Munkakönyv helyett mágneskártya

A munkaügyi szaktárcánál ismét foglalkoznak a korábbi munkakönyv helyett alkalmazandó korszerű munkaügyi nyilvántartás bevezetésével, amelynek megvalósulásával jelentősen csökkenhet az adminisztráció és átláthatóbb lenne a folyamat. A megvalósíthatósági tanulmány már elkészült, jelenleg a szakmai egyeztetés folyik.

Egy korábbi kormányzati időszakban, 1995-ben illetve 1996-ban is szó volt már a munkaügyi nyilvántartás korszerűsítéséről, az 1992-ben megszüntetett munkakönyv helyett bevezetendő nyilvántartásról.

Akkor az első szakmai javaslat arra vonatkozott, hogy a munkavállalói igazolvánnyal, valamint a munkaügyi naplóval tegyék ellenőrizhetőbbé a dolgozók munkaviszonyát. A munkavállalói igazolványt belépéskor a munkahelyen állították volna ki. A szintén helyben, munkavállalónként sorszámmal vezetett munkaügyi naplóval együtt dokumentálta volna az igazolvány a munkaviszonyt. Ez munkaügyi ellenőrzések alkalmával jelenthetett volna számottevő segítséget.

A munkaadói érdekképviseletek kezdettől fogva nem értettek egyet ezzel a megoldással. Olyan többlet adminisztrációnak tartották, amely még a megszüntetett, általuk is hiányolt munkakönyv céljait sem teljesíti. Arra is hivatkoztak, hogy valamennyi munkavállalóval munkaszerződést kell kötniük, ezek a szerződések is dokumentumként szolgálnak.

Országos intézmény által kiadott, korszerű, országos nyilvántartáshoz igazodó munkakönyv, más néven foglalkoztatási könyv bevezetését szorgalmazták, amelybe a korábbiakhoz hasonlóan csak a munkaviszonyra vonatkozó adatokat jegyezné be a munkáltató. A könyv, vagy ugyanezt a célt szolgáló elektronikus kártya a társadalombiztosítási juttatásokhoz szükséges jogszerző időkhöz, járulékbefizetésekhez is megfelelő igazolásként szolgálhatna - érveltek.

Az érdekegyeztető tárgyalások során a kormányzati oldal és a szociális partnerek 1996-ra már odáig jutottak, hogy munkakönyvre vagy foglalkoztatási könyvre van szükség, de a valamennyi munkavállalóra vonatkozó kiállítás, a központi nyilvántartás több milliárd forintos költségét a kormányzat és a munkáltatók sem kívánták vállalni. Szóba került, hogy a Munkaerőpiaci Alapból finanszírozzák a költségeket, sőt még az is, hogy mivel közokiratról van szó, méltányos kiállítási illetéket fizessenek a dolgozók.

Az érdekegyeztetéseken a kormányzati oldal a könnyebb finanszírozhatóság miatt azt javasolta, hogy először csak az új munkaviszonyt létesítőknél alkalmazzák a dokumentumot. A munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek viszont 1997-től már a teljes körű alkalmazást szerették volna elérni. Ezt követően már arról is megegyezett a kormányzati oldal a szociális partnerekkel, hogy milyen adatok kerüljenek az 1997-ben bevezetendő foglalkoztatási könyvbe, terv készült a dokumentum formájára, a finanszírozással kapcsolatban viszont továbbra sem jutottak közös nevezőre.

Célszerűnek tűnt az is, hogy a társadalombiztosítási nyilvántartással, adatbázissal közösen valósítsák meg a foglalkoztatási könyvet, adatkezelést, ez pedig további szakmai egyeztetést tett szükségessé. A témakör ezt követően lekerült a napirendről, s csak a jelenlegi kormány megalakulása után hozta szóba ismét a szaktárca. Ekkor már egyértelműen a korszerű, elektronikus társadalombiztosítási és munkakártya bevezetése fogalmazódott meg célként. A kellő szakmai előkészítés érdekében a szaktárca múlt év őszén közbeszerzési pályázatot írt ki megvalósíthatósági tanulmányra. Ez a tanulmány időközben elkészült, pillanatnyilag javaslatait mérlegelik a szakminisztériumban.

Jelenleg a társadalombiztosítási azonosító jel szerint külön-külön rendszerezi saját adatkörét a nyugdíj és egészségbiztosítás, valamint a munkaügyi intézményrendszer. A három adatbázis összehangolásával, egy elektronikus munkakártyával az erre a célra létesített lekérdezőhelyeken még a munkavállalók is ellenőrizhetnék a jogszerző időket, a számukra befizetett járulékokat.

A munkakönyv megszüntetése miatt jelenleg mindez nehezen követhető, dokumentálható. A kártya természetesen a munkaügyi ellenőrzést is számottevően megkönnyíthetné. A pályázat kiírásakor még úgy tűnt, hogy először csak a valamilyen nyilvántartásban már szereplő csoportoknál vezetik be a kártyát, majd fokozatosan négy év alatt valamennyi munkavállalónál. Az ütemezésről viszont a tanulmány alapján másként is dönthet a szaktárca.