180 éves a magyar fotográfia

Egressy Gábor: Petőfi Sándor (dagerrotípia, 1844 v. 1845)

Vállas Antal magyar mérnök, matematikus, 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. 2003 óta minden évben augusztus 29-e a Magyar Fotográfia Napja, amikor a fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeit ünnepeljük.

1839. január 7-én mutatták be Louis-Jacques-Mandé Daguerre és Nicéphore Niépce találmányát (dagerrotípia) a Francia Tudományos Akadémia előtt. Ez volt az első szabadalmaztatott fotográfiai eljárás a világon, ezért hamar felkeltette az emberek érdeklődését.

1839. február 2-án jelenik meg magyarul az első írott hír a „csodálatos új találmányról" a Hasznos Mulatságok nevű folyóiratban. 1839. szeptember 4-én, ugyan ez a lap, ismét ír a találmányról. Ezúttal már közli az eljárás mikéntjét, így vállalkozó szellemű olvasók maguk is nekiállhatnak kipróbálni a fényképezést, feltéve, ha van elég pénzük kifizetni az igen borsos árat az alapanyagokért. Még ugyan ebben az évben Nagy Károly vásárol egy teljes felszerelést Párizsban a bicskei csillagvizsgáló számára.

Pár hónappal később, 1840. augusztus 29-én, az eredetileg bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós, az akadémia rendes tagja Vállas Antal a Magyar Tudományos Társaság ülésén bemutatja a dagerrotíp fotográfiai eljárás teljes folyamatát, az előkészülettől az exponáláson át egészen az utómunkálatokig. A prezentációhoz a Nagy Károly által Párizsban vásárolt felszerelést használta. A dagerrotípia a Dunát és a Budai várat ábrázolta és ez volt az első feljegyzett alkalom, hogy Magyarországon fényképfelvételt készítettek.

Egressy Gábor: Petőfi Sándor (dagerrotípia, 1844 v. 1845) Forrás: Wikimedia Commons/Egressy Gábor

Az egyik leghíresebb dagerrotípia Petőfi Sándor magyar költőről maradt fenn. A kép készítőjének személyét illetően nincs teljes egyetértés, de feltehetően Petőfi Sándor barátja Egressy Gábor színész, amatőr dagerrotipista készítette 1844–45 körül.

A következő évtizedekben rohamosan fejlődött a fotográfiák készítésének találmánya. Ez idő alatt rengeteg magyar fotográfus vált világhírűvé:

Robert Capa, Balogh Rudolf, Járai Rudolf, Vadas Ernő, Escher Károly, André Kertész, Moholy Nagy László, Munkácsi Márton, Brassaï, Hoffmann Dezső, Stefan Lorant, Pécsi József, Markovics Ferenc, Schwanner Endre, Balla Demeter, Féner Tamás, Keleti Éva, Korniss Péter, Kunkovács László, Benkő Imre, és még sokan mások tettek szert művészetükkel és tehetségükkel világhírnévre és díjakra.