A lakossági vagyon 2005 első félévében megközelítette a 48 ezer milliárd forintot, amelynek közel kétharmadát a lakóingatlanok, míg egyharmadát a pénzügyi megtakarítások teszik ki. A háztartások pénzügyi eszközein belül a likvid megtakarítások (kötvények, részvények, befektetési alapok, betétek) jelenleg még nagyobb részt, 53 százalékot képviselnek, míg a hosszú távú befektetések (biztosítások, nyugdíjpénztári megtakarítások, üzletrészek) 47 százalékot tesznek ki.
A GDP arányos lakossági megtakarítás folyamatosan emelkedik, azonban a megtakarítások adott évi bővüléséből továbbra is a betétek és a biztosítások részesedése a legnagyobb. Annak ellenére, hogy a jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben csökken a betétlekötési- és nő a készpénztartási hajlandóság, a lakossági megtakarításokon továbbra is lassú a dezintermediációs folyamat. Az éves átlagos strukturális lemorzsolódás mértéke 1 százalék körül van, és a likvid értékpapírban tartott megtakarítások csupán 5,5 százalékát teszik ki a teljes lakossági vagyonnak.
Diverzifikáció szükségszerűsége
A hazai befektetők megtakarítási szokásai alapján megállapítható, hogy a háztartások jelenleg még nem használják ki a kockázatmegosztásban rejlő lehetőségeket - mondta Lantos Csaba. A diverzifikáció lényege a befektetés kockázatának csökkentése oly módon, hogy egyetlen befektetés helyett több befektetést választanak a befektetők, ezáltal különböző eszközcsoportokból, devizákból, földrajzi régiókból álló csomagot (portfoliót) alakítanak ki.
Megtakarítás vagy eladósodás?
A bruttó megtakarítások értéknek növekedése ellenére a gyorsuló lakossági eladósodás miatt a nettó megtakarítások csak visszafogott emelkedést mutatnak, és 2005 első félévében már csak 75 százalékát tették ki a bruttó megtakarításnak, szemben 2000. év végi 89 százalékkal. Ez a tendencia várhatóan tovább folytatódik, mert a háztartások hitelfelvételi hajlandósága változatlanul nő a nominális GDP-hez viszonyítva - vélik az OTP szakemberei.. Érdemes azonban kiemelni, hogy a lejárati szerkezet folyamatosan eltolódik a hosszú lejáratú hitelek javára, és mára mind a kamatteher, mind a tőketörlesztés rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya hazánkban szinte azonos az Eurozóna 2003-as átlagával.