A világ olajkészleteinek rohamos csökkenésével egyre közelebb kerül a pillanat, amikor a fejlett olajfogyasztó országoknak fel kell készülniük alternatív energiahordozók széles körű alkalmazására.
A meglévő olajkészletek is egyre nehezebben érhetők el, ezért egyre drágább a kitermelésük, ugyanakkor egyre korszerűbb technikákat alkalmaznak, így a korábban feltárhatatlannak hitt mezők is kiaknázhatók. Az Északi-tengeren például a kiaknázható olajmezők egyre távolabb kerülnek a viszonylag sekély part menti vizektől, és csak nagy költségekkel, bonyolult műveletek során lehet olajat bányászni mélytengeri fúrásokkal. Az északi-tengeri olajmezőkről épp a magas költségek emiatt távoznak a nagy olajcégek, ugyanakkor ezáltal lehetőséghez jutnak a kisebb, de újszerű és olcsóbb megoldást alkalmazó vállalatok. Norvégiában egyébként néhány éven belül az olajjal azonos mennyiségű földgázt termelnek ki, később pedig ez lesz a fő energiaforrás az északi államban. Becslések szerint Norvégia 100 évre elegendő gázkészlettel rendelkezik.
Szakértők szerint ugyanakkor jelenleg nincs olyan egyedüli és biztosnak tűnő pótlólagos energiahordozó, amely felválthatná az olaj és a belőle származó anyagok használatát. Ezért pillanatnyilag nincs más megoldás, mint lehetőség szerint csökkenteni az olajfogyasztást, hogy a meglévő készletek minél tovább tartsanak.
Az olajat az élet számos területén használjuk a műanyagoktól kezdve, a gyógyszereken át az elektromos áram, illetve fűtőanyagok előállításáig. Azonban ezeken túl a legfontosabb felhasználási terület a közlekedés, amelynek 90 százaléka függ az olajtól. Az olaj-korszak végének közeledtével szakemberek úgy vélik: a jövőben egyetlen nagy fő energiahordozó helyett több kisebb, de egymást kiegészítő megoldást kell alkalmazni.
Ez nem azt jelenti, hogy az olaj teljesen eltűnik a mindennapokból - vélik a tudósok -, csak az eddigi, szinte kizárólagos használata helyett fontossági rangsort kell állítani, és el kell dönteni, mely tevékenységhez nélkülözhetetlen a fekete arany (például a gyógyszergyártáshoz és a mezőgazdasági tevékenységekhez), és melyek azok, amelyek más módszerrel helyettesíthetők.
A megújuló energiaforrások
Az úgynevezett megújuló energiaforrások előnye, hogy kimeríthetetlen természetes forrásokon alapulnak. Ilyen például a már évszázadok óta használt vízenergia, amely a folyóvíz sebességét felhasználva termel elektromos áramot. Előnye, hogy nem szennyezi a levegőt, viszont csak olyan helyen alkalmazható, ahol elegendő mennyiségű folyóvíz áll rendelkezésre. Hasonlóan jó megoldás lehet a tengerek és óceánok hullámainak, illetve az apály/dagály jelenség energiájának felhasználása, amelyet már számos tengerparti országban alkalmaznak.
Számos szakember a hidrogént tartja a jövő üzemanyagának, amely a víz alkotórészeként szinte korlátlanul rendelkezésre áll, ráadásul szintén nem szennyezi a levegőt. A probléma vele az, hogy meglehetősen nehéz raktározni, szállítani, és jelenleg túlságosan sok elektromos, víz- vagy hőenergiát emészt fel az előállítása. Néhány autógyár forgalmaz hidrogén- vagy vegyes meghajtású, úgynevezett hibrid autókat, amelyek ugyan sokkal kevésbé szennyezik a környezetet, de a hagyományos kocsiknál jóval drágábbak, és üzemanyaggal való utántöltésük is nehézkes. A hidrogén tömeges alkalmazása talán a napenergia használatának széles körű elterjedésével lehetséges.
A napenergia használata sok országban már elterjedt, széles körben azonban még nem alkalmazzák. Hátránya, hogy nem képes folyamatos energiaellátásra, ma még túl költséges, és csak nagyjából 10 év múlva válik kifizetődővé a használata.
Olcsó energia állítható elő a szélerőművek segítségével is, amelyekkel a tengerek mellett lévő szeles országokban az energiaszükséglet jelentős része állítható elő. Hátránya, hogy a napenergiához hasonlóan nem biztosít folyamatos, 24 órás ellátást, kiépítésük és fenntartásuk meglehetősen drága, és a szélerőművek használata sokszor vívja ki a környezetvédők ellenszenvét is. A már említett Norvégiában például működik egy kísérleti erőmű, ahol a szél energiájából elektromos áramot állítanak elő, és ezt alakítják át hidrogénné, majd szükség esetén ezt transzformálják újra elektromos árammá. Ezzel az eljárással a hidrogénből szélcsendben is termelhető elektromos energia.
Néhány fejlett államban már alkalmazzák az úgynevezett biomassza-erőműveket, amelyekben növényi eredetű anyagokat, például a gyorsan növő fűzfát, cukornád-hulladékot égetnek el, de Nagy-Britanniában működik olyan erőmű is, amelyet madárürülékkel vagy a BSA járvány idején elpusztított szarvasmarhák maradványaival fűtenek.
Hosszú távú megoldás lehet a geotermikus energia használata, amelyre jó példa Izland, ahol a háztartások többsége a gejzírek energiáját használja. Előnye, hogy nem kell mély kutakat fúrni a kitermeléshez, mivel a források közvetlenül a felszín közelében kiaknázhatók.
Az óceánok különböző mélységeiben lévő hőmérséklet-különbség is felhasználható lenne elektromos áram termelésére. A mélyebb vízrétegekben lévő hideg és a nap által felmelegített felszín közeli vizek hőmérséklet-különbségéből nyert energia kevesebb, mint 0,1 százaléka elegendő lenne az Egyesült Államok napi energiaszükséglete 20 százalékának biztosítására.
Hosszú távú energiapótlásra alkalmas lenne a már széles körben alkalmazott, de kevéssé népszerű atomenergia is. Ennek használatakor nem keletkezik káros kibocsátás, de a használt radioaktív fűtőelemek tárolása nem megoldott százszázalékos biztonsággal.
A felsorolt lehetőségek mellett a tudósok az úgynevezett "ötödik üzemanyag" használatának fontosságát emelik ki, vagyis az energiatakarékosságot és a hatékony energiafelhasználást. Az olaj helyettesítésére felhasználható anyagok és módszerek legtöbbje már ma is hozzáférhető, és a közeli jövőben ezek ára is jóval alacsonyabb lesz a jelenleginél. A nagy probléma továbbra is a közlekedéssel van, ugyanis ezen anyagok közül alig valamelyik használható a járművek működtetésére.
Vas László