Megérkezett a tavalyi év legjobb és egyben legdurvább horrorja

Tavaly szinte a semmiből robbant be az argentin Demián Rugna horrorja a Shudder nevű streamingszolgáltatón és nem véletlenül emlegették az év legjobbjai közt a műfajban. Most végre a hazai mozikban is látható az Amikor a gonosz leselkedik, mely fityiszt mutat a hollywoodi sablonoknak és egy kíméletlen utazásra invitál.

A testvérpár Pedro (Ezequiel Rodríguez) és Jimi (Demián Salomón) egy apró faluban él, szegényes körülmények közt. A közeli erdőben találnak egy megcsonkított testet és felelősségre akarják vonni a tettest, ám amikor rábukkannak egy fertőzött, eltorzult emberre, rá kell jönniük, hogy a gonosz visszafordíthatatlanul elszabadult.

Fotó: Shudder/IFC Films

Rugna nem kezdő a szakmában, bizonyította korábban, hogy ért a borzongatáshoz, az eddigi legnagyobb sikere a 2017-es Terrified volt, legújabb alkotásával azonban nemzetközi elismerést vívott ki magának, okkal. De mitől is működik ennyire az Amikor a gonosz leselkedik? 

A cselekmény első fele az egyik legsodróbb lendületű, csontig hatoló rémálom, amit az elmúlt években láthattunk. Nincs konkrét expozíció, a direktor rögtön az események közepébe vág és ebben a közegben minden esemény természetesnek érződik. A két főhős szavak nélkül is tisztában van vele, hogy segítségnyújtásuk és törekvésük ellenére elszabadult valami annyira esszenciális rossz, ami ellen nem lehet védekezni.

Fotó: Shudder/IFC Films

A fenyegetés pont a megfoghatatlansága miatt félelmetes, senki nincs tőle biztonságban és képtelenség kitalálni, hol csap le. Noha van konkrét formája, létrejötte sokkal szimbolikusabb egy átlagos réménél. Rugna nem vesződik részletes jellemrajzokkal, úgy épít világot és alakít ki konfliktust, hogy a szereplőkről fokozatosan tudjunk meg minden lényeges információt. Rendre változtatja a környezetet és úgy fedi fel a kártyáit, hogy egyre mélyebbre süllyedjünk ebben a mételyben. Eljutunk a városba, fény derül Pedro múltjára, illetve a családja is kulcsszerephez jut. A szűk 100 perces játékidő feléhez érkezve kicsit lassít a tempó, de vontatottság helyett hálát érzünk a pillanatnyi levegővételért. Szolgálnak némi magyarázattal a borzalmakra, illetve elhintenek egy, a gonoszt távol tartó szabályrendszert. Ez adhatna okot a bizakodásra, egy esetleges kiútra, de annyira körbelengi az összképet a kilátástalanság, hogy a túlélés esetén is reménytelennek tűnik a küzdelem. Rugna ugyanis nem rest sokkolni a legváratlanabb pillanatokban. Folyamatosan döntögeti a tabukat, zúdítja ránk a horrort, műve mégsem érződik egy percre sem öncélú hatásvadászatnak, sokkal inkább tudatosan megkomponált pokoljárásnak. Hol a nyers erőszaktól, míg máskor a hirtelen meghökkenéstől, de mindig hat az ingereinkre és az érzelmeinkre a film. Egyedül az utolsó harmadban kerül porszem a gépezetbe. A már említett szabályok funkciótlannak érződnek, mert olykor teljesen nyilvánvaló esetekben sem tartják be őket. A zárás lehetne konzisztensebb, ugyanakkor egy végső gyomorba vágásnak mindenképp hatásos.

Csak idő kérdése, mikor fedezi fel magának Rugnát Hollywood. Ilyesfajta újító szándékú, kompromisszummentes és stílusos horrorrendezőt nem találni minden bokorban, tehát érdemes odafigyelni rá a jövőben. Az Amikor a gonosz leselkedik lehangoló kor- és kórképet fest az emberről, mely annyira mélyre csúszott azon a bizonyos lejtőn, hogy nincs az a felsőbb hatalom, ami visszahúzza. Kevesen tudnak így mesélni a félelem, valamint a kegyetlenség elburjánzásáról és még kevesebbek képesek klasszikus ijesztgetés nélkül mentálisan ennyire megterhelő horrort megálmodni.