Nem annyira szelíd motorosok

Hétköznapi férfiakról van szó, akik a szabadságvágyukat akarják kiélni, lázadnak a mindenkori rendszer és normák ellen, hogy a hedonizmust éltessék. Forrás: Focus Futures

Jeff Nichols a 2010-es évek egyik legígéretesebb független filmes rendezőjeként tűnt fel Hollywoodban, s olyan művekkel tette le a névjegyét, mint a Take Shelter, a Mud vagy az Éjféli látomás. A 2016-os Loving óta nem készített egész estés produkciót, most azonban visszatért a sztárokkal teletűzdelt, ambiciózus Motorosokkal, hogy megmutassa, mit sem vesztett tehetségéből.

A 60-as évek végi Amerikában járunk, változik a kultúra, változnak az emberek. A vietnámi háború, a hippik feltűnése mind hatást gyakorolnak a társadalomra, de van, aki másképp gondolkodik. Johnny (Tom Hardy) átlagos családos munkásember és fel akarja dobni az unalmas hétköznapokat. Megalapít egy motoros klubot, hogy a helyi cimboráival róják az utakat. A kezdeményezés hamar nagy népszerűségre tesz szert. Nichols egy 1967-ben megjelent képeskönyvből merített ihletet a forgatókönyvhöz, a Motorosokban feltűnt társaság pedig a mai napig létezik.

Jeff Nichols rendező egy 1967-ben megjelent képeskönyvből merítette a film ötletét. Forrás: Focus Features

Régóta kialakult egy sztereotípia arról, hogy ezek a bőrkabátos, chopperrel közlekedő alakok milyen körökben mozognak, mit képviselnek és nem tanácsos ujjat húzni velük. Számos film és sorozat készült a témában, az író, rendező azonban ennél mélyebbre ás, visszarepít minket egészen a kezdetekig, amikor a kétes ügyek még közel sem fonódtak össze a bandákkal. 

Nicholsnak esze ágában sincs kompromisszumot kötni, nem akar szórakoztatni, még feltétlenül történetet mesélni sem, inkább az életérzésre helyezi a hangsúlyt. Így feláldozza, hogy műve a szélesebb közönség számára befogadható legyen, ám, akit el tud kapni a stílusa, az fel fogja fedezni a vitathatatlan értékeit. A cselekmény egy interjúsorozatra épül, egy fiatal egyetemista dokumentálni kívánja hőseink életét, végigkérdezve a fontosabb tagokat az élményeikről. A központi figura, afféle narrátor, az egyik forrófejű motoros, Benny (Austin Butler) felesége, Kathy (Jodie Comer). Ő meséli el miként került kapcsolatba ezekkel a furcsa alakokkal, illetve hogy hatott rá a szellemiségük. Rajta keresztül nyerünk betekintést ebbe a világba, mely sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Hétköznapi férfiakról van szó, akik a szabadságvágyukat akarják kiélni, lázadnak a mindenkori rendszer és normák ellen, hogy a hedonizmust éltessék. Rendszeresen összegyűlnek egy „piknikre”, ahol vedelnek, verekednek és megosztják egymással a történeteiket. Lehet igénytelen suttyóknak bélyegezni őket, de alapvetően ártalmatlanok.

Nichols ezzel egyszerre rúgja fel a motoros előítéleteket, majd fokozatosan enged teret a terjeszkedéssel járó fejlődésnek, vagy jelen esetben romlásnak. Remekül ábrázolja, mivé válhat egy szimpla ötlet, illetve a generációs és ideológiai különbségek mennyire el tudnak korcsosítani egyeseket. 

Mert a Motorosok elsősorban a közösség formáló erejéről szól, arról hogy ezek az arcok kiállnak a másikért, összeköti őket a világnézetük és persze a kétkerekű paripájuk. A cigarettafüst, a benzinszag, a felhőtlenség érzése átragad a nézőre, aki maga is nyeregbe pattanna és csak róná az utat, hogy fújja az arcát a nyári szél. Az utolsó harmadra ez a könnyedség sokkal komorabb fordulatot vesz, bekúszik a bűnözés, Johnny már nem tudja kontrollálni az egyre nagyobb méretet öltő bandát. Hatalmi harcok, riválisokkal való összetűzések, gyilkosságok övezik a motorosok útját, és ezzel az eszkalációval jutunk el arra a pontra, amit ma a bandákkal azonosítunk. A zárás valahol megadja a feloldozást, nyújt kapaszkodót, mégis végtelenül lehangoló és szomorú köntösbe bújtatja az összképet.

A Motorosok igazi maszkulin nosztalgiamozi, egy ábránd a múltból, mely a valahova tartozás szentségét hirdeti. 

Kiforgatja és egyben alátámasztja a sztereotípiákat, mélyítve, kiszélesítve az ilyesféle csoportokról kialakult képet. Az atmoszféra egészen fantasztikus, a színészek, élükön Jodie Comerrel és Tom Hardy-val remekelnek, Nichols pedig bizonyítja, hogy továbbra is kiváló alkotó. Filmnyelvi szempontból sokak torkán megakadhat az élmény, ugyanis nincs klasszikus értelemben vett sztori, de akit meg lehet venni hangulatteremtéssel, az örömmel fog gurulni ezzel a bandával.