Az Európai Bizottság az uniós bevándorlási- és menekültpolitika koordinálására olyan új javaslatokat tett, amelyek könnyebbé tennék a külföldieknek, hogy munkát vállaljanak a tagállamokban. A belügyi főbiztos által javasolt szabályok olyan keretrendszert hoznának létre, amelyen belül a tagállamok maguk határozhatnák meg, hogy hány munkavállalót kívánnak beengedni országukba.
Antonio Vittorino a bizottság által is támogatott törvényjavaslatról kijelentette: "Ez csak az első lépés a bevándorlók számára, hogy legálisan tartózkodhassanak a tagállamokban, szerezhessenek munkavállalási engedélyt, és biztosítsuk számukra a munkavállalóknak járó jogokat. Ugyanis egyre inkább tudatára ébredünk annak, hogy léteznek olyan, a helyi munkaerőpiacról betölthetetlen állások, amelyekre a bevándorlók ellenben alkalmasak."
A javaslat létjogosultságát az adja, hogy az európai országoknak egyre inkább szembe kell nézniük az öregedő társadalmak problémájával, és megoldást kell találniuk arra, hogyan tudnának fiatal munkaerőhöz jutni. A tagállamok egyenként már próbálkoznak a külföldi munkaerő bevonásával bizonyos hiányszakmák esetén. A hollandok például elsősorban szezonális munkásokat keresnek a tulipánok és az aszparágusz betakarítására, Belgium új bevándorlási kvótákon dolgozik, és Németországban is fontolgatják, hogy évi 50 ezer munkavállalónak adnának ki hosszú távra szóló tartózkodási engedélyt.
Az eltérő szabályozások, a különböző vízumrezsimek és a bürokrácia bonyolultsága miatt azonban a bevándorolni szándékozók sokszor inkább illegális módon próbálnak munkát vállalni. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi őket, és különböző bűnszövetkezetek szinte rabszolgaként foglalkoztatják őket, "jobb esetben" pedig csak a többi munkavállalót megillető szociális jogoktól esnek el. Az egységesített és egyszerűsített dokumentum, mely nagyban hasonlítana az amerikai zöldkártyára, ezeket a nehézségeket kívánja felszámolni, és legális utakra terelni a bevándorlókat. Az irat egyszerre szolgálna belépési és tartózkodási engedélyként, valamint felhasználható lenne a szociális jogosultságok megszerzésénél.
Mivel ma nincsenek megbízható adatok arról, hogy hány külföldi is dolgozik legálisan az unióban, Vittorino azt is javasolja, hogy a tagállamok kormányai havonta hozzák nyilvánosságra saját adataikat. A javaslatban szintén szerepel egy európai szintű adatbázis kialakítása a külföldiek számára nyitva álló álláshelyekről.
Miközben a politikusok már tisztában vannak azzal, hogy egyre inkább szükség lesz a külföldi munkavállalókra, a polgárok rettegnek munkahelyeik elvesztésétől, és gyakran a legális munkavállalókat is illegálisként kezelik. Az ilyen félelmekre volt példa, amikor Németország és Ausztria ragaszkodott ahhoz, hogy a várhatóan 2004-től kezdődően csatlakozó országok - köztük Magyarország - polgárai 2-7 évig ne vállalhassanak szabadon munkát a tagállamokban. A javaslat ezért nem kíván nemzeti kvótákat meghatározni, hiszen ahogy a belügyi biztos fogalmazott, "a tagállamok hatóságai a civil társadalommal közösen sokkal jobban fel tudják mérni, hogy milyen mennyiségben képes a bevándorló munkavállalókat integrálni országuk". Vittorino azt is javasolta, hogy az álláshelyek betöltésénél előnyt élvezzenek a többi tagállam, illetve rögtön utánuk a jelölt országok munkavállalói.
A javaslat végigvitele a belga elnökség dolga lesz, a végső döntés várhatóan decemberben, a laekeni csúcstalálkozón születik meg.
Rockenbauer Nóra
(Magyar Hírlap)