartozik, a kutyák hűséges lelkivilágát mutatja be elgondolkodtatóan.
Ezekben a filmekben az a közös, hogy a kutyák a legnehezebb helyzetekben is az emberek mellett állnak, általában jók a megérzéseik, végtelenül hűségesek és példamutatóan kitartóak. Mivel korunk embere a kitartás és a hűség terén finoman szólva nem igazán áll a helyzet magaslatán, érdemes ezeket a filmeket időről időre újranézni. Az Artúr, a király is a küzdős kutyás alkotások közé tartozik. Rendezője Simon Cellan Jones, akit a legtöbben a Jeremy Irons-féle Borgiák egyik rendezőjeként ismernek, valós történetet dolgozott fel. A film főhőse Michael Light, aki rendszeresen elindul az extrémsport-világbajnokságon, de képtelen megnyerni azt. A kitartásáról híres főhőst Mark Wahlberg alakítja, aki a Boogie Nights című film révén lett ismert, de sokan a nevét a Sivatagi cápák című film bemutatása után jegyezték meg.
Mark Wahlberg hitelesen mutatja be Michael Light küzdelmét, amely révén először pénzt és csapatot kell szereznie, majd temérdek leleménnyel helyt kell állnia neki és csapatának a tíz napon át tartó extrémsport-világbajnokságon. A táv, amelyet a Dominikai Köztársaság dzsungelében meg kell tenniük néha futva, néha sziklákat megmászva, néha biciklivel, néha kajakban evezve nem kevesebb mint hétszáz kilométer. A filmből kiderül, hogy egy ilyen világbajnokság nemcsak erőpróba, de emberfölötti kitartás is kell hozzá, valamint folyamatos együttműködésre van szüksége a csapatnak. Figyelni kell, hogy mennyit alszik az ember, mennyit eszik, vagyis mennyi energiát visz be a szervezetébe, de arra is figyelni kell, hogy életben maradjanak a veszélyes dzsungelben.
A filmnek érdekes dramaturgiai megoldása, hogy a valódi történet csak lassan kúszik elő. Eleinte azt hiszi az ember, hogy egy extrémsport-világbajnokságra készülő csapat krónikáját látja, amelyben fel-felbukkan egy kutya, de aztán kiderül, hogy egy kutya hűségének története áll a középpontban. A kutyás filmekben egyébként ritka, hogy kóbor kutya a főszereplő. Ebben a történetben egy kevés törődést, némi élelmet úgy hálál meg a kóbor eb, hogy több mint háromszáz kilométeren át követi hőseinket a veszélyes dzsungelben. Az érzelmekre ható alkotás egyik felében azt látjuk, milyen küzdelmet folytat a kutya az ember barátságáért, a másik felében pedig azt, hogy az ember az élete legnagyobb álmát is képes feladni, ha arról van szó, hogy négylábú barátjának életét megmentheti.
A filmet két okból is érdemes megnézni. Az egyik, hogy Jacques Jouffret operatőr még a természetfilmeknél is izgalmasabban fényképezi a dzsungel nem túl barátságos, ám annál látványosabb világát, a másik pedig az, hogy mindig jó látni, ha a főhős személyisége fejlődik. Mark Wahlberg által alakított Michael Light pedig valami nagyon fontosra jön rá az életben. Arra, hogy a győzelemnél is fontosabb, az elköteleződés és a hűség.
Sommásan: 8/10