Az új EU-tagok lehagyták az ázsiai tigriseket

A közép-európai új EU-tagok megelőzik a távol-keleti országokat a gazdasági felzárkózásban. Egy osztrák tanulmány "hiúzoknak" nevezi ezeket, és azt írja, gazdasági szerkezetük már sokkal inkább hasonlít a nyugat-európaira, mint a tigriseké.

Gyorsabban és eredményesebben zárkóznak fel az új EU-tagállamok Nyugat-Európához, mint az ázsiai "tigrisek" - állapítja meg a WIIW bécsi gazdaságkutató tanulmánya. Ennek alapja elsősorban a termelékenység növekedése: az új tagországok az elmúlt tíz esztendőben évi átlagban 4 százalékos termelékenység-emelkedést mondhattak magukénak (vagyis ennyivel nőtt az egy alkalmazottra jutó, hozzáadott érték), miközben az ázsiai tigrisek (Dél-Korea, Hongkong, Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld) csak 3 százalékosat, a nyugat-európai 2 százalékos mutatóról nem is beszélve - olvasható a Világgazdaságban.

A térség jellegzetes ragadozójáról célszerű lenne "hiúzgazdaságoknak" nevezni ezeket az országokat - jegyzi meg a tanulmányt ismertetve a The Economist, hozzátéve, hogy az új tagországoknak külső sokkoktól valószínűleg nem kell tartaniuk, leszámítva a "sérülékenynek" tűnő, nagy államháztartási és folyó fizetési mérleghiányt felhalmozó Magyarországot. A "hiúzok" gazdasági szerkezete már sokkal inkább hasonlít a nyugat-európaira, mint a "tigriseké": a szolgáltatások például GDP-jük 65 százalékát adják, szemben az ázsiai versenytársak 47 százalékával (a nyugat-európai átlag 69 százalék). A "hiúzok" fejlett országokba áramló exportjának növekedési üteme szintén gyorsabb, mint a tigriseké, és különösen ígéretes a kivitelük szerkezete: sokkal magasabb a csúcstechnológia és a "félig high-tech" ágazatok aránya, mint az ázsiai feltörekvő gazdaságokban.

A javuló minőségnek köszönhető, hogy az új tagállamok exportőrei már csaknem olyan magas árakat kérhetnek termékeikért, mint a nyugat-európaiak - húzta alá a Világgazdaságnak nyilatkozva a tanulmány egyik szerzője, Julia Wörz, a WIIW kutatója. Szerinte éppen a felzárkózás fenntarthatóságát jelzi az, hogy ezeknek az országoknak a versenyképessége már nem alacsony béreiken alapul (mint például Kínáé), hanem termékeik minőségén.

Az intenzív csúcstechnológiai iparágak meghatározó súlya azonban nem jelenti azt, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenységnek is kiemelt szerep jutna ebben a térségben. Éppen ellenkezőleg: a k+f kiadások aránya messze elmarad a nyugat-európai szint mögött.