Biztosítékok a körbetartozások ellen

Az egyre nagyobb mértékű körbetartozások a mikro-, kis- és középvállalkozásokat érintik a legérzékenyebben. Ezért a közbeszerzési törvény módosítását célzó javaslat a fizetési fegyelem javítására törekszik. Az inkasszójog és az akkreditív biztosítása a láncszerű tartozások felszámolását jelentheti.

Míg a nyertes ajánlattevő (fővállalkozó) a jelenlegi szabályok értelmében is jogosult inkasszó benyújtására az ajánlatkérővel szemben, addig az alvállalkozók ilyen lehetőséggel nem élhetnek. A közbeszerzési láncolat hátrébb álló tagjai tehát törvényes garanciával nem rendelkeznek, így ha a fővállalkozó határidőben nem fizet, az alvállalkozók belépnek a körbetartozással érintettek körébe. Ennek megszüntetése érdekében a törvénymódosítás inkasszójogot biztosít a szerződésszerűen teljesítő alvállalkozó javára, ha a fővállalkozó fentiek szerinti 8 napos fizetési határidőben nem teljesít. Azonos feltételek mellett élhet az inkasszó lehetőségével a teljesítési segéd is az alvállalkozóval szemben. Tekintettel azonban arra, hogy az ajánlattevőknek is csak az ún. klasszikus ajánlatkérőkkel szemben van inkasszójoguk, az alvállalkozókat és a teljesítési segédeket is csak akkor illeti meg az inkasszójog, ha az ajánlattevő a klasszikus értelemben vett ajánlatkérővel szerződött. Ha az ajánlattevő belföldi pénzforgalmi számlával nem rendelkezik , akkor más módon (például visszavonhatatlan okmányos meghitelezéssel, bankgaranciával) köteles az alvállalkozójának garanciát nyújtani.

Az inkasszó érvényesítésének lehetősége a fővállalkozó szerződésszerű teljesítésétől számított 8, illetve 16 nap után áll be, így tehát szükség van arra, hogy az alvállalkozó, illetve a teljesítési segéd az inkasszó érvényesítésekor igazolja, mikortól kell ezt a határidőt számítani. A javaslat előírja ezért, hogy az ajánlatkérő - kérésre - köteles a határidőszámítást igazolni. Részletesen meghatározza továbbá, hogy az inkasszó érvényesítéhez milyen további dokumentumokra (teljesítési nyilatkozat, számla, jogosult nyilatkozata) kell a bank felé benyújtani.

A nagyobbak hitelezői pozicióba kerülhetnek

A törvénytervezet indokolása foglalkozik azzal az esettel is, amikor a fővállalkozó vagy az alvállalkozó sikertelenül érvényesíti az inkasszójogát, a "láncban" utána következő személy inkasszója azonban vele szemben eredményes volt. Az ilyen helyzetek nem kerülhetők el teljesen. A javaslat célja elsősorban az, hogy a tartozási láncban hátrébb álló (valószínűleg kisebb) vállalkozásokat támogassa, így előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy nagyobb vállalkozás hitelezői pozícióba kényszerül. A nagyobb vállalkozások azonban valószínűleg könnyebben viselik a finanszírozással kapcsolatos terheket, a ennek kockázatát azonban mérsékelhetik. Egyrészt a fővállalkozó az ajánlatkérővel szembeni követelését kedvező feltételekkel faktorálhatja (hiszen az jellemzően az állammal, vagy önkormányzattal szembeni elismert követelés lesz), másrészt bizonyos értékhatár felett akkreditív fogja biztosítani a követeléseket, és így a sikertelen lehívások elkerülhetők lesznek.

Bizonyos összeg felett csak akkreditív alkalmazható

Az inkasszó alkalmazása mind a tartozási lánc tagjai számára, mind a pénzintézetek számára kockázatot jelenthet. Előfordulhat, hogy a jogosult az inkasszó lehívása ellenére sem jut a pénzéhez, és nem zárható ki az inkasszóval való visszaélés sem. A közbeszerzési törvény módosítása szerint ezért a külön jogszabályban meghatározott szerződési értékhatár felett az inkasszó már nem alkalmazható, helyette visszavonhatatlan okmányos meghitelezés (akkreditív) útján kell az alvállalkozói követeléseket biztosítani.

Az akkreditív szabályai mind az alvállalkozók, mind pedig az ő teljesítési segédeik viszonyában alkalmazhatóak. Ennek értékhatára azonban nem a közbeszerzés értékét, hanem a fővállalkozó és az alvállalkozó (illetve az alvállalkozó és a teljesítési segéd) közötti szerződés teljesítésének az ellenértékét jelenti majd. Fontos szabály, hogy az akkreditív a jogszabályban előít értékhatár alatt is választható az inkasszó elkerülése érdekében. A tervezet visszavonhatatlan akkreditív alkalmazását írja elő, mivel a nemzetközi szokványok szerint egyébként az akkreditív a nyitó fél rendelkezése folytán visszavonható. Az akkreditív előnye, hogy az abban szereplő összeg biztosan a jogosult rendelkezésére, ráadásul az okmányos meghitelezés a külföldiek számára is könnyen alkalmazható. A hátránya ugyanakkor, hogy több költséget jelent, mint az inkasszó, ráadásul ezek a költségek akkor is felmerülnek, ha a kötelezett a határidőn belül önkéntesen fizet.