Az aranyon nem fog a tőzsdepánik

A londoni terrortámadások után aranyvásárlási pánik tört ki a tőzsdén. Azt mondják, a sárga fém számít a legértékállóbb befektetésnek. Az [origo] utánajárt annak, hogy mi mozgatja az aranypiacot, és hol jön ki olcsóbban az, aki egy-két aranytömbre vágyik. Megtudhatják azt is, hogy mikor volt Magyarország aranynagyhatalom.

Magyarország volt Európa nemesfém-nagyhatalma a XIII. század második felében. A Magyar Királyság területén ekkor évente egy tonna aranyat és tíz tonna ezüstöt bányásztak. Ezzel az eredménnyel aranyban első, ezüstben pedig második helyen állt az ország Európában. Akkoriban a kontinensen kitermelt arany nyolcvan százalékát adta Magyarország.

A középkori törvények szerint bárki, bárhol bányászhatott nemesfémet, de kizárólag királyi felügyelet alatt. Így az úgynevezett "szabad telepes bérlők"- főként németek - saját hasznukra kutathattak és termelhették ki az érctelepeket, a királyt megillető bányabér, az urbura lefizetése ellenében. Ez arany esetében 1/10-re, az ezüstnél 1/8-ra rúgott.

A törvények értelmében az ásványi kincseket rejtő földesúri birtokot a király pénzért bármikor kisajátíthatta, esetleg más birtokra cserélhette. Ez sértette a földesúri érdekeket, így ha tehették, eltitkolták az érctelepeket, ami a bányaművelők számának megfogyatkozásához, a kitermelt arany, ezüst mennyiségének megcsappanásához vezetett.

Az áldatlan állapoton Károly Róbert reformja segített. 1327. május 17-én a bányászat fellendítése érdekében a király elrendelte: ha földesúri birtokon tárnak fel bányát, a birtok marad a régi tulajdonosé, mi több, az érctermelésből a királyi urbura egyharmada is neki jutott, a teljes nemesfémérték 1/30, illetve 1/24 része. Az Anjouk, Zsigmond és Mátyás király korában a kitermelt arany mennyisége már meghaladta az 1500 kg-ot, ami a XIV. század végére 2500 kg-ra emelkedett.

A magyar nemesfémtermelés nemzetközi jelentőségét mutatja az is, hogy az Anjou uralkodók a nemesérc-monopóliummal, vagyis a nemesérc kiviteli tilalmával újabb évszázaddal tudták meghosszabbítani a kontinensre jellemző arany-éhséget.

A nemesfémek legnagyobb felhasználója természetesen a pénzverés volt. A bányavárosokban királyi finomítóházak működtek, ahová mindenki köteles volt a nyers aranyat, ezüstöt finomítás és hitelesítés végett beszolgáltatni, s érte cserébe törvényesen megállapított árfolyamon új királyi pénzt kapott.

Nem csak a Felvidék és Erdély bányáiból származott azonban arany. Magyarország folyóinak iszapja a középkorban igen nagy mennyiségben tartalmazott aranyszemcséket. Egy Domonkos-rendi barát a XIV. század elején ezt írta az aranylelőhelyekről: "a folyók legtöbbjének homokja aranyat hord, ezért aztán az urak állandóan mosatják, termeltetik és gyűjtik az aranyat". A Szigetközben egyesek a mai napig foglalkoznak aranymosással. Az aranyszemcséket lapos tálakban lötybölgetve választják külön az iszaptól. Legendás aranylelőhelynek számít Ásványráró, ahol a parti föveny köbméterenként akár egy gramm aranyat is tartalmazott.