Az uniós pénzügyminisztereknek a közelmúltban az olaszországi Stresában tartott kötetlen tanácskozásán egyetlen miniszter sem emelt szót a CD-k áfájának csökkentése mellett, holott a lemezipar képviselői ebből az alkalomból is felpanaszolták, hogy e tekintetben hátrányos megkülönböztetés sújtja őket: az EU-ban gyakorlatilag valamennyi kulturális termékre (könyvekre, újságokra, színház- és mozijegyekre, múzeumi és kiállítási belépőkre stb.) kedvezményes áfa-kulcs van érvényben, amelynek minimális szintje 5 százalék. A zenei felvételeket tartalmazó kompakt lemezek azonban nem tartoznak ebbe a kategóriába, így ezeket átlagosan 20 százalék körüli forgalmi adó terheli.
Az áfakulcsok mértéke országonként eltérő, mert az unióban a többi adónemhez hasonlóan az áfára vonatkozó részletes rendelkezések is nemzeti hatáskörbe tartoznak. A közösségi jog általános érvényű keretszabályként csak annyit ír elő, hogy a tagállamok alapvetően kétféle, egy úgynevezett normál és egy kedvezményes áfa-kulcsot alkalmazhatnak, amelyek közül az előbbinek legkevesebb 15, az utóbbinak pedig minimum 5 százalékosnak kell lennie. Vagyis ezektől felfelé el lehet térni, lefelé azonban nem. Tételesen meghatározza viszont azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a körét, amelyek a kedvezményes kulcs alá tartozhatnak, emellett kivételes esetekben "extra alacsony" (5 százalékosnál kisebb mértékű) kulcsok alkalmazására is lehetőséget ad.
Július közepe óta gyakorlatilag bizonyosra lehetett venni, hogy a lemezipar és a vásárlók belátható ideig nem számíthatnak változásra. Hónapokig tartó kemény viták után a brüsszeli bizottság akkor tette közzé javaslatát azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a módosított listájáról, amelyekre kedvezményes kulcsot lehet alkalmazni. A felsorolásban szerepelnek többek között az éttermi szolgáltatások (Franciaország szívós lobbizásának eredményeként), az építkezés és a lakásfelújítás, a gáz- és áramszolgáltatás, az otthoni gondozás, valamint a kulturális termékek és szolgáltatások eddig is ide tartozó szinte teljes skálája - a kompakt lemezek azonban most is kimaradtak.
Az olasz maffia egálban van a lemezkiadókkal
A Hanglemezkiadók Nemzetközi Szövetsége (IFPI) nyugtalanságának adott hangot amiatt, hogy a kérdést a stresai találkozón sem került szóba, pedig ezúttal is megismételt álláspontja szerint a CD-k áfájának csökkentése - a forgalom ettől várható fellendülése miatt - nem okozna jelentős bevételkiesést az államkasszáknak. A jelenlegi helyzetben azonban a viszonylag magas CD-árak kedveznek az illegális másolatok készítésének és terjesztésének, amely az IFPI szerint viharos gyorsasággal terjed. Olyannyira, hogy a piacra kerülő lemezek immár egyharmada hamisítvány, ezek készítése és terjesztése pedig virágzó üzletággá vált, amelyben a szervezett bűnözés is megjelent. Olaszország déli részében például - ottani kiadók szerint - a maffia piaci részesedése már meghaladja a lemeziparét.
Egy - az IFPI felkérésére - néhány hónapja végzett felmérés szerint a CD-k áfájának nagymértékű csökkentése esetén a lemezek forgalma Olaszországban 160, Nagy-Britanniában pedig 110 százalékkal emelkedne. Egyelőre azonban a kiadók a forgalom évek óta tartó, megállíthatatlannak tűnő visszaesésével szembesülnek. Egyesek közülük úgy vélik, hogy ez ellen csak azzal tudnak védekezni, ha maguk csökkentik az árakat. Az amerikai Universal Music például a közelmúltban 25-30 százalékos csökkentéseket jelentett be. Az európai kiadók egyelőre nem követték a példát, és a szakma véleménye erősen megoszlik abban a kérdésben, kellene-e követniük.