Alcsútdoboz önkormányzata tavaly december 19-én közbeszerzési eljárást írt ki a Váli-víz menti települések közös belvízelvezető hálózatának építésére azok után, hogy 8 nappal korábban, december 11-én 2,7 milliárd forint címzett állami támogatást kapott az Országgyűléstől. (Igénybejelentését csak két nappal később, december 13-án keltezte, amit a parlament egy, a támogatás odaítélésének napján elfogadott törvénymódosítása tett lehetővé. Eszerint beruházási koncepciók alapján is benyújtható címzett támogatásokról szóló törvényjavaslat.) A Váli-víz völgye vízelvezetésére megszavazott támogatás az országosan kiosztott összeg egyhatoda, vagyis a település feltűnően magas dotációt kapott.
A régióhoz hat település tartozik (Alcsútdobozon túl Felcsút, Kajászó, Óbarok, Tabajd és Vál), az ő képviseletükben járt el a címzett támogatást elnyert önkormányzat. Nem kis munkáról van szó, csak csapadékvíz-csatornából 90 kilométernyit kell megépíteni. A vállalási ár pedig közel kétmilliárd forint lett, de ne menjünk a dolgok elébe.
Az eljárás kétfordulós volt, amelynél az első fordulóban kiválasztották a munka elvégzésére legalkalmasabb vállalkozókat, majd a második fordulóban az ő ajánlataikat mérték össze. A felhívásra tizenketten jelentkeztek, közülük kettőt alkalmatlannak minősített a kiíró. Az egyikük a műszaki-technikai felszereltségét nem igazolta megfelelően, míg a másik árbevétele kisebb volt egymilliárd forintnál. Két további cég pályázata érvénytelen volt: a Betonút Szolgáltató és Építő Rt. nem csatolt cégbemutatást, a Strabag Építő Kft. a referenciaigazolásról feledkezett meg.
A Magyar Hírlap megkérdezte a Betonút Rt. vállalkozási igazgatóját, miként fordulhatott elő, hogy egy ilyen rutinos társaság egy dokumentumot nem csatol az ajánlatához. Sándor Csaba elmondta, hogy a többi céggel együtt 80 ezer forintért megvásárolták a dokumentációt, és az abban szereplő valamennyi kérdésre válaszoltak. Csatolták a cégkivonatot, amiről azt hitték, hogy azonos a cégbemutatással. A kiírásban viszont külön sorban szerepelt a cégbemutatás, így függetlenül attól, hogy senki nem tudta, hogy mit jelent az, ők valóban nem nyújtottak be ilyen dokumentumot. A kizárásuk után a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordultak, de kérelmüket visszavonták, mivel a formális szempontokat vizsgálva valóban jogszerű volt a további versenyből való kizárásuk. (A szakember taposóaknának nevezte a cégbemutatást.)
A második fordulóban tehát nyolc cég versenyzett egymással. A kiíró a Viadom Rt.-t hozta ki győztesnek. A lábatlani cég ez év januárjáig Dömper Rt. néven volt ismert. A győztes 1 milliárd 980 millió forintért vállalta a munkát. Második helyezett a gödi székhelyű Penta Kft. lett. Megkerestük az alcsútdobozi önkormányzat jegyző asszonyát, aki sok munkájára hivatkozva elzárkózott attól, hogy az értékelést elküldje a Magyar Hírlap szerkesztőségének. Megjegyezte, hogy a Közbeszerzési Értesítőnek már postázták, ott hamarosan olvasható lesz. A második helyezett Penta Kft. ügyvezető igazgatója, Nagy Gábor mindössze annyit mondott, hogy az élbolyba tartozó vállalkozók árajánlata kétmilliárd forint körül volt, így az egyéb szempontok miatt választotta a kiíró a már említett Viadom Rt.-t.
(Ferenczi Krisztina, Németh Géza – Magyar Hírlap)