Napi 5,5 milliárd EU-pénzt kell elkölteni

Magyarország a 2007-et követő években hatalmas összegű támogatást kap az Európai Uniótól felzárkózásra és fejlesztésre. Ahhoz azonban, hogy ezt a pénzt lehívhassuk és megfelelő célokra költhessük, komoly szemléletbeli átalakulásokra van szükség. Baráth Etele európai uniós koordinációért felelős tárca nélküli miniszterrel az [origo] a fejlesztő szemléletről, az ágazatok közti koordináció szükségességéről beszélgetett.

2007-től a mostaninál nagyságrendekkel nagyobb összegekre számíthatunk a következő EU költségvetésből. Magyarország 12 ezermilliárd forintot kap. Hogyan lehet mindezt lehívni és elkölteni, ha Magyarországnak annyira különbözik az öröksége a régi EU tagállamoktól. Értik egyáltalán Brüsszelben, hogy mire kell itt a pénz?

Ez az egész probléma lényege. Amikor Brüsszel azt mondja, hogy az innovációt kell gyorsítani, a gazdaságot kell versenyképessé tenni, teljesen más eszközökre van szükség Finnországban vagy Spanyolországban, mint Közép-Európában. Más az innováció fogalom tartalma. Ahol egy nagyon nagy hozzáadott értékű központi iparág van: mint például a finneknél a Nokia, ott nem kell Zala és Zemplén megye úthálózatát, vagy a magyar romaproblémát megoldani. Ugyanakkor a magyar versenyképességnek elemi feltétele, hogy ne legyen szegénységlázadás, hogy az elmaradott térségekben lévő munkaerőt képessé tegyük dolgozni. Ez mind-mind része az innovációnak, és ezt nem értik meg.

Úgy próbáljuk megoldani ezt a problémát, hogy a regionális pénzalapok felét decentralizáljuk, és a régiókban hozzuk létre azt a szellemi kapacitást, amely aztán képes továbbosztani. Decentralizált európai országok - ilyen például Németország vagy Spanyolország - nagyon nagy abszorpciós képességgel bírnak. A helyi program, a helyi ember, helyi pénz, helyi akarat iszonyúan fel tudja gyorsítani a folyamatot. Látják azt, hogy a szomszéd falu megkapta a támogatást, látják, hogy megépítették a csatornát, azonnal ők is csinálni kezdik. Ezért nem szabad az állam kezében tartani ezt a pénzt.

Mik lesznek a prioritások, ha egyszer a számlán van a pénz?

"A nagy állami elosztórendszerek átalakítása"

Fő céljaink közül - bár mind a négy nagyon általánosnak tűnik - első a gazdaság versenyképessé tétele. Második a megújuló társadalom, ez több alkategóriára bontható, de a lényeg az, hogy Magyarországon minél előbb egy egészséges, "okos" társadalom alakuljon ki. Igen fontos az összetartó társadalom gondolata is - ami a legnagyobb akadálya a fejlődésne - nem csak a politikai széthúzás, hanem a nagy területi különbségek, a növekvő társadalmi-jövedelmi különbségek. A nagyon nagy különbség roma és nem roma között. A harmadik fő cél az élhető környezet kialakítása, és logikusan a negyedik a kohézió, a lemaradott térségek felzárkóztatása.

A célok elérésében prioritásnak tekintjük az üzleti környezet átalakítását, döntően a nagy hozzáadott értékű ágazatok illetve a kis- és középvállalkozások fejlesztését. Fontos az infrastruktúra fejlesztése is, hiszen ez egyszerre szolgálja a kohéziót, a felzárkóztatást, versenyképessé teszi a gazdaságot. A pénz több mint fele az infrastruktúrába megy. Ez alatt közlekedést, elővárosi közlekedést, környezetvédelmet, megújuló energiát és nagy informatikai rendszereket értünk.

Van még egy prioritás, a nagy állami elosztórendszerek átalakítása: az oktatás, az egészségügy, a szocpol. Ha ezek nem tudnak hatékony, a civil és másfajta működő tőkéket bevonó rendszerré alakulni, minden hasznot elvisznek.

Meglesz ehhez az átalakításhoz a politikai bátorság?

Kényszerül meglenni. De nem ilyen egyszerű a válasz. Egy rendszer átalakításához külső erőforrás szükséges. Ez lehet politikai erőforrás: meg lehet változtatni a kétharmados törvényeket, így a törvényben megfogalmazott szándékok valósulnak meg. Ha erre nincs politikai erő, akkor pénzt viszek a rendszerbe. Ehhez nem kell kétharmados törvényekhez nyúlni.

Azt mondja például a kormány, hogy a kistérségi iskolákat erősítem, ahol szakképzés van. Biztosítom azt, hogy a településekről lehetővé váljon a közlekedés, és azok a települések, amelyek ezt igénybe akarják venni, azok vehessék igénybe. Ha úgy fogalmazom meg a következő fejlesztési tervet, hogy a pénzt erre fordítom, és ad absurdum nem gimnáziumot létesítek minden településen, akkor erőforrást vittem bele, meg tudom csinálni. Akkor elég az egyszerű többség.